Rúgd és fuss!

Megvan a Football League első idei feljutója: miután a Brighton & Hove Albion kedd este egy fordulatos mérkőzésen 4-3-ra legyőzte a Dagenham & Redbridge csapatát, már behozhatatlan, 16 pontos előnyre tett szert az üldözőivel szemben. Gus Poyet és fiai tehát jövőre már a Championshipben játszanak, ismerjük meg hát kicsit jobban a Sirályokat!

A kilencvenes évek egyik legjobb angol középpályása, Paul Ince nagyszerűen induló edzői karrierje megfenekleni látszik, miután mindössze öt hónap után rúgták ki most vasárnap a Notts Countytól. Ince annak idején a Macclesfield managereként tette le a névjegyét, miután bent tartotta a gyengécske csapatot a negyedik ligában. Ezt követően az MK Donst vitte föl a League One-ba, ám utána túl nagy volt az ugrás, amikor rögtön elvállalta a Blackburn vezetését, három osztályt is átugorva ezzel. Innét kezdődtek a gondok, és azóta sehol sem sikerült egy évet sem kihúznia managerként: a Blackburnnél hat hónapot sem húzott ki, végül Sam Allardyce-nak kellett bent tartania a csapatot. Utána visszatért az MK Donshoz, de egy szezont se húzott ki, tavaly áprilisban kellett távoznia. Most pedig a Notts Countyval járt pórul: kezdetben nem futott rosszul a szekér, de aztán jött egy ötmeccses vereségsorozat, melynek végén, a szombati, Oldham elleni otthoni vereség után a vezetőség megköszönte a munkáját. Vajon kap-e még újabb esélyt ezek után Paul Ince, vagy az amúgy sem sok fekete manager közül el kell köszönnünk az egyik legnagyobb reménységtől?

Hol van már a tavaly május, amikor a Swindon a Wembleyben játszott playoff-döntőt a Championshipbe való feljutásért a Millwall ellen? Akkor Danny Wilson (a képen) volt a League One egyik ünnepelt managere, azóta viszont sok jó nem történt vele és a csapatával: a Vörösbegyek ugyanis csapnivalóan szerepelnek ebben a szezonban, 33 meccsen 31 pontot szerezve, amivel kieső helyen állnak. Persze az sem könnyítette meg Wilson dolgát, hogy a tavaly összesen 45 gólt szerző csatárkettős, Billy Paynter és Charlie Austin sincs már a csapatnál, őket pedig a jelek szerint nem sikerült pótolni. Wilsonnak (aki korábban a Barnsley-val már a Premier League-ben is dolgozott edzőként) a Southampton elleni 4-1-es vereség tette be a kaput, ezt követően mondott le. Már megvan az utód is, a liga fregoliembere, Paul Hart személyében: vele utoljára a Crystal Palace kispadján találkozhattunk tavaly májusban, de dolgozott már a QPR, a Portsmouth és a Nottingham Forest kispadján is.

Távozott az egy osztállyal lejjebb szerencsétlenkedő Northampton Town managere is: Ian Sampson 2009 szeptembere óta irányította a csapatot, inkább kevesebb, mint több sikerrel. A feljutást megcélzó Northampton hét meccs óta nyeretlen, és jelenleg a League Two 16. helyén áll. Utód még nincs, de valamikor biztosan lesz.

Rég voltak már managerváltásról szóló hírek, úgyhogy most itt van kettő, mindjárt két hasonló nevű klubtól! A harmadosztályú Brentford esetében ugye megírtuk, hogy menesztették a Méheket a negyedosztályból feljuttató Andy Scottot, az pedig most lett biztos, hogy a klub akkor csak ideiglenesen megbízott csatárát, Nicky Forstert véglegesítették a manager poszton. A 37 éves Forster ugyan nevezve van játékosként is, de eddig egyszer sem állította be magát a csapatba. A Brentford jelenleg a 14. helyen áll a League One-ban, Forster kinevezése óta hat meccsen tizennégy pontot szerzett.

A Rúgd és fuss! egyik kedvenc pofozóbábuját, Peter Taylort ezúttal a jobb sorsra érdemes, jelenleg a negyedosztály 20. helyén szerénykedő Bradford kispadját kellett otthagynia. Egyelőre Peter Jackson, a Lincoln és a Huddersfield volt managere az utódja, de vélhetően nem ő lesz a végleges megoldás.

Az utóbbi időben eleget írtunk már itt a blogon managerek menesztéséről a Premier League-től a League One-ig,  úgyhogy épp itt az ideje, hogy egy vidámabb sztoriról is beszámoljunk! A gyakorlatilag évek óta folyamatosan a csőd szélén egyensúlyozó Bournemouth-t (2009-ben például annak ellenére sikerült kiharcolniuk a bentmaradást, hogy pénzügyi rendellenességek és a csődeljárásra vonatkozó szabályok megsértése miatt 17 pontos hátránnyal kezdték a szezont) egy helyi üzletemberekből álló csoport vásárolta meg, akik ugyan nem rendelkeznek kifogyhatatlan bankszámlával, viszont a hagyományokat mindennél fontosabbnak tartják: az új elnök például a stadion közvetlen közelében született és nőtt fel. Ennélfogva senkit sem lepett meg, hogy miután a liga egykor legfiatalabb managere, a Cseresznyéket tavaly a harmadosztályba visszajuttató Eddie Howe végül elfogadta a másodosztályú Burnley ajánlatát, helyére a klub egyik csatárát, a játékospályafutása során tizenegy klubnál megforduló vándormadarat, Lee Bradburyt nevezte ki a klubvezetés.

Bradbury a kinevezését követően azonnal visszavonult, segítőjének pedig csatártársát, Steve Fletchert tette meg, aki egyelőre játékos-edzőként folytatja tovább, mivel a jobbára fiatalokból álló csapat nem engedheti meg magának, hogy két ilyen öreg rókát (érdekesség, hogy mindketten idősebbek az elődjüknél, a még most is csak 33 éves Eddie Howe-nál!) egyszerre veszítsen el. A recept egyelőre beválni látszik, mivel a Cseresznyék Bradbury irányítása alatt eddig még veretlenek (még az éllovas Brightont is sikerült legyőzniük), és jelenleg az automatikus feljutást érő második helyen állnak. Mi mindenesetre nagyon drukkolunk nekik, hogy idén is sikerüljön a feljutás, és utólag is rettenetesen szégyelljük magunkat, hogy két éve nem Lee Bradbury zseniális, kocsmai tömegverekedést imitáló koreográfiáját választottuk a szezon gólörömének egy évvégi összesítésben.

Kirúgták a Sheffield Wednesday managerét, Alan Irvine-t és ugyanezen a napon mutattak ajtót a Brentfordot irányító Andy Scottnak is. Eleve nem vagyunk hívei a spanyolos, „három vereség után rúgjuk ki az edzőt” szemléletnek, de Irvine és különösen Scott is bizonyította már, hogy talán érdemes lenne jobban megbízni benne, de most mégsem ez történt.

Alan Irvine esetében mondjuk lehet igazságuk azoknak, akik szerint ilyen játékoskerettel a Sheffield Wednesdaynek nem a tizenkettedik helyen kellene állnia, hanem sokkal előrébb. Irvine alig több mint egy éve vette át a Baglyokat Brian Lawstól, ám az anyagi gondokkal küzdő csapat zuhanórepülését nem tudta megállítani, és a jelek szerint ez a folyamat egy osztállyal lejjebb is folytatódott. Pedig Irvine kinevezése egyáltalán nem tűnt rossz ötletnek: a korábban David Moyes másodedzőjeként dolgozó edzőt a Preston szerződtette 2007-ben, és a klubot először megmentette a kieséstől, a következő évben pedig rögtön a playoffba vezette. A következő szezon azonban már nem sikerült jól, a Preston újra a kiesés ellen harcolt, Irvine-t pedig menesztették 2009 végén. A szurkolók akkor szimpatizáltak ugyan Irvine-nal, de többen is bírálták a rosszul sikerült átigazolásai illetve a taktikai merevsége miatt.

A Sheffield Wednesday szurkolói most hasonló kifogásokat emeltek vele szemben, és a többségnek az a véleménye, hogy Irvine rendes arc ugyan, de most váltani kellett, hiszen a liga egyik legerősebb keretével rendelkező csapat közelebb van a kieső helyekhez, mint a feljutáshoz. Időközben ugyanis a Baglyokat régi ismerősünk, a korábbi Portsmouth- illetve Leicester-tulajdonos, Milan Mandaric vásárolta meg, és miután ráncba szedte a pénzügyeket, adott pénzt Irvine-nak, hogy vásároljon néhány, ezen a szinten jónak számító játékost. Gary Madine nevét épp két nappal ezelőtt írtuk itt le, de a Motherwelltől érkező középhátvéd, Mark Reynolds vagy a Plymouth benini védője, Réda Johnson neve is jól cseng. Velük együtt sem sikerült azonban jól a január, és a december közepe óta nyeretlen Wednesday pocsék sorozattal csúszott egyre lejjebb, az utolsó csepp a pohárban pedig a Peterborough elleni 5-3-as vereség volt. A lehetséges utódok között többek között Gary Megson nevét emlegetik – hát, ha ez igaz, akkor annyira azért nem irigyeljük a Baglyok szurkolóit.

Andy Scott kirúgása már inkább megosztotta a szurkolókat: róla ugyebár a feltörekvő brit managerek között írtunk, egyebek között azt, hogy az első teljes szezonjában megnyerte a Brentforddal a negyedik ligát, a következő évben pedig gond nélkül bent maradt a League One-ban. Idén mi már a playoff helyek valamelyikére tippeltük a Méheket, ám csapnivalóan kezdték a szezont, és tíz forduló után mindössze két győzelem szerepelt a nevük mellett. Utána azonban Scott összekapta a csapatot, amely meggyőző teljesítménnyel mászott felfelé a tabellán, január elsejére már ott volt a playoff helyek közvetlen közelében, ám ekkor egy újabb rossz sorozat vette a kezdetét, a Brentford hét egymás után következő meccsen nem tudott nyerni, legutoljára pedig még az újonc Dag & Red is elkalapálta 4-1-re. A tulajdonosok ekkor döntöttek úgy, hogy inkább nem várják meg, hogy Scott képes-e újra megállítani a zuhanást és menesztették.

Itt már inkább hajlunk rá, hogy hibáztak: ebből a pénz nélküli, hosszabb ideje csak tengődő londoni kiscsapatból Scott a maximumot hozta ki, ő juttatta fel őket a harmadosztályba és tartotta is bent a klubot az első évben. Egy rossz sorozat után még kellett volna hagyni egy kis időt neki, hiszen már többször is bizonyított, és ugyan valóban voltak az utóbbi időben megkérdőjelezhető döntései, talán kicsit ki is csúszott a kezéből a gyeplő, de ha valaki, ő tudta, hogy kell a Méheket motiválni. Andy Scott még mindig csak 38 éves, remélhetőleg tanult a hibáiból és legközelebb magasabb osztályban is viszontlátjuk majd.

A hétfőn véget ért átigazolási időszakra úgy fogunk visszaemlékezni, mint arra a januárra, amikor megint elszabadult a hülyeség, és horribilis összegek röpködtek kisebb szünet után újra a Premier League-ben. Erről azonban mindenki értesülhetett már, úgyhogy mi inkább öt olyan üzletet választottunk ki, amik nem hozták lázba a médiát, szerintünk azonban fontosak.

1. Jason Puncheon (Southampton - Blackpool)

Jason Puncheon még csak 24 éves, de már rengeteg klubban megfordult, legutoljára a Southamptonban, ahol azonban az új managerrel, Nigel Adkinsszel nem találta meg a hangot, ezért kölcsönadták az eggyel magasabb osztályban (!) játszó Millwallnak. Itt rögtön az első meccsén mesterhármast ért el a Crystal Palace ellen, úgyhogy érthető, hogy a Millwall meg is akarta végleg vásárolni. Közbeszólt azonban Ian Holloway, és ugyan kölcsönben, de megszerezte a szélsőt, aki mostantól már a Premier League szélsőhátvédei ellen bizonyíthat. Arra, hogy az ugrás nem lesz túl nagy neki, maga Holloway a biztosíték.

2. Charlie Austin (Swindon - Burnley)

Charlie Austin az angol futball egyik legújabb sikersztorija: két éve ilyenkor még kőművesként dolgozott, mellette lőtt 46 gólt 48 meccsen a liga kilencedik vonalában szereplő Poole Town csapatában. Innét hozta el 2009 nyarán a Swindon, ahol szintén jól folytatta: 57 meccsen 32 gól volt az eredménye. A Swindon már nyáron is nehezen tudta csak megtartani a jó felépítésű, 21 éves csatárt, most pedig már nem volt kiút: több klubbal is tárgyalhatott, végül a Burnley lett a nyertes. Sokat várunk tőle a Champóban is!

3. Bradley Wright-Phillips (Plymouth - Charlton)

A mostanában annyiszor bántott Shaun Wright-Phillips féltestvére, Bradley sokáig nem találta a helyét, sem a Manchester Cityben, sem utána a Southamptonban (itt egy kínos lopási ügybe is belekeveredett), végül a Plymouth Argyle csapatában egy hosszú sérülést követően, a harmadosztályban kezdett el villogni, olyannyira, hogy ő vezeti a League One góllövőlistáját az idén. Az anyagi nehézségekkel küzdő Zarándokok végül nem is tudták megtartani, és január 24-én eladták a feljutásért harcoló Charltonnak, ahol rögtön az első meccsén győztes gólt lőtt a Colchester ellen.

4. Gary Madine (Carlisle - Sheffield Wednesday)

A Carlisle saját nevelésű csatára már 17 évesen bemutatkozott az első csapatban, de aztán sokáig nem tudta állandósítani a formáját, még akkor sem, amikor tavaly kölcsönvette a Coventry. Az idei szezonban viszont végre magára talált, több gólt lőtt, mint eddigi pályafutása alatt összesen, és nem csoda, hogy elvitte a Sheffield Wednesday, ahol az első három meccsén két gólt is szerzett. Madine még mindig csak húszéves, 196 centijével pedig el lehet képzelni, mennyire nem szeretnek ellene játszani a védők.

5. Elliot Benyon (Torquay - Swindon)

A Swindon Charlie Austint újra egy alacsonyabb osztályból érkező csatárral pótolta - igaz, Benyon nem olyan lentről, hanem csak egy vonallal lejjebbről jött. A Torquay csatáraként tavaly és idén is nagyon jó szezont produkált, és ugyan sok extrát nem csinált, viszont valahogy mindig jókor érkezett a kapu elé - ez az, amiről azt szokás mondani, hogy nem lehet megtanulni. A Swindon gyakorlatilag aprópénzért, 65 ezer fontért vásárolta meg a 23 éves Benyont, és Danny Wilson manager nagyon várja, hogy náluk is minél előbb formába lendüljön, mert egyelőre nagy csalódás az idei szereplésük.

Ősszel már bejárta az internetet az a gól, amit Dale Jennings, a Tranmere Rovers akkor 17 éves támadója lőtt a Plymouthnak. Jennings a bal szélen kapott labdát és az összes útjába kerülő védő mellett elsüvítve szerzett hasonló gólt, mint amilyet az ugyanennyi idős Michael Owen lőtt az argentinoknak az 1998-as focivébén. Jenningsről azóta sokat cikkeztek a sajtóban, és a BBC blogján is megjelent két hete egy bejegyzés, mely szerint mindenki a Southampton 17 éves tehetségéről, Alex Oxlade-Chamberlainről beszél, miközben Jennings is van akkora reménység.

Nos, azóta a balszélsőt és csatárt is játszó, villámgyors játékost már több Premier League csapat is kinézte magának, és az ára nyilván tovább emelkedik, ha a megfigyelők látják azt a gólt, amit a hétvégén lőtt a Southampton elleni kettő-nullás győzelem alkalmával. Ebből nemcsak az derül ki, hogy elképesztően gyors, de a helyzetfelismerés is az erőssége, ahogy elpörgeti kapásból a labdát a kétségbeesetten visszafutó Kelvin Davis mellett. (A vesztes csapatban amúgy játszott Oxlade-Chamberlain is, akit a Hetvenéves Vénasszony is bevallottan szeretne megkaparintani.) Jenningshez még annyit, hogy gyerekként a Liverpoolban játszott, a Vörösök azonban nem tartották elég tehetségesnek és elengedték, ezt követően került a Tranmere-hez. Az biztos, hogy a Liverpoolban nem fejlődhetett volna ennyit, de előállhat még olyan helyzet, hogy Kenny Dalglish verni fogja a fejét a falba, amiért kollégái ilyen könnyedén lemondtak a srácról.

És ha már Owen került szóba: igaz, hogy ő ugyanennyi idősen már világbajnokságon, világklasszisok ellen művelt hasonlókat, viszont az ő pályafutása nagyjából 26 éves korában véget is ért. Vagyis lehet, hogy nem is olyan baj, ha Jennings még alsóbb osztályban focizik egy-két évet, később viszont tovább ér majd.

UPDATE: Még egy videó, az idei szezon Jennings-góljaival.

Lassan eljutunk oda, hogy már nemcsak a Championshipben küzdenek egymással a Premier League egykori hősei, hanem már a harmadosztályban is rendszeresen több nagy múltú klub gyűlik össze. Hiába nincs már itt a Leeds, a Norwich és a Millwall, idén is van Southampton, Sheffield Wednesday és a Charlton, és arról, hogy ne a nagynevű csapatok sétagaloppjáról szóljon az idény, olyan ambíciózus és jól eleresztett klubok gondoskodnak, mint a Huddersfield és a Peterborough. Éppen ezért nagyon izgalmasnak ígérkezik ez az évad is, könnyen lehet, hogy a tavalyihoz hasonlóan a mostaniban is csak az utolsó fordulóban dőlnek el a fontos kérdések. És ami még ennél is fontosabb, idén sincs lefutva semmi, nagyjából erre a ligára is igaz az, ami a Championshipre: bárki nyerhet bárki ellen, és minden előfordulhat, sőt, akár még annak az ellenkezője is.