Edward Paul Sheringham a hétvégén bejelentette, hogy az idény végén végleg visszavonul (persze viccesen azt is hozzátette, hogy ez a döntése a válogatottban való szereplésére is vonatkozik) és ezzel véget vet a 26 éve tartó pályafutásának. Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy futballéletemben különleges helyet foglal el az egyébként a Rúgd és fuss! több szerzője által egyszerűen csak "Intelligentleman"-ként emlegetett 42 éves futballista, ugyanis pályafutásának három, talán legfontosabb mozzanatát különböző helyszíneken, de ugyanúgy felpattanva, artikulátlanul üvöltve, valamint ökölbe szorított kézzel és magasba emelt karokkal ugrabugrálva ünnepeltem.
Az első ilyen pillanat az 1996-os EB angol-holland csoportmérkőzésen (ahol egyébként az angol válogatott modernkori történetének egyik legjobb játékát nyújtotta) Alan Shearernek adott megkönnyeznivalóan zseniális gólpassza volt, ami egy 10-legszebb-megmozdulás-de-nem-gól-ever versenyen tuti dobogós lenne.
A következő ihletett pillanat igazából két percig tartott: az 1999-es BL-döntő ráadásperceiben, amikor két Beckham-szögletet követően Sheringham először egyenlített, majd Ole-Gunnar "Babyface" Solskjaer pofozta be az általa továbbfejelt labdát. A többi már történelem, angol klub 15 év után először nyerte el a legrangosabb európai kupát.
Aztán 2001 októberében Sexy Sven visszahívta a már akkor nagy öregnek számító Sheringhamet a görögök elleni sorsdöntő VB-selejtezőre, ahol csúsztatott fejesgóljával ő hozta vissza a reményt az angol válogatott számára.
Sheringham a 4-5-1 és a rotációs politika miatt sajnos kihalófélben lévő klasszikus csatárkettős intézményének egyik utolsó képviselője. Pályafutása során bármilyen klubnál fordult is meg, ékpárjával a nevük szinte örökre egybeforrt: Cascarino-Sheringham, Sheringham-Klinsmann, Sheringham-Andy Cole és ugyebár SHERINGHAM-SHEARER. Angliának talán soha nem volt és valószínűleg nem is lesz olyan csatárkettőse, mint amilyet Teddy Sheringham és Alan Shearer leginkább 1996 nyarán alkotott. Sheringham nem volt különösebben gyors, azonban szinte mindent előre látott a pályán: bejátszotta az üres területeket, csodálatos átadásokkal játszotta meg éktársait, és úgy általában mindig a legjobb időben volt a legjobb helyen. Egyik korábbi éktársa Jürgen Klinsmann, aki egyébként az utóbbi húsz év egyik legintelligensebb futballistája, nyilatkozta róla, hogy pályafutása során soha nem volt Sheringhamnél intelligensebb ékpárja.
Sheringham igazán szerette a futballista életet: élvezte a játékot, a hírnevet, a pénzt és a nőket. Teddy egy igazi nemzetközi playboyra jellemző életmódot folytatott, így a szemünk sem rebbent, amikor megtudtuk, hogy remek pókerversenyző, vagy, hogy az éppen aktuális Miss Great Britainnel jár. Soha nem kímélte magát, ha lumpolásról volt szó, de ugyanolyan keményen zakatolt az edzéseken is, és még negyvenévesen is olyan kockás hasa volt, mint egy tábla csokoládé. A barátai nem véletlenül adták neki az Android becenevet, tekintettel arra, hogy nem igazán sportolóra jellemző életmódja ellenére még negyvenévesen is a Premiershipben nyomta.
Teddy Sheringham 26 idényéből két dolog maradt ki igazából: nagy bánatára soha nem játszhatott Charlie fiával egy csapatban, és a két évvel ezelőtti a nagy klasszikus meccsek sorába illő kupadöntőn (alig egy hónappal a 40. születésnapja után) a West Ham végül büntetőkkel kikapott a Liverpooltól (bár iszonyatosan drukkoltunk, hogy a meccs vége felé beálló Teddy egy heroikus pillanatban egymaga döntse majd el a meccset), így nem sikerült Stanley Matthews rekordját megdöntenie, aki 38 évesen vehette át a Wembley-ben a kupagyőztesnek járó érmet.
Utolsó meccsére május 4-én a Scunthorpe otthonában, a Glanford Parkban kerül majd sor, ahol a Colchester Unitedre nagy mérkőzés vár: minden bizonnyal a benntmaradás fog eldőlni azon a szombat délutánon. Az igazán szép az lenne, ha az egy Sheringham-góllal sikerülne!
Cheers Teddy!
Utolsó kommentek