Kialakult a Championship playoff döntője: a Swansea és a Reading csapnak majd össze május 30-án a Wembleyben. Utóbbi tegnap este győzött 3-0-ra a Cardiff vendégeként, miután hazai pályán gólnélküli döntetlent játszott a walesiekkel. Egyfelől ez az eredmény számunkra nem meglepetés, hiszen mi már mikor megmondtuk, hogy a Reading az új Blackpool egyfelől, másfelől viszont, ezzel a kerettel, amivel a Cardiff nekivágott az idénynek, igenis fel kellett volna jutnia a Premier League-be. Furcsa módon azonban az, hogy mégsem sikerült, szintén nem nevezhető meglepetésnek. Alább kifejtjük, miért nem.

A korábbi Southampton- és Wolves-manager, Dave Jones 2005-ben érkezett a Cardiffhoz, ahol végigkísérték a pályafutását a pénzügyi nehézségek, többször is csődközelbe került a klub, ám mindezek ellenére fokozatosan feljutásra is esélyes klubot formált a Cardiffból, amely idén már egy sikeres takeover után az anyagiakra sem panaszkodhatott. Egyvalami azonban állandó maradt: a Cardiff az utolsó pillanatban mindig megtorpant, amikor közel került az igazán nagy sikerhez.

Először a 2006-2007-es szezonban merült fel bárkiben is, hogy a Cardiff akár fel is juthat, miután Jones alaposan átalakított keretével vezette is a tabellát az idény elején, ám végül a csapat kipukkadt, és a Championship középmezőnyében fejezte be a bajnokságot. Ekkor már ott játszott a mai alapemberek közül Michael Chopra, Peter Whittingham és Kevin McNaughton is, míg az azóta távozott nevek közül érdemes megemlíteni Joe Ledleyt (Celtic) vagy Roger Johnsont (Birmingham). Ezt a keretet aztán Jones a következő nyáron megerősítette néhány nagy öreggel: Robbie Fowler, Jimmy Floyd Hasselbaink és Trevor Sinclair is a Ninian Parkba érkezett, ahol azonban igen döcögősen indult a szezon. 2007 őszén a csődközelben tántorgó klub Jones menesztését is fontolgatta, a Cardiff azonban olyannyira összeszedte magát, hogy a playoff-helyek közeléig emelkedett, de ami még ennél is fontosabb, bejutott az FA-kupa döntőjébe.

A története legnagyobb sikerét elérő Cardiffnak itt volt az első esélye, hogy átlépje a saját árnyékát, ám gyenge meccsen egy-nullra kikapott egy nem sokat mutató Portsmouthtól. „David Jones vegyen egy csatárt és egy kapust, aztán jövőre már bármi lehet, így még akár az is, hogy Walesnek képviselője lesz a Premier League-ben” – írtuk akkor. Jones pedig engedelmeskedett, elküldte az öregeket, és jött a 25 gólos első szezont produkáló Ross McCormack a Motherwelltől (no meg Gyepes Gábor). A Cardiff szinte végig rájátszást érő helyen állt a Championshipben, egészen az utolsó fordulóig, amikor azonban kikaptak a Sheffield Wednesdaytől, és így azonos pontszámmal végeztek, mint a Preston, ám egyetlen rúgott góllal (!) lemaradtak a playoffról. Ez már valamire engedett következtetni.

2009-ben viszont nagy reményekkel vágott neki a klub a bajnokságnak: Jones visszahozta Michael Choprát a Sunderlandtől, és a csapat története legjobb szereplésével a negyedik helyet szerezte meg év végén. Whittingham élete formájában játszva lőtt 22 gólt a középpályáról, a Chopra, Bothroyd duó a Championship talán legjobb csatárkettősévé érett,  és hiába kellett rendre eladni a saját nevelésű fiatalokat (Aaron Ramsey, Chris Gunter), a Cardiff valóban erős csapattá vált. Jöhetett a playoff, és ugyan a Leicester ellen tizenegyesekkel ment csak tovább a klub, a döntőben a lényegesen gyengébb erőkből álló Blackpool várta a walesieket a Wembleyben. Hiába vezetett a Cardiff kétszer is azon a felejthetetlen meccsen, a győztes a jobb szellemben futballozó Blackpool lett, Jonesnak pedig maradt újra a búslakodás.

Pedig addigra már egy maláj üzletemberekből álló csoport tulajdonába került a klub, amelynek hosszú idő után először nem kellett rettegve várni a bankkivonatot, sőt, már a modern új stadionban játszotta a meccseit. Nyáron Ledley kivételével valamennyi nagyágyú maradt, sőt, Craig Bellamy érkezése után egyáltalán nem volt meglepő, hogy mi magunk is a táblázat élére vártuk a Cardiffot. Ehhez képest mi történt? A csapat újra csak váratlan vereségek egész sorába futott bele, és ugyan az idény végén volt egy parádés sorozata, az automatikus feljutó helyet sikerült elbuknia a Norwich-csal szemben, és ekkor mi már biztosak voltunk benne, hogy ez a Cardiff vereségre van ítélve.

Nem is lett másként: aki látta a tegnapi meccset a Reading ellen, kabarétréfába illő kapus- és védelmi hibákat láthatott, és ugyan a Cardiffnak volt pár helyzete null-kettő után, össze sem lehetett hasonlítani az előző nap ugyanilyen hátrányban elképesztő akarással játszó Nottingham Foresttel a csapatot. Helyette a remekül összerakott Reading lőtt egy újabb gólt, és ez azt eredményezte, hogy az idei Championship talán legerősebb játékoskeretével rendelkező Cardiff még a playoff döntőjébe sem jutott be. Hiába húzott le sok időt, hat teljes évet a Cardiff kispadján Dave Jones, hiába végzett nagyszerű munkát éveken át, a pontot az i-re most se sikerült feltennie, és nagyon meglepődnénk, ha idény végén nem búcsúzna el Walestől. Arról nem is beszélve, mennyire népszerűtlen lesz Cardiffban, ha az ősellenség Swansea-nak sikerülne is a feljutás a döntőben.