A Championshipben, csakúgy mint a héten egy osztállyal feljebb, olyan csapatok kerültek egymással szembe, akik pár nappal korábban a kupában már találkoztak. A Farkasok egy héttel a Watford felett aratott 4-1-es idegenbeli kupabravúr után újra a Vicarage Roadra látogattak, de az ember biztos lehetett benne, hogy az eredmény nem 1-4 lesz, az tuti. Nem úgy, mint az Arsenal és a Newcastle meccsein, ahol 3 nap alatt kétszer is ugyanaz az eredmény született, sőt, ha lett volna egy harmadik is, azon is a hetvenéves vénasszony bandája nyert volna. Sajnos.

A Hat Nemzet Tornája keretében lejátszott Lloegr-Cymru meccs miatt sikerült lemaradni Steve Kabba első percben szerzett fejesgóljáról, amit a két nappal korábban a Sheffield Unitedtől érkezett Leigh Bromby hatalmas bedobását és a Milwallt és a Crystal Palace-t megjárt Darren Ward (aki levágta ugyan a haját, de hajmeresztő dolgokat művel a tizenhatoson belül, amiről Király Gábor tudna sokat mesélni) szerencsétlenkedését követően a hálóba bólintva szerzett. Nagyjából talán egyébként ennél több izgalom nem is történt a pályán. Bár egyikünk sem tudta megmondani mennyi ideig tart egy rögbi mérkőzés (ahol egyébként Cymru hihetelen módon kapaszkodott fel és remek hajrával végül le is győzte Lloegr csapatát), de végül kevéssel a második félidő kezdetét követően kapcsolhattunk át a Twickenhamből a Vicarage Roadra.

Mind a Watford, mind a Wolves pályára küldte az új igazolásait: így a hazaiknál, nemcsak Bromby, de a Stoke korábbi csapatkapitánya, John Eustace is pályára lépett, míg a túloldalon a volt Plymouth-gólfelelős, Sylvan Ebanks-Blake került a kezdőbe. A Fulhamtől kölcsönvett csatár, Collins John ugyan még a padra sem került oda a Watfordnál, de ezzel együtt ezúttal Priskin Tamás részére még mackófelsőt sem készített ki a szertáros, ugyanis Aidy Boothroyd a Kabba-Ellington csatárkettősnek szavazott bizalmat. Mióta nem láttuk, Nathan "Duke" Ellington nagyon komoly bajusz nélküli körszakállt növesztett, olyat, mint amilyet amit annak idején az afro-amerikai önvédelmi és emberi jogvédő szervezet, a Fekete Párducok tagjai viseltek (utólag kiderült, hogy Duke nem annyira funky mint azt elsőre hittük, mivel a szakáll valószínűleg azzal lehet összefüggésben, hogy a játékos 2004 óta gyakorló muzulmán).
 

 


 

 

 

 

 

Ellington majdnem megszerezte a szezonban harmadik gólját, de miután egy szöglet után a hálóba került a labda, a csatár a fejét fogta. Ellington reakciója után először azt hittük, hogy a biró nem adta meg a gólt, de kiderült, hogy Ellington lövése a középpályás Tommy Smith lábán irányt változtatott, így valószínűleg csak saját magát sajnálta Ellington, bizonyítva ezzel korábbi klubja (WBA) szurkolóinak egyöntetű véleményét, azaz, hogy ő csak egy önző, lusta, haszontalan csatár. Bármennyire is kedveltem őt, főleg a hihetetlen flegma, Panenkát simán leköröző tizenegyesrúgása miatt, sajnos egyet kell értenem velük.

Tommy Smith egy perccel az Ellingtontól elcsent gólja után háromra növelte a Watford előnyét, miután éppen Ellington céltalanul előrevágott labdáját a sérüléséből felépült Darius Henderson (hogyan hívhatnak egy fehér angolszász férfit Dariusnak?) fejelte le Tommy Smith elé, aki beügetett a tizenhatosra és tanári módon gurított az egyébként rettenetes napot kifogó Wayne Hennessey alatt a hálóba.

A meccs nagy pillanata azonban már a végeredmény beállítása után, a 84. percben jött el, amikoris Boothroyd mester a pályára küldte Al(hassan) Bangurát, akinek az élettörténete Ken Loach után kiált. A sierra leonei srác 16 éves korában hagyta el szülőhazáját (mivel apja halála után neki kellett volna átvenni helyét egy titkos szektában) és Guineába szökött, ahol megismerkedett egy francia férfival, aki Franciországba vitte magával, hogy ott férfiprostituáltként futtassa. Alhassan miután átkerült Angliába egyből menekülti státuszért folyamodott. A Watford egyik játékosmegfigyelője egy parkban focizva szúrta ki Bangurát, aki 2005 áprilisában 17 évesen be is mutatkozott a Watford első csapatában. Bangura aztán kisebb-nagyobb sikerrel szerepelt a Lódarazsaknál, még 16 meccsen a Premieshipben is játszott, de a tündérmese tavaly decemberben rémtörténetbe fordult: a 9 napos kisgyermek édesapját a hatóságok kiutasították az Egyesült Királyságból és úgy tűnt visszatoloncolják Sierra Leonéba. Bangura ekkor azt nyilatkozta, hogy ha vissza kellene térnie, az nemcsak a karrierje, hanem az élete végét is jelentené utalva a polgárháborús állapotokra és a korábbi szökésére. A politika (a bevándorlási ügyekért felelős államtitkár), a futball (a professzionális labdarúgók világszervezete) és a zene (Elton John, tiszteletbeli Watford-elnök) példás összefogása nyomán azonban Al Bangura nemcsak hogy az Egyesült Királyágban maradhatott, hanem munkavállalási engedélyt is kapott. Ez volt az első meccse azóta.

A Watford október óta először tudott nyerni otthon, de még így is visszakapaszkodott az egyenes feljutást érő második helyre. A Farkasok viszont a 11. helyre csúsztak vissza és igaz, hogy csak két pontra vannak a még rájátszást érő 6. helytől, de nem kizárt, hogy Mick "Merlin" McCarthynak mégiscsak varázsolnia kell majd a végén.