Befejeződött az átigazolási szezon, kialakultak a végleges keretek és most már végre a Rúgd és fuss! számára is véget ért a nyár - itt a Premier League részletes, csapatonkénti kalauza. A tőlünk megszokott bennfenteskedéssel, brit szemellenzővel és némi szemétkedéssel tippeltük meg a végeredményt, amit nyilván nem fogunk eltalálni, de hát a tippelésnek nem is ez a lényege. De értékeltük az átigazolásokat és megpróbáltuk kitalálni, ezek ismeretében mire számíthatunk idén.

1. Manchester United

A nyár mérlege: Hiába nyert tavaly bajnokságot a United, nyilvánvalóan Sir Alex is tudta, hogy leginkább a vetélytársak bénázásainak köszönhető a cím, semmint a csapat ellenállhatatlan játékának. A kétkedőket, ha más nem, a Barcelona elleni BL-döntő biztosan meggyőzhette arról, hogy frissíteni kell, és visszavonulásával Edwin Van Der Sar és Paul Scholes tovább siettette a változtatásokat. Ferguson gyorsan döntött, és júliusra már ki is alakult az új keret, de David De Gea, Phil Jones és Ashley Young mellett csak a kölcsönből visszatérő Tom Cleverley és Danny Welbeck volt erősítés, az egész nyáron emlegetett Wesley Sneijder maradt az Interben. A fent felsoroltakon kívül csak kiegészítő emberek távoztak, a keret pedig egyértelműen fiatalodott.

Mire lesz ez elég: Sokan hiányolnak ugyan egy világklasszis támadó középpályást a Unitedből, mi viszont még hiszünk abban, hogy a keleti olajmilliárdosok ellen nem pont a saját fegyverükkel kell felvenni a versenyt. Főleg, ha egy csapatnak ennyire erős az utánpótlása (ahonnét még várható a közeljövőben pár új név), mint a Unitednek, ahol ráadásul Ferguson már korábban is igazolta, nem esik kétségbe, ha a saját fiataljaihoz kell nyúlnia. Szerintünk az idei bajnokságot is behúzza a csapat, és az első meccseken mutatott lendületes támadófoci után még csak bajunk se lenne ezzel.

Kulcsember: Wayne Rooney. Tavaly elbírta a csapat a magához képest gyenge formáját is, most viszont végre kipihente magát és újra a régi. Ha megússza komolyabb sérülés és kurvázás nélkül, nem látunk rá okot, hogy ne az augusztusban látott formáját nyújtsa a jövőben sem.



2. Manchester City

A nyár mérlege: Az olajmilliókból sikerült egy újabb világklasszist Angliába hozni Sergio Agüero személyében, megvették Samir Nasrit és Gael Clichyt az Arsenaltól, a legnagyobb meglepetést viszont a totálkáros Owen Hargreaves szerződtetésével okozták. Mivel Carlos Téveznek nem sikerült dobbantania, City-mércével igazán nagy név nincs a távozók között. Minden arra utal, hogy tovább erősödött az amúgy sem gyenge keret.

Mire lesz ez elég: A City már hosszabb ideje ott van a „minden értelmes ember ellene szurkol” kategóriában, ez pedig idén még inkább így lesz. És bár Manciniék repülőrajtot vettek, azért lesznek még nehéz meccseik, és jönnek pillanatok, amikor majd Agüero is megbánja, hogy Angliába igazolt. Az előrelépés tavalyhoz képest így is meglesz, de azért meglepő, hogy Mancini olaszként pont a védelmet nem erősítette meg igazán, úgyhogy ha valahol, akkor ott majd meg lehet fogni a Cityt. Máskülönben az UEFA meghirdetett szigorú szabályain kívül sajnos nem látunk más eszközt arra, hogy hosszú távon megállítsuk az őrületet. Azt pedig nagyon reméljük, hogy Adam Johnson és James Milner amint lehet, elmenekülnek innét valami normális csapathoz.

Kulcsember: Joe Hart. A Citynél egymást érik a világklasszis csatárok és támadó középpályások, hátrébb viszont már nem annyira félelmetes a csapat, a legutóbb kezdő Zabaleta, Kompany, Lescott, Clichy négyestől még egy középcsapat csatárai sem szabadna, hogy megijedjenek. Úgyhogy Joe Hartnak fokozott szerepe lesz, nem mellesleg azt is bizonyítania kell majd, hogy hosszú idő után tényleg klasszis kapusa van Angliának.


3. Chelsea

A nyár mérlege: Az unalmas olasz manager helyett jött egy fiatal portugál, akitől Abramovics nyilvánvalóan azt várja, hogy az elmúlt év botladozásai után újra Európa elitjébe vezesse a Chelsea-t. Ehhez megvette neki Juan Matát és Raul Meirelest, meg néhány embert a jövő csapatába, mint például a nagy tehetség Romelu Lukaku. Plusz sikerült lepattintani olyan ballasztokat, mint Zsirkov vagy Benayoun.

Mire lesz ez elég: Andre Villas-Boas feladata lesz majd az, amihez Carlo Ancelotti nem volt elég tökös: lebontani és újjáépíteni a Mourinho-csapatot. Ez nyilván fokozatosan megy majd végbe, de idén már sem Frank Lampard, sem Didier Drogba helye nem biztos a kezdőcsapatban, és ez másokra is áll a régi gárdából. Az ilyesmi átmenet sosem könnyű, idén sem lesz az, ezért nem hisszük, hogy bronzéremnél több is lenne a Chelsea-ben.

Kulcsember: Daniel Sturridge. A Chelsea- és a Man City-féle szörnyszülött csapatok nagy bűne, hogy általában ebek harmincadjára juttatják az utánpótlást. Most Villas-Boas pont egy volt City-nevelésű játékossal cáfolhat rá minderre: a fiatal csatár nyilvánvalóan már most sokkal hasznosabb, mint az Anelka fémjelezte öregedő sztárocskák. Sturridge remekül játszott tavaly a Boltonban és a nyári előkészületi meccseken is, és Josh McEachrannal együtt a jövő Chelsea-jének alapembere lehet.


4. Liverpool

A nyár mérlege: Ahogy azt sejteni lehetett, a Dalglish-forradalom nem állt meg a januárban érkezett két új csatárral, hanem további komoly igazolások érkeztek: Jordan Henderson, Charlie Adam, Stewart Downing, és még a kiegészítő emberek közé is olyanok jöttek, mint Craig Bellamy, az uruguayi Sebastien Coates, valamint a cserekapus Doni. Cserébe sikerült megszabadulni Benitez és Hodgson hulladékától, egyedül az utolsó pillanatban távozó Raul Meireles lesz az közülük, aki hiányozni fog.

Mire lesz ez elég: Szeretnénk azt hinni, hogy ez a Liverpool akár a bajnoki címre is esélyes lehet, de erre sajnos még várnunk kell. A jelenlegi helyzetben a BL-indulást jelentő negyedik hely is siker, legyen először ez a cél. King Kenny és Steve Clarke kettőse a garancia rá, hogy a most már elég erős keretből erős csapat alakuljon ki.

Kulcsember: Luis Suárez. Mivel Steven Gerrardról senki sem tudja, hogy lesz-e még valaha futballista belőle, a csapat másik világklasszisára fokozott teher nehezedik majd. Pláne, hogy a nyáron sem pihenhetett túl sokat, hiszen meg kellett nyernie a Copa Americát – igaz, az állítólagos túlhajtottságból egyelőre nem sok látszik. Suárez semmivel sem rosszabb, mint a City agyonhype-olt dél-amerikai csatárai, és ezt idén be is fogja bizonyítani.


5. Arsenal

A nyár mérlege: Hát ez nem a Hetvenéves Vénasszony nyara volt. Nyilván sosem fog kiderülni, hogy ez az átigazolási időszak az ő vagy az igazgatótanács hibájából lett így elcseszve, de a lényeg az, hogy az Arsenal az utolsó pillanatban tömködte be azokat a lyukakat, amiket már hónapokkal korábban tudott mindenki, hogy bizony be kell majd tömni. Wengerről sem tudni, hogy a közvéleményt nézte-e hülyének, vagy magából csinált hülyét, amikor még akkor is bőszen bizonygatta, hogy Fabregas és Nasri nem mennek sehová, amikor már mindkettőnek be volt csomagolva a bőröndje. Rajtuk kívül elment Clichy és még páran, jött Gervinho, Andre Santos, Per Mertesacker, Mikel Arteta, Youssi Benayoun, valami koreai csatár és a szokásos fiatalok is. Probléma lehet viszont, hogy Tomás Rosickytől nem sikerült megszabadulni.

Mire lesz ez elég: Szerintünk ebből nem lesz jövőre BL. Míg a vetélytársak többségének már a bajnoki rajt előtt kialakult az alapcsapata, a Vénasszony kapkodva rohanhat majd utánuk, ráadásul az érkezett nevek közül nem egy rosszabbul cseng, mint akit pótolnia kell majd. Nyilván nem a Man Utd elleni nyolc kapott gólból kell kiindulni, de mégis ennél jobban semmi nem jellemezte, milyen példátlan káosz uralkodott augusztusban ennél a klubnál.

Kulcsember: Theo Walcott. Ha nincs Jack Wilshere sérülése, őt mondtuk volna, de utóbbit novembernél előbb nemigen látjuk, úgyhogy nincs más hátra, Walcottnak végre be kell bizonyítania, hogy hosszútávon is lehet rá számítani és már nem csak egy tehetséges, ügyes kisfiú. Wenger régóta ígéri, hogy igazi támadót farag belőle, most már ideje, hogy így is legyen.


6. Tottenham Hotspur

A nyár mérlege: Az Arsenal mellett a Spursé volt az átigazolási időszak másik nagy vesszőfutása. Mi bizony azok közé tartozunk, akik szerint el kellett volna adni az ügyes, de azért nem pótolhatatlan Luka Modricot a Chelsea-nek, és az érte kapott sok-sok pénzből venni három jó játékost. Így viszont ’Arry Redknapp nyakán maradt egy duzzogós irányító, miközben a védelemre és a csatársorra is ráfért volna az erősítés, ehhez képest csak egy másik középpályás, Scott Parker érkezett, valamint kölcsönbe Adebayor és ingyen a negyvenéves Friedel. Az bölcs döntés, hogy a fizetési listáról lehúztak pár embert (Peter Crouch a legnagyobb név közülük), de most eléggé úgy viselkedett a Spurs, mint egy klub, amelynek elfogyott a pénze. Lehet, hogy tényleg?

Mire lesz ez elég: Azt ’Arry sem gondolhatja komolyan, hogy ez a keret felveheti a versenyt a nagymenőkkel, de még a negyedik hely is elég távolinak tűnik jelenleg. Amiben bízhat, az az, hogy talán maradt még valamennyi pénz, amit nyáron nem sikerült elkölteni, és januárban még erősíthet valamennyit a csapat, illetve az adhat még okot a reménykedésre, hogy így is maradt azért pár nagyszerű játékos a Spursnél, kár, hogy egyikük (Rafael Van der Vaart) épp most dőlt ki másfél hónapra.

Kulcsember: Gareth Bale. A balhátvédből szélsővé konvertált walesit kicsit idejekorán szavazták meg a játékostársak az év játékosának a Premier League-ben, hiszen elég egyenetlenre sikerült a tavalyi szezon. Most itt az alkalom, hogy hétről-hétre bizonyítsa, nem kétszeri csoda volt, amit Maiconnal csinált.


7. Stoke City

A nyár mérlege: Tony Pulis először két öregedő és sérülékeny, de még mindig rendkívül hasznos angol középhátvédet szerzett meg a nyáron Jonathan Woodgate és Matthew Upson személyében, méghozzá ingyen. Aztán sokáig semmi, majd az utolsó napon sikerült behúznia három jó igazolást is: Peter Crouch és Wilson Palacios a Spurstől abszolút passzolnak a Stoke stílusába, és ugyanez mondható el Cameron Jerome-ra is. A távozók között ráadásul nincs is komolyabb név, de a Bet365 fogadóirodából meggazdagodó Peter Coates tulajdonos már figyelmeztette is a szurkolókat, hogy ne gondolják, minden évben ilyen sok pénzt fognak költeni.

Mire lesz ez elég: Ugyan sokan a világ minden kincséért sem vallanák be ezt, de a Stoke bizony eddig sem volt rossz csapat, most pedig már a Top 6-ra ők jelentik a legnagyobb veszélyt. Azon már rég túl vagyunk, hogy csak Rory Delap bedobásaiból lennének képesek gólt szerezni, minden csapatrész egyformán erős is, úgyhogy már csak azért kell imádkozniuk a Stoke szurkolóinak, nehogy az Európa Liga túl sokat vegyen ki a csapatból. Ha ezt megússzák, a klub történetének legjobb Premier League-szereplése lesz ez.

Kulcsember: Jermaine Pennant. A két szélsőnek, Matthew Etheringtonnak és Pennantnak köszönhető, hogy a csapat a rossz híre ellenére szép támadásokat is vezet. Közülük tavaly az egykori fenegyerek teljesített jobban, nyolc gólpasszig jutott a szezonban, idén ez még több lehet.


8. Aston Villa

A nyár mérlege: Végképp elmúltak már az idők, amikor Randy Lerner a zsebébe nyúlt azért, hogy a Villa az első négy helyezés valamelyikét vehesse célba. Idén jó pénzért eladták a klub két angol válogatott szélsőjét, Ashley Youngot és Stewart Downingot, ingyen távozott a kapus Brad Friedel, és elment még pár olyan játékos is, akikkel az új manager, Alex McLeish nem számolt. Utóbbi kinevezése körül volt egy kis huzavona, de úgy gondoljuk, hogy nem volt rossz húzás, és kezdetnek az igazolásai is biztatóak: a kapuba Shay Given jött, a távozó kreativitás pótlására érkezett Charles N’Zogbia, és a Spurstől az utolsó pillanatban elhozott Alan Hutton és Jermaine Jenas is komoly erősítés.

Mire lesz ez elég: Manapság a Villa számára egy erős középmezőny egyelőre a maximum, de kis szerencsével akár még meglepetést is okozhat. McLeish számára a fiatalok beépítése mellett az igazi próbatétel az lesz, hogy Gérard Houllier tavalyi ámokfutása után újra összekapja azokat a játékosokat, akikről a klub már majdnem lemondott, gondolunk itt például Stephen Irelandre és Stephen Warnockra. A Villa kerete még mindig nem rossz a távozók ellenére sem, és ha hagyják McLeisht nyugodtan dolgozni, ez a biztos középmezőny idén csak a kezdet lesz.

Kulcsember: Darren Bent. A csapatban a legtöbb játékos inkább a társak helyzetbe hozásában erős, úgyhogy Bentnek csak hoznia kell a formáját, és akár meg lehet a húsz körüli lőtt gól is.


9. Wolverhampton Wanderers

A nyár mérlege: Mick McCarthy mindenkit megtartott, akit szeretett volna, és a tavalyi kölcsön után végleg megvette Jamie O’Harát, de az igazi nagy húzás Roger Johnson megvásárlása volt a Birminghamtől.

Mire lesz ez elég: Tavaly ugyebár a Wolves mindenkit képes volt megverni, mint ahogy bárkitől ki is kaphatott. Akkor is egyértelmű volt, hogy a játékoskeret nem rossz, csak meg stabilizálni kéne a jó formát. McCarthy végre felismerte, hogy egy irányítani is képes középhátvéd hiányzik, mindenki más már megvolt eddig is: a szélvészgyors Matt Jarvistól a gólerős Steven Fletcherig és a nagycsapatok által is körüludvarolt Kevin Doyle-ig nagyszerű játékosok játszanak a Farkasoknál. Szóba sem kerülhet idén a kiesés, de ha esetleg mégis, akkor fájó szívvel, de el kell köszönni Mick McCarthytól.

Kulcsember: Roger Johnson. Meglepő, hogy a Wolvesnak sikerült megkaparintani, hiszen a volt Birmingham-középhátvéd erősebb csapatba is beférne, de ha már így alakult, itt kell összefognia a csapat korábban leggyengébb pontjának számító védelmet. Az, hogy egyből ő lett a csapatkapitány, megmutatja, milyen fontos szerepet szánnak itt neki.


10. Sunderland

A nyár mérlege: Steve Bruce nem sokat vacakolt, már júniusban elkezdett vásárolni, és nyár végére pont egy csapatra való új játékos érkezett a Stadium of Lightba. Rá is fért a Sunderlandre a frissítés, hiszen tavaly majdnem elfogyott a csapat a sok sérülés miatt, de nem lehet a formahanyatlást csak erre fogni. Az érkezők közül a két Man Utd-veterán védő, John O’Shea és West Brown a legnagyobb nevek, de a Blackpool tavalyi legjobb játékosa, az örökmozgó David Vaughan is jó húzás, a szupertini Connor Wickham pedig akár egy fantasztikus igazolás is lehet, de csak idővel. A Jordan Hendersonért kapott 20 millióból és a januárban távozott Darren Bentért járó összegből persze lehetett is vásárolni.

Mire lesz ez elég: Ugyan rosszindulatúan “Hájfejű Mank Gecinek” is nevezzük, azért alapjában véve jó véleménnyel vagyunk Steve Bruce-ról. Szerintünk idén végre nem lesznek olyan hosszú hullámvölgyek, mint az előző két szezonban, és meglesz a Top 10 helyezés a végén, amit állítólag a tulajdonos el is vár. Csak éppen meg kéne találni a legjobb felállást a keretből, de Bruce képes lesz erre.

Kulcsember: Lee Cattermole. A még mindig csak 23 éves csapatkapitányról leginkább a sok piros lap ugrik be mindenkinek, úgyhogy neki van miben fejlődnie. Amúgy is fontos poszt az övé a középpálya tengelyében, és ha idén sem higgad le, bőven akad jelentkező a helyére a keretből.


11. West Bromwich Albion

Ez történt a nyáron: A tavalyi hősies tavasz után Roy Hodgson már a középmezőnyt tűzte ki célul a nyáron, és leginkább a védelem megerősítése volt a cél, hiszen a tavalyi 71 kapott gól rengeteg. Érkezett hát végre egy jó kapus Ben Foster személyében, a védelembe alsóbb osztályokból jöttek játékosok, előre pedig klubrekord összegért megvették Shane Longot, miközben Peter Odemwingie-t is sikerült megtartani. Ja és végül Gera Zoltán is visszatért!

Mire lesz ez elég: Nem téveszt meg bennünket a West Brom gyenge rajtja, a csapat össze fog állni, és nem is lesznek mindig ilyen nehéz ellenfelei. Hodgsonnak meg kéne találnia a védelem helyes összetételét, esetleg bátrabban nyúlni a fiatalokhoz - például a kölcsönből visszajött, U21 válogatott Craig Dawsonhoz. Mindenesetre adottak a feltételek ahhoz, hogy ne kelljen a kieséstől rettegni a szurkolóknak, mint tavaly a szezon nagyobbik részében.

Kulcsember: Ben Foster. A tavaly 71 kapott gólnál nem kell komolyabb érv a kapus fontosságára vonatkozóan. Mindenesetre a Stoke ellen már elment rajta egy meccs, többet már nem nagyon hibázhat, de ha a tavalyi formáját hozza, akkor nem is lesz gond.


12. Everton

Ez történt a nyáron: Egészen az utolsó napig az égvilágon semmi. Aztán eladták Jermaine Beckfordot és Mikel Artetát, helyettük meg két kölcsönjátékos jött, egy emlékezetből leírhatatlan nevű argentin csatár és a holland Royston Drenthe a Real Madridtól.

Mire lesz ez elég: Hiába végez most már tizedik éve példaértékű munkát David Moyes, nem lehet örökké fillérekből versenyezni. Pénz nincs az Evertonnál és ugyan tavaly erőn felül teljesítve megvolt a hetedik hely, idén már be kell érni egy kicsit gyengébb szerepléssel. Katasztrófa nincs, de ha így mennek tovább a dolgok, akkor még lehet.

Kulcsember: Ross Barkley. Mi, hogy egy 17 éves játékostól függ az Everton szezonja? Ez így persze túlzás, de a saját nevelésű középpályás a nyáron beverekedte magát a kezdőcsapatba, és a remények szerint feledtetheti akár Artetát is. Persze az igazi az lenne, ha a fejlődésben némiképp megtorpanni látszó Jack Rodwell-lel együtt vennék a hátukra a csapatot.


13. Bolton Wanderers

Ez történt a nyáron: Hiába került szóba minden második nap, Gary Cahill végül maradt a csapatban, úgyhogy csak Johan Elmander és Matt Taylor ment el a fontosabb emberek közül, viszont jött pár hasznosnak tűnő új játékos, mint Nigel Reo-Coker vagy Chris Eagles, bár igazi nagy dobás nem érkezett. Kölcsönben jöttek fiatalok is, valamint az Angliából egyszer már elmenekülő Tuncay Sanli.

Mire lesz ez elég: Nincs szerencséje Owen Coyle-nak a sérülésekkel, hiszen alig, hogy a tavasszal súlyos térdsérülést szenvedő Stuart Holden végre újra edzésbe állt, hosszú hónapokra kiesett másik két játékosa. A csatárposztra érkező David Ngogból ráadásul egyelőre nem nézzük ki, hogy igazi gólvágó lenne, de azért van jó híre Coyle-nak, hogy majd esetleg ránk cáfoljon. A Bolton szórakoztató meccseket fog majd vívni idén, lesz pár értékes skalpjuk is, de nagyságrendileg nem hinnénk, hogy több pontot szerez a csapat, mint tavaly, viszont a minimum, vagyis a bennmaradás tutira meglesz.

Kulcsember: Chris Eagles. Miután a koreai Lee nyáron olyan súlyosan megsérült, hogy az egész szezont ki kell hagynia, a Burnleytől most megvett Eaglesre hárul a feladat, hogy némi mágiát csempésszen a Bolton néha kiszámítható futballjába.


14. Newcastle United

Ez történt a nyáron: Nehezen érthető, ami ennél a klubnál történik. Ha a télen eladott Andy Carrollt is beleszámítjuk, a Newcastle rövid idő alatt megszabadult a négy kb. legfontosabb játékosától (Carroll mellett Kevin Nolan, Joey Barton és José Enrique is távozott idén). Helyettük ráadásul csupa Angliában kipróbálatlan külföldi jött, illetve Carrollt nem is sikerült pótolni és az érte kapott 30 millió a jelek szerint ment is a bankba.

Mire lesz ez elég: Jól rajtoltak a Szarkák, de azért meglesz még a böjtje ennek a funkciótlan adok-veszeknek. Alan Pardew-t amúgy szimpatikusnak tartjuk, és nem is rá vall ez a korlátlan franciaimádat (a nyáron öt francia ajkú játékos is érkezett), gyaníthatóan neki nincs sok beleszólása ezekbe a dolgokba, márpedig az ilyesminek nem szokott jó vége lenni. Az nem hinnénk, hogy komoly baj lenne a Newcastle-lal idén, de előre sem fognak lépni.

Kulcsember: Steven Taylor. A saját nevelésű középhátvédnek remélhetőleg végleg sikerült tavaly rendezni a szerződésével kapcsolatos problémákat, sérülés sem fogja zavarni és végre megmutathatja, hogy az egyik legjobb képességű angol középhátvéd. Az argentin Coloccinivel mindenesetre a PL egyik legbiztosabb védőkettősét alkotják.


15. Queens Park Rangers

Ez történt a nyáron: A legfontosabb, hogy sikerült megszabadulni a gyűlöletes Briatore, Ecclestone tulajdonosi tengelytől, és ugyan Tony Fernandes sem feltétlenül a kedvencünk, de a Forma-1-es bohócoknál csak jobb lehet. Ráadásul az érkezése után sikerült szerződtetni olyan kipróbált játékosokat, mint Joey Barton, Shaun Wright-Phillips vagy Luke Young, és már előttük is jött DJ Campbell és Jay Bothroyd. Gyakorlatilag két-három poszt kivételével mindenhová új ember érkezett.

Mire lesz ez elég: Ha nincs Fernandes tőkeinjekciója, akkor a QPR-t a kiesők közé soroltuk volna, így viszont Neil Warnocknak hoznia kell a biztos bennmaradást, főleg, hogy a tavalyi szezon sztárja, Adel Taarabt is maradt a csapatnál. Persze a sok új emberből nem két perc alatt lesz csapat, de ez a névsor garancia arra, hogy ne legyenek kiesési gondjai a Championshipet meglepetésre utcahosszal megnyerő csapatnak. Buzsáky Ákosnak persze ez nem feltétlenül jó hír, de talán Warnock nem feledkezik meg a Fehér Peléről sem.

Kulcsember: Adel Taarabt. A marokkói játékmesterről régóta lehetett tudni, hogy nagy tehetség, de a tavalyi volt az első szezon, amikor végre állandósítani tudta a formáját. Ha túlteszi magát a csalódáson, amiért nem engedték el a Paris Saint-Germainhez, akkor a Premier League-ben is uralkodni fog, egyikeként a kevés játékosnak, aki megtartja a helyét a tavalyi kezdőcsapatból.


16. Norwich City

Ez történt a nyáron: A két év alatt kétszer is feljutó Norwich két éve ilyenkor még a harmadosztály alsó felében szomorkodott, de Paul Lambert manager vállaltan többel számol a League 1-t megnyerő játékosai közül a legmagasabb osztályban is. Melléjük hozott egy sor játékost nyáron, akik szintén a másod-harmadvonalból érkeztek. Közülük a két fiatal szélső, Elliott Bennett és Anthony Pilkington okozhat majd meglepetést, de a nagycsapatoktól érkező kölcsönjátékosoktól is sokat várunk. Számottevő távozó nem volt.

Mire lesz ez elég: Merésznek hathat a jóslat, hogy egy viszonylag fiatal, tapasztalatlan és túlnyomórészt a Premier League-ben kipróbálatlan játékosokból álló csapattól ilyen jó szereplést várunk, de szerintünk a Norwich bent fog maradni. A rendkívül bátor és helyenként kifejezetten látványosan játszó Kanárik persze beleszaladnak majd egy-két nagy pofonba is, de Paul Lambert nem véletlenül az egyik legígéretesebb brit manager, és nagyon boldogok lennénk, ha ez a csapat megmutatná, nem csak olcsó dél-amerikai vagy spanyol importból lehet csapatot építeni Angliában.

Kulcsember: Grant Holt. Bár Lambert gyakran variálja a csatárkettősét, általában a nagydarab, régivágású center Holt biztos pont, mellette cserélődnek a többiek. Holt eddig megfordult mind a három alsóbb ligában, és mindegyikben rengeteg gólt szerzett - miért lenne ez másként most?


17. Blackburn Rovers

Ez történt a nyáron: A hülye tulajdonos paródiáját nyújtó indiaiak sokáig csak annyit tudtak felmutatni, hogy eladták a Man Utd-nak Phil Jonest, és vettek két sötét ló délszláv játékost. Végül aztán utolsó nap sikerült szerződtetniük a Liverpoollal és az Arsenallal is hírbe hozott Scott Dannt Jones pótlására, a csatársorba pedig jött a skót reménység, David Goodwillie és a kipróbált Yakubu, no meg a Sheffield United tehetsége, Jordan Slew. És ez már így annyira nem rossz.

Mire lesz ez elég: Ettől még továbbra is kaotikus a helyzet a klubnál, és még mindig nem tudja senki, mit is akarnak a csirkemilliárdos tulajdonosok, akik azért nyáron is bedobták PR-igazolásként Raul nevét, amiből persze ugyanúgy nem lett semmi, mint korábban Ronaldinhóból. Nyilvánvalóan megérdemelnék a kiesést, de az utolsó napok igazolásaiból úgy tűnik, talán valaki oldalba vágta őket. Nem világverő ez a keret sem, de talán bent fog maradni, végül is Steve Keannek tavaly már sikerült egyszer a bravúr.

Kulcsember: Scott Dann. Amikor tavaly Dann megsérült, a Birmingham még biztos bentmaradó helyen állt, szóba sem jött a kiesés, aztán meg tudjuk, mi történt. Erre is alapozva gondoljuk azt, hogy a középhátvédnak köszönhetően legalább a Blackburn védelme megoldja a feladatot.


18. Fulham

Ez történt a nyáron: Először is Mark Hughes - aki minden tiszteletünket elvesztette, miután kiderült, hogy egy autónepper az ügynöke - felállt a kispadról, hogy aztán két szék közül a pad alá essen és ne kapjon állást sehol. Helyére érkezett Martin Jol, aki sokáig csak John-Arne Riisét csábította vissza Angliába számottevő játékosként néhány ismeretlen külföldi fiatal mellett, majd utolsó nap megvette a holland bajnokságban nagy gólvágónak számító Bryan Ruizt. Gera Zoltánt viszont elengedte.

Mire lesz ez elég: Simán lehet, hogy nem lesz igazunk, de most bátrak leszünk. Minden évben van egy “too good to go down” csapat, amely végül mégis kiesik, idén szerintünk Al-Fayed klubja lesz az. Martin Jol egy stabil, még Roy Hodgson által összerakott csapatot örökölt, mely azonban már öregecske kicsit, ráadásul egyből szét is verte a bevált Hangeland, Hughes védőkettőst a darabos Senderos kedvéért. Az igazolásai kockázatosnak tűnnek (Ruizról majd később), és gyengén is rajtolt a csapat, ráadásul az Európa Liga miatt már június vége óta meccseket játszanak a fiúk, ami rövidesen púp lesz a hátukon.

Kulcsember: Bryan Ruiz. Mondunk egy nevet: Afonso Alves. Mondunk még egyet: Georgiosz Szamarasz. Mondunk egy harmadikat: Mateja Kezman. Mindhárman ontották a gólokat a holland bajnokságban, mégis megbuktak a Premier League-ben. Nagy kérdés, hogy Ruiz is az ő útjukat járja-e majd. Ha nem, akkor még ránk is cáfolhat a csapat.


19. Swansea

Ez történt a nyáron: A Premier League történetének első walesi csapata klubrekordért megvette a Championship tavalyi gólkirályát, Danny Grahamet, és egy holland válogatott kapust, Michel Vorm személyében. Jöttek még mások is, de nagy szerepük leginkább nekik lehet, no meg a Spursből kölcsönbe érkező fiatal védőnek, Steven Caulkernek, miután a védelem egyik oszlopa, Alan Tate egy bizarr golfbalesetben fél évre lesérült.

Mire lesz ez elég: Brendan Rodgers nagyszerű csapatot formárt a Hattyúkból, de sajnos az utóbbi időben rendszerint bebizonyosodó alapigazság szerint a playoff győzteseként feljutó csapat általában kiesik, és félő, hogy erre nem fog tudni rácáfolni. Ügyes játékosok alkotják a Swansea-t, akik sokpasszos, labdatartáson alapuló, modern focit játszanak, nem is lesz vesszőfutás ez a szezon, de végül attól tartunk, ez még kevés, pláne, hogy az első három fordulóban még gólt lőnie sem sikerült a csapatnak.

Kulcsember: Scott Sinclair. A tehetséges szélső karrierjét sok angol fiataléhoz hasonlóan majdnem tönkrevágta a Chelsea, szerencsére a korábban ott dolgozó Rodgers még jókor nyúlt utána, és Sinclair volt a tavalyi szezon legnagyobb hőse a Swansea-ban. Remélhetőleg idén a Premier League-ben is megállja majd a helyét, még ha a csapatának ez esetleg nem is sikerül.


20. Wigan Athletic

Ez történt a nyáron: A csapat sztárjai közül csak N’Zogbia távozott (illetve a Man Utd-be visszatérő Cleverley), a helyükre kisebb nevek érkeztek, közülük Shaun Maloney egyszer már hazamenekült Angliából Glasgow-ba. Végleg megvették az ománi kapust, Ali Al-Habszit, és jött még pár kisebb formátumú igazolás, viszont Hugo Rodallegát sikerült megtartani.

Mire lesz ez elég: Már olyan régóta mondjuk, hogy Roberto Martinez csapata ki fog esni, hogy a végén már mi sem leszünk biztosak benne, de ha azt vesszük, hogy tavaly végig kieső helyen álltak, és csak az utolsó előtti fordulóban, a West Ham totális balfaszságának köszönhetően kaptak mentőövet, akkor még egyszer nem lehet ilyen szerencséjük. Főleg, hogy nem erősödtek számottevően, és az első három fordulóban a három újonctól csak öt pontot tudtak szerezni.

Kulcsember: James McCarthy. A még mindig csak húszéves, skótból írré lett középpályás a Wigan egyik koronaékszere, és már évek óta hírbe hozzák sztárcsapatokkal is, nyilvánvalóan jobban jár a rendszeres játéklehetőséggel. Akármi is lesz a vége, McCarthy jövőre nem a Championshipben fog játszani.