Rúgd és fuss!

Fabio Capello tegnap újra keretet hirdetett, és elég a névsorra egyetlen pillantást vetni azonnal megállapítható, hogy hiába az egy héttel ezelőtt tett reménykeltő nyilatkozat, semmi sem változik Capello válogatási elveiben: egy-két név kivéletével ez a tavaly nyári világbajnokságra utazó keret is lehetne. Továbbra is ott vannak azok a játékosok, akikre legfeljebb a 2012-es Európa-bajnokságig lehet számítani, a beharangozott fiatalokból pedig senki sem kapott meghívót, mondjuk közülük Andy Carroll és Adam Johnson is sérültek. Az üzenet nyilvánvaló: Capello valószínűleg ugyanazokkal a játékosokkal húzza majd ki a hátralévő másfél évét angol szövetségi kapitányként, akikkel tavaly leszerepelt. Lehet, hogy papíron neki van igaza, és jelenleg nem lehetne ennél erősebb keretet kiállítani, de az is biztos, hogy a névsor és a közelmúlt teljesítménye alapján senki sem lehet biztos abban, hogy ez a csapat képes lesz legyőzni szerda este a dán válogatottat, akkor meg már inkább jöjjenek a fiatalok.

Néhány új név azonban ismét szerepel a meghívottak között: a már pár éve óriási tehetségként berobbant jobbhátvéd Kyle Walker beválogatása tűnik a leginkább figyelemreméltónak, hiszen ezen a poszton eddig Glen Johnson nem tudta meggyőzni a kétkedőket, és ugye ő sem lesz már fiatalabb. Walker jelenleg a Villánál van kölcsönben (de a szezon korábbi részét a QPR-nál töltötte), mivel a Spursnél egyelőre nem számít a kezdőcsapat összeállításánál Harry Redknapp az egykori Sheffield United-neveléssel. Walkerről tudjuk, hogy gólérzékeny, az már más kérdés, hogy védekezni is olyan jól tud-e, mint a kapu előtt kavarni, ha igen, nem kell tovább keresni Glen Johnson utódát. Harmadik kapusnak ezúttal a Fulham hálóőrét David Stockdale-t hívta be Capello, aki nagyjából annyi szerephez fog jutni, mint a harmadik számú kapusok általában: dobálja a labdát kollégáinak az edzésen. Ez a szerep legutóbb (nekünk is utána kellett nézni!) Robert Greennek jutott.

Röviden egy pár szó a többi régi-új kerettagról: a világbajnokságról éppen lemaradt Scott Parker meghívása meglepetés, nem mintha nem bírnánk a West Ham tüdejét, kár, hogy 30 éves korára kezdett igazán komolyan felvetődni a neve a válogatottnál; úgy tűnik, hogy a 24 millió fontos átigazolási díj és egy pár gól meggyőzte Capellót, hogy Darren Bent mégsem olyan rossz csatár, sőt Carroll hiányában még kezdeni is fog talán; a Villa csatára Gabriel Agbonlahor viszont biztos, hogy nem a pillanatnyi formája alapján került be a keretbe, klubjában nála még talán Robert Pires és Emile Heskey is több gólt szerzett mostanában, ráadásul Gérard Houllier éppen eleget kritizálta a csatárt, hogy túlzásba vitte a gyúrást, amitől egyrészt kövérnek néz ki, másrészt meg ugye gyorsabb sem nagyon lesz tőle.

Íme a keret teljes névsora:

Kapusok: Ben Foster (Birmingham), Joe Hart (Man City), David Stockdale (Fulham)

Hátvédek: Leighton Baines (Everton), Gary Cahill (Bolton), Ashley Cole (Chelsea), Michael Dawson (Tottenham), Glen Johnson (Liverpool), Joleon Lescott (Man City), John Terry (Chelsea), Kyle Walker (Aston Villa)

Középpályások: Gareth Barry (Man City), Stewart Downing (Aston Villa), Steven Gerrard (Liverpool), Frank Lampard (Chelsea), James Milner (Man City), Scott Parker (West Ham), Theo Walcott (Arsenal), Jack Wilshere (Arsenal), Ashley Young (Aston Villa)

Csatárok: Gabriel Agbonlahor (Aston Villa), Darren Bent (Aston Villa), Peter Crouch (Tottenham), Jermain Defoe (Tottenham), Wayne Rooney (Man Utd)

Az emberemlékezet legvadabb meccseit és eredményeit produkálták a Premier League csapatai szombaton: a 8 meccs közül egyetlen olyan volt, amit az első gólt elérő csapat meg tudott nyerni, 5 fölött volt a meccsenkénti gólátlag, született egy mesterhármas (Tevez) és egy mesternégyes (Saha), a Newcastle egyenesen történelmi módon (egy nagyképű Arsenal és egy szétesett Dowd bíró hathatós segítségével) állt fel négygólos hátrányból. Folytatódott a januárban igazolt játékosok jó szereplése: Carew másfél góllal járult hozzá a lelőhetetlen Stoke hazai győzelméhez a kétszer is vezető Sunderland ellen, az ifjú - Tottenham-tulajdonú, a QPR után most a Villának kölcsönadott - jobbhátvéd Kyle Walker pontot érő góllal ünnepelte a Fulham ellen, hogy behívták a felnőtt válogatottba, Sturridge ismét gólt lőtt a Boltonban (sokra ugyan nem mentek vele végül). A nap embere mindettől függetlenül George Elokobi, a Wolverhampton kameruni védője, aki egy bombafejessel és egy nagylelkűen Kevin Doyle-nak ajándékozott góllal gondoskodott arról, hogy a Manchester United semmiképpen ne lehessen veretlenül a bajnok: a magasan első Vörös Ördögök és a tökutolsó Farkasok meccsében az volt talán a legmeddöbentőbb, hogy a MU sztárjai mennyire nem tudták nyomás alá helyezni a Wolves védelmét: nem voltak kétségbeesett becsúszások a gólvonalon, mázlival kipattanó labdák vagy ilyesmi. Merlin McCarthy fiai fegyelmezetten lehozták a meccset, pedig a mostanában az ilyesmit rutinszerűen gyakorló Manchesternek egy teljes félideje volt a fordításra.

Na, hát erre a felfordulásra kéne rátenni egy lapáttal a forduló eredetileg csúcsmeccsnek kinéző párosításának, a Chelsea-Liverpoolnak. Torres, blabla, ezt mindenki tudja, nem ragozzuk, beharangozóként inkább az előző forduló egy méltatlanul kevés figyelmet kapott momentumára emlékeztetünk, már csak azért is, mert ez is alátámasztja: néha onnan jönnek a legszórakoztatóbb dolgok, ahonnan az ember a legkevésbé várná.

Salomon Kalou, a Chelsea elefántcsontparti csatára ugyanis olyan gólörömet mutatott be kedden, a Sunderland elleni elegáns gólja után, ami egyszerre tanúskodott politikai tudatosságról, összafrikai szolidaritásról és humorérzékről:

A Bangles együttes Walk Like an Egyptian című múlt századi slágerének videójából kölcsönvett mozdulattal Kalou a kairói tüntetőknek üzent (az ötletet pedig talán a ghanai válogatottól vette, melynek tagjai a három évvel ezelőtti Afrikai Nemzetek Kupa bronzmeccsén éppen a Kalout is felvonultató Elefántcsontpart ellen ünnepelték így a győzelmet), a vasárnapi meccsen pedig, ebben biztosak lehetünk, Torresnek fognak ennél sokkal vaskosabb dolgokat üzenni a vendégszurkerek, akár játszik a spanyol, akár nem. Ő viszont, ezt megígérte, nem fog üzenni, és nem csókolja meg a Chelsea-jelvényt, akármi is legyen.

Magyar idő szerint délután 5-kor kezdődik a meccs.