Megvan a Football League első idei feljutója: miután a Brighton & Hove Albion kedd este egy fordulatos mérkőzésen 4-3-ra legyőzte a Dagenham & Redbridge csapatát, már behozhatatlan, 16 pontos előnyre tett szert az üldözőivel szemben. Gus Poyet és fiai tehát jövőre már a Championshipben játszanak, ismerjük meg hát kicsit jobban a Sirályokat!

A Brightont sem a szakértők, sem pedig mi nem tartottuk esélyesnek az automatikus feljutásra a szezon elején, abból kiindulva, hogy a fentről érkező (Southampton, Sheffield Wednesday, Peterborough), illetve a több pénzből gazdálkodó csapatok (Huddersfield) erősebb játékoskerettel rendelkeznek. Mint már annyiszor azonban, idén is kiderült, hogy a Football League-ben a pénz és a jó keret nem minden. Bár a Brighton sem nevezhető éppen szegénynek, itt az indokot tényleg elsősorban az uruguayi, de már 14 éve Angliában dolgozó Poyet szemlélete jelentette. A 44 éves egykori Chelsea- és Spurs-játékos ráadásul igencsak azonosult már az angol labdarúgással: fia a Charltonban játszik és tagja az angol korosztályos válogatottnak, ő maga pedig nyilatkozatokban már többes szám első személyben beszél az angol válogatottról.

Poyet korábban Dennis Wise segédjeként ült a Swindon és a Leeds kispadján, majd Juande Ramos asszisztense volt a Spursnél. Miután azonban onnét is mennie kellett, elege lett a másodhegedűs szerepéből, és 2009 őszén immár managerként vette át a Brightont. Anglia homoszexuális fővárosának csapata 1979 és 1983 között négy szezont is töltött az első osztályban, sőt, még egy FA-kupadöntőre is futotta a Sirályoknak, azóta viszont nem sok jó dolog történt velük. A leginkább alsóbb osztályokban liftező klub utoljára 2006-ban pottyant ki a Championshipből, ahová azóta nem is volt sok esélyük visszajutni. A több mint tíz éve átmeneti stadionban játszó klub 2009 novemberében menesztette az aktuálisan elbukó managert (ő volt Russell Slade, jelenleg a Leyton Orientnél dolgozik), és jött Poyet, aki hozta is magával egykori Spurs-csapattársát, Mauricio Tariccót segítőnek. Tavaly a feladat még a bennmaradás volt, ezt végül Poyet gond nélkül elérte, és a csapat tíz pont különbséggel maradt a League One-ban. Nyáron sikerült hozni egy jó középső védőt a skót Gordon Greer (Swindon) személyében, a kapuba pedig a dán Peter Ankergren érkezett a Leedsből. Poyet hozta korábban a klubhoz a spanyol védőt, Inigo Calderont és a Swansea balhátvédjét, Marcos Paintert is – mindez azért fontos, mert a Brighton legfőbb erénye a szilárd védelem volt a szezonban. A szezon elején egy jó góllövőt hiányoltunk a csapatból, és ezt végül házon belül megoldották a Sirályok, hiszen Glenn Murray idén minden korábbi szezonjánál gólerősebbnek bizonyult, jelenleg 21 gólnál tart az idényben.

Poyet megtartotta a Championship-klubok által is csábított 22 éves jobbszélsőt, Elliott Bennettet, a balszélre pedig idény közben elhozta a Plymouth tehetségét, Craig Noone-t. Fontos igazolás volt még a Chelsea tartalékcsapatából érkező középpályás, Liam Bridcutt is, elöl pedig Murray mellett leggyakrabban a West Bromtól kölcsönvett új-zélandi válogatott csatár, Chris Wood játszott, de sok fontos gólt szerzett egy másik új igazolás, az anyja révén osztrák (!) ifjúsági válogatott Ashley Barnes is. A Brighton is azon csapatok sorát gyarapítja, amely pass & move-stílusban, technikás játékkal futballoznak, az pedig külön optimizmussal töltheti el a szurkolókat, hogy nyártól a csapat átköltözik a vadonatúj Falmer (Amex) stadionba, ahová akár 22.500-an is beférnek majd. Az amúgy is divatos, bulizós hangulatú tengerparti város csapata biztos sok új rajongót szerez majd egy osztállyal feljebb, és azt sem lehet kizárni, hogy a Brighton jövőre harcban lesz a Premier League-be való feljutásért is. Az pedig egyenesen biztos, hogy mostantól kezdve amint megürül egy kispad az első osztályban, Gus Poyet neve automatikusan elhangzik majd a jelöltek között. Bár a Rúgd és fuss! nem feltétlenül híve a külföldi managereknek, Poyet eddigi ténykedése alapján azt kell, hogy mondjuk, az legyen a legnagyobb bajunk, ha egyszer kispadot kap a Premier League-ben.