Az utóbbi időben eleget írtunk már itt a blogon managerek menesztéséről a Premier League-től a League One-ig,  úgyhogy épp itt az ideje, hogy egy vidámabb sztoriról is beszámoljunk! A gyakorlatilag évek óta folyamatosan a csőd szélén egyensúlyozó Bournemouth-t (2009-ben például annak ellenére sikerült kiharcolniuk a bentmaradást, hogy pénzügyi rendellenességek és a csődeljárásra vonatkozó szabályok megsértése miatt 17 pontos hátránnyal kezdték a szezont) egy helyi üzletemberekből álló csoport vásárolta meg, akik ugyan nem rendelkeznek kifogyhatatlan bankszámlával, viszont a hagyományokat mindennél fontosabbnak tartják: az új elnök például a stadion közvetlen közelében született és nőtt fel. Ennélfogva senkit sem lepett meg, hogy miután a liga egykor legfiatalabb managere, a Cseresznyéket tavaly a harmadosztályba visszajuttató Eddie Howe végül elfogadta a másodosztályú Burnley ajánlatát, helyére a klub egyik csatárát, a játékospályafutása során tizenegy klubnál megforduló vándormadarat, Lee Bradburyt nevezte ki a klubvezetés.

Bradbury a kinevezését követően azonnal visszavonult, segítőjének pedig csatártársát, Steve Fletchert tette meg, aki egyelőre játékos-edzőként folytatja tovább, mivel a jobbára fiatalokból álló csapat nem engedheti meg magának, hogy két ilyen öreg rókát (érdekesség, hogy mindketten idősebbek az elődjüknél, a még most is csak 33 éves Eddie Howe-nál!) egyszerre veszítsen el. A recept egyelőre beválni látszik, mivel a Cseresznyék Bradbury irányítása alatt eddig még veretlenek (még az éllovas Brightont is sikerült legyőzniük), és jelenleg az automatikus feljutást érő második helyen állnak. Mi mindenesetre nagyon drukkolunk nekik, hogy idén is sikerüljön a feljutás, és utólag is rettenetesen szégyelljük magunkat, hogy két éve nem Lee Bradbury zseniális, kocsmai tömegverekedést imitáló koreográfiáját választottuk a szezon gólörömének egy évvégi összesítésben.