Rúgd és fuss!

Még befogható a QPR

Bár öt pontra nőtt Neil Warnock csapatának előnye az élen a mai döntetlennel, csak az üldözők bénasága miatt nincs igazán nyomás alatt a Queens Park Rangers. A múlt heti, Norwich elleni vereség után most hazai pályán nem bírtak a Bristollal, ráadásul a vendégek a Tottenham-kölcsönjátékos Steven Caulker fejesével az utolsó pillanatban egyenlítettek. Vajon lesz-e csapat, amelyik igazán meg tudja szorongatni a botladozó Rangerst?

Szexi Sven is lopakodik

A forduló nagy vesztese a Swansea, amely a második helyről kezdte a napot, és győzelme esetén két pontra megközelítette volna a QPR-t, ám kikapott a Leicester otthonában 2-1-re. A nagy ambíciókkal bíró Leicester City ugyan még messze van a feljutástól, de az élcsapatok egyikének legyőzése valószínűleg jót fog tenni az Eriksson-csapat moráljának. Azt tudtátok, hogy Szexi Sven egykori nagy kedvence, Darius Vassell is ott játszik? Ma pont ő lőtte a győztes gólt.

A legjobb formában levő csapat a Watford

Bár a szezon elején a kiesés elleni harcot tartottuk valószínűnek, a Lódarazsak fiatal csapata elképesztő sorozatot produkál éppen: a mai, Scunthorpe elleni győzelme sorozatban az ötödik volt. Malky Mackay fiai ebben a sorozatban a QPR-t és a Cardiffot is jól elverték az élcsapatok közül, ráadásként pedig korszerű, gyors és szép focit játszva. Akárhol is végeznek, azt gyanítjuk, hogy a Championship góllövőlistáját vezető csatárt, Danny Grahamet év végén körül fogják udvarolni a rivális klubok, de rajta kívül is van pár ügyes fiatal ott – például a mai meccs győztes gólját szerző Matthew Whichelow. A Watford rájátszást érő helyen áll most!

Roy Keane nagy szarban van

Sokan már azt sem értették, hogyan élte túl Keano a tavalyi szezont a Traktorosok kispadján, de idén egy jó rajttal átmenetileg sikerült elhallgattatnia a kétkedőket. Az utóbbi hetekben azonban az Ipswich szép lassan visszakerült oda, ahol a tavalyi szezon nagy részét töltötte, vagyis a kiesőzóna fölé. Ma hazai pályán szenvedtek vereséget a Nottingham Foresttől, és ugyan csak egy szerencsétlen öngól döntött, ez mégsem fogja vigasztalni az Ipswich igazgatótanácsát, ha ránéznek a tabellára. A Forest viszont, ha nem rontja el nagyon az elmaradt meccseit, a surranópályán bekúszhat a playoff-helyek valamelyikére már a közeljövőben is.

Döntetlenekkel gyógyulnak a nagy gyengélkedők

A forduló legdrámaibb feltámadása a Sheffield Unitedé: a Pengék öt perccel a rendes játékidő vége előtt még kettő-nullás vesztésre álltak otthonukban a Doncaster ellen (mindkét gólt kedvencünk, a szupercsatár Billy Sharp lőtte!). Aztán szépítettek, majd a hosszabbítás hatodik percében Robbie Kozluk gondoskodott róla, hogy az új manager, Micky Adams hazai bemutatkozása ne vereséggel végződjön. Három nap leforgása alatt a második pontot szedte el élcsapatoktól a másik botladozó óriás, a Middlesbrough: hétvégén a Leeds otthonában, ma pedig a Norwich ellen játszott 1-1-et. Tony Mowbray, avagy a népszerű Mogga a jelek szerint stabilizálta a Boro helyzetét, egy ikszre ma már bárki ellen jó lehet a csapat, most már a győzelmek jöhetnek.

A további meccsek egy mondatban:

Visszarántotta a Coventryt a középmezőnybe a Barnsley; Az új szerzemény, Iversen góljával verte a Prestont a Palace; Nem bírt a Millwallal a megtorpanó Derby; Ezúttal otthon a Hulltól kapott három gólt a Portsmouth; Shane Long duplájával verte a Burnleyt a masszív Reading.

A Cardiff-Leeds rangadót kedd este játsszák.

Újabb jele annak, hogy a Rúgd és fuss! szeretete öl, butít és nyomorba dönt: csaknem pontosan egy évvel azután, hogy a Football League egyik legtehetségesebb fiatal managerei közé soroltuk, másodszorra is menesztették Mark Stimsont, aki tavaly még a Gillingham kispadján ült, ám miután a klub az utolsó fordulóban kiesett a League 1-ból, mennie kellett, és nyártól a Barnet managere lett. A londoni Méhek azonban január elején kieső pozícióból várták a folytatást, a tulajdonosok pedig úgy döntöttek, nem bíznak Stimsonban, így jelenleg a kopasz, katonás edző munkanélküli.

Az említett tavalyi cikkben kilenc feltörekvő brit edzőt mutattunk be, közülük heten még a helyükön vannak, Stimsonon kívül Paul Trollope, a Bristol Rovers egykori managere kényszerült azóta távozni.

Adam Johnson ünnepli a képen a Blackpool ellen szerzett gólját: a meze alatt lévő trikón gyerekkori barátjától, Dale Robertstől, a Rushden & Diamonds egykori kapusától búcsúzik, akit tavaly december közepén felakasztva találtak meg a lakásában. A fiatal kapus a brit bulvársajtó szerint azért lett öngyilkos, mert korábbi csapattársa, Paul Terry (aki egyébként nem más mint John Terry bátyja) állítólag lefeküdt barátnőjével, aki röviddel ezután el is hagyta.

Amióta a Rúgd és fuss! kiemelten rajong George Burley-ért, a Szexistenért, azóta nem jönnek neki össze a dolgok. Előbb a skót válogatottnál bukott meg, majd nyártól a Crystal Palace managere lett, de sajnos ott se jöttek össze neki a dolgok: a Palace szinte végig a kiesőzónában tanyázott, és néha ugyan szerencséje sem volt, de a jelek szerint az utóbbi időben már a játékosok sem hittek Burleyben, és január 1-jén 3-0-ás sima vereséget szenvedtek a Millwall otthonában. Pedig az összeállítás (Speroni, Clyne, McCarthy, Barrett, Ambrose, Danns, Garvan, Scannell, Bennett, Marrow, Counago) egyáltalán nem rossz, főleg az Ambrose, Garvan kettőst irigyelhetné meg nagyon sok csapat a Championshipben.

Jason Puncheon klasszikus mesterhármasával azonban a Millwall könnyedén nyert, és még ugyanazon a délután megjelent a Palace honlapján a hír: Szexistent menesztették. Gyaníthatóan legközelebb valami gyenge skót csapat kispadján találkozhatunk vele, pedig amikor egy évtizede felvitte az Ipswichet a Premier League-be, a legtehetségesebb új edzők egyikének tűnt. A Palace ideiglenesen az egykori legendát, Dougie Freedmant ültette a helyére, és kíváncsian várjuk, sikerül-e megúszni a kiesést.

Éppen elég idő telt el az angol válogatott utolsó idei mérkőzése óta (sőt időközben az is kiderült, hogy Anglia nem fog nyolc év múlva vébét rendezni), hogy higgadtan lehessen értékelni a fájdalmas kudarccal végződött nyári világbajnokságot követő félév teljesítményét. Öt meccsből három győzelem, egy döntetlen és egy vereség, ami így elsőre nem is tűnik rossz mérlegnek, főleg, hogy mindezt tíz rúgott és négy kapott gól mellett sikerült elérni. Ha azonban ehhez hozzávesszük azt, hogy egyáltalán nem világos, milyen elképzelésekkel vágott neki Anglia a 2012-es Európa-bajnokság selejtezősorozatának, és nagyon úgy tűnik, hogy magának a szövetségi kapitánynak sincsen több fogalma minderről, akkor már korántsem ennyire bíztató a helyzet.

Régóta mondogatjuk, hogy nem kell feltétlenül a fél brazil válogatottat leigazolni ahhoz, hogy sikeres csapatot építsen valaki a Premier League-ben. Ian Holloway például ha csak egy kicsivel több pénzzel rendelkezne - és most nem olajsejkek millióira kell itt gondolni, hanem egy olyan költségvetésű klubra, mint a Stoke vagy a West Brom -, csodás dolgokat vihetne véghez. Persze a Blackpool idei szereplése is csodaszámba megy (akárcsak a tavalyi) és ebben óriási szerepe van egy olyan csatárnak, akit az elmúlt két évben a Championship kiesőjelöltjei úgy dobáltak minél messzebbre, mint a döglött kutya tetemét szokás.

A balul sikerült világbajnoki szereplést követően Fabio Capello a korábbiakhoz képest bátrabban (bár szerintünk korántsem elég bátran) kezdett tehetséges fiatal játékosokat meghívni az angol keretbe az unalomig megszokott nevek helyett. Capello válogatási elvei azonban nem csak a fiatalokkal kapcsolatosan változtak meg, hanem egyik elődjéhez hasonlóan előszeretettel kezdett meghívót küldeni olyan játékosoknak, akiknek a neve korábban szinte fel sem merült, ha az angol válogatottról volt szó. Így került a válogatott közelébe régi kedvencünk, Bobby Zamora, aki talán még a világbajnokságra is kiutazott volna, ha nem sérül le, vagy a mindenki által gyűlölt Kevin Davies, akinek a beválogatását éppen ezeken az oldalakon üdvözöltük. Úgy tűnik azonban, hogy a sor folytatódik, mivel a holnapi franciák elleni barátságos meccsre készülő angol keretbe számos feltörekvő tehetséges fiatal mellett Capello a fiatalnak nem igazán mondható Jay Bothroydot is meghívta. Bothroyd beválogatása több szempontból is különleges: egyrészt ugye a másodosztályú klubok játékosainak nem nagyon szokás meghívót küldözgetni, másrészt meg ha netán pályára is lépne az eddig remek szezont produkáló csatár, akkor ő lehetne a Cardiff City első angol válogatott labdarúgója.

Ennyi idő után reméljük minden olvasónk számára világossá vált, hogy itt a blogon enyhén szólva nem rajongunk az angol futballt elárasztó hisztiző primadonnákért, vagy a mihaszna import piperkőcökért, viszont az igazi régivágású futballistákat mindennél jobban kedveljük, mégha tőlük aztán nem igazán lehet számítani olyan kunsztokra, hogy például az ellenfél csapatának összes játékosát kicselezve szereznek gólt, de az ilyesmit igazából meg is hagyjuk inkább a latin futball szerelmeseinek. Bizony az ilyesfajta futballista kihalófélben van, csakúgy mint az igazi becsúszó szerelés, ráadásul a közvélemény leginkább lenézi őket, sőt gyakran mindenféle gúnyos megjegyzések céltáblái. Nehéz elhinni, de nem mi vagyunk az egyedüliek, akik ezt mégsem így gondoljuk, hiszen Fabio Capello a minap behívta a válogatott keretbe az utolsó igazi angol futballistát, a Premier League leggyűlöltebb alakját és messze legalulértékeltebb játékosát, Kevin Daviest!

Újabb rekord fűződik Arsène Wenger nevéhez, mivel elsőként a Bajnokok Ligája történetében csapatát ugyanabból az országból származó külföldi játékosokból álló védelemmel küldte pályára a Braga elleni múlt hét szerdai csoportmeccsen. Egyébként ez bajnokin korábban is előfordult (a 2008/2009-es idényben négy alkalommal is a Sagna-Gallas-Silvestre-Clichy négyes alkotta a hátvédsort), de az ilyesmi az embernek szinte már fel sem tűnik, mondjuk olykor azt is nehéz megmondani, hogy egyáltalán francia játékosról van szó, vagy éppenséggel olyanról, aki az egykori francia gyarmatokról jön. És, hogy mivel magyarázza a jelenséget maga a Hetvenéves Vénasszony? Hát azzal, hogy jobban ismeri őket, lévén ő maga is francia, meg hát ugye könnyebben is szót ért velük. Dolgozott azonban már Wenger keze alatt színtiszta angol védelem is, és még ott sem voltak nagyon gondjai azzal, hogy megértesse magát, pedig velük kapcsolatban nyilván nem csak a nyelvi nehézségekkel kellett megküzdenie. Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy akár teljesen máshogy is alakulhatott volna a francia menedzser londoni karrierje, ha nem az angol klubfutball történetének egyik legjobb védelmét örökli meg elődeitől.

Reméljük, sokan olvasták a beharangozónkat a Championship idei szezonjáról, ugyanis ma este a szavunkon lehet fogni bennünket: 20h30-tól élőben Doncaster Rovers-Leeds United mérkőzés a Sport1-en, és ugye mondani sem kell már, hogy a Rúgd és fuss! egyik szerzője ismét ott lesz a stúdióban, hogy elmondja, mi is várható két kedvenc csapata találkozóján. Valóban a Donny lesz az idei szezon Blackpoolja? Meglövi-e első idei akciógólját a rekordigazolás, Billy Sharp? Esélyes lehet a feljutásra az egykor szebb napokat látott Leeds? Fel tudja-e rázni csapatát a keddi öt kapott gól után Simon Grayson? Ma este többek között ezekre a kérdésekre is választ kaphatunk!