Az elmúlt napokban a brit futball semmi másról nem szól, csak arról, hogy melyik managert mikor rúgják ki (nem véletlen, hogy a Rúgdésfuss! posztjainak nagy része is ilyesmivel foglalkozik). A PL drámai hétközi fordulója után a komplett angol sajtó azzal van elfoglalva, hogy a kirúgás szélén álló négy főnök közül vajon melyik és hogyan és mikor repül.
Ebben a hangulatban látta szükségesnek Richard Bevan, a Ligamenedzserek Egyesülete (League Managers' Association, LMA) nevű érdekvédelmi szervezet igazgatója, hogy nyílt levélben forduljon a haladó közvéleményhez, s megfogalmazza: elég!
Bevan szerint "krónikus rövidtávizmus" lett úrrá az angol ligacsapatok tulajdonosain. "Más iparágakban mindenki számára világos, hogy azok a legsikeresebb szervezetek, amelyek nyerő szervezeti struktúrát építenek - közös elkötelezettség, célok és viselkedésmód -, és ezt hosszú távú vízióval párosítják. A futballban ugyanakkor az a megmagyarázhatatlan hiedelem uralkodik, hogy ha újra és újra feláldoznak egy bűnbakot, vagyis elküldik a menedzsert és újat hoznak a helyére, az gyökeres javulást hoz a csapat teljesítményében."
Az igazgató szavaival nehéz lenne vitatkozni. Mint valammi törzsi vudu-közösségben, még innen Pestről is szinte látjuk, ahogy egy-egy elvesztett meccs után egyre közelebb kerül egy-egy manager az áldozati üsthöz, miközben olyasmiről soha nincsen szó, hogy mondjuk Milner egyre közelebb kerül a kirúgáshoz, mert már nyolc meccs óta nem volt egyetlen tisztességes beadása sem.
Paradox módon éppen a klasszikus angol manager-modell eróziója vitte közelebb az angol bajnokságok edző-ügyi hitvilágát a spanyol vagy olasz viszonylatban évtizedek óta megszokotthoz, holott ez éppen azt jelenti, hogy az edzőn egyre kevesebb felelősség van. A Chelsea-nél nem Ancelotti dönt az igazolásokról és a fizetésekről, a Liverpoolnál nem Hodgson, mégis nekik róják fel, ha nem működik a csapat.
Mintha a klubvezetők-tulajdonosok tényleg azt gondolnák (és velük egyre inkább az angol futball-közvélemény is), hogy az edző valami mágikus adalék, amit hozzá kell adni a meglevő kevercshez, ami ettől hirtelen szuper lesz. Ha meg nem, akkor másik adalékkal kell kísérletezni.
Ez nyilván hülyeség, de van egy olyan érzésünk, hogy ennek ellenére visszafprdíthatatlan folyamatról van szó. Hodgson mellett hiába álltak ki a Liverpool legendái, egyre nehezebb elképzelni, hogy lesz ideje a maga képére alakítani a Liverpoolt. A Chelsea és Ancelotti hiába igazoltan jó páros, a klubvezetőknek pillanatokon belül nem lesz más választásuk, mint kivágni az olaszt. Nem nehéz olyan managereket elképzelni, akik Grantnál és Houllier-nél jobban passzolnak a Villa és a West Ham hagyományihoz, de ugyanazok közelítik most a tollukat a felmondólevél felé, akik pár hónappal ezelőtt nagy szavak kíséretében kinevezték őket.
Bevan levelében azt javasolja, hogy a ligamanagereket a jövőben valamilyen objektív értékelési rendszer alapján kelljen értékelni, ami csapatuk teljesítményét reális elvárásokhoz méri. Megjósolható: ilyen soha nem lesz. A futball nem a reális elvárások világa, egyre kevésbé az.
Utolsó kommentek