Rúgd és fuss!

A Rúgd és fuss! kitartói olvasói (sőt már a tévénézők is!) tudják, hogy az angol másodosztály küzdelmeit kitüntetett figyelemmel követjük itt a blogon, úgyhogy szokásunkhoz híven ismét elkészítettük szezonelőzetesünket, amelyből megtudható, nagyjából mire is lehet számítani a Championship idei szezonjában. Az már első ránézésre is megállapítható, hogy a huszonnégy csapatos mezőny rettentően tömör: igazából nincs egy klub sem, amelyik lényegesen erősebbnek tűnne a többinél, így idén még a szokásosnál is nagyobb küzdelemre lehet majd számítani. Az meg már csak hab a tortán, hogy az Egyesült Királyság egyik legbunkóbb, de egyben legelsöprőbb tehetségű támadója a bajnoki cím esélyeséhez szerződött, vagy hogy a brit kulturális élet egyik legszellemesebb alakja igazgatósági tag lett egy frissen feljutott klubnál!

BARNSLEY

Mire számíthatunk tőlük? A Barnsley tavaly is megúszta a kiesést, amiben nem kis szerepet játszott a gyors menedzserváltás rögtön a szezon elején. Mark Robins hamar felrázta a társaságot, amelyik sokáig stabilan a középmezőnyhöz is tartozott.  A keretben már nincs annyi külföldi mint egy nemzetközi fogorvoskongresszuson, viszont góllövő csatár sincs nagyon, mivel a hórihorgas máltai Bogdanovic elment Sheffieldbe: talán épp az ő góljai fognak hiányozni a bennmaradáshoz?

Ki a  menedzser? Az egykori ügyes csatár Mark Robins (többek között az ő góljának is köszönheti Sir Alex Ferguson, hogy még mindig a Man United menedzsere) már az első klubjánál elismerést vívott ki magának: a Rotherhamet kétszer is csodával határos módon majdnem feljuttatta a harmadosztályba. Fiatal tehetséges menedzserről van tehát szó, aki ráadásul ugye Sir Alex tanítványa (ami nem éppen hátrány ha az ember futballmenedzser Angliában), de ezzel a Barnsley-val nehéz lesz nagyot dobni.

Kire érdemes odafigyelni? Robins az északi határ túloldaláról hozott egy fiatal jobbszélsőt Jim O'Brien személyében, aki a tavalyi szezonban a Motherwell tagjaként még a szezon válogatottjába is bekerült. Másoknak is bejött már fiatal tehetségek elszipkázása a skót ligából, gondoljunk csak Dorransre (WBA) vagy Snodgrassra (Leeds), miért ne jöhetne be neki is?

BRISTOL CITY

Mire számíthatunk tőlük? A tavalyi újfent felemásra sikeredett szezon után csak jobb jöhet, ha a két évvel ezelőtti playoff-kudarcon sikerül végre túllépni. A viharos szezonkezdet után azonban sokan már temetni kezdték a Bristol szezonját, de gyorsan helyreállt a rend, sőt sokat ígérő játékosok (Jon Stead, Brett Pitman) is érkeztek a Vörösbegyekhez. Ugyan kelleni fog egy kis idő, hogy összeálljon a társaság, de szerintünk kizárt dolog, hogy a Bristol ne érjen oda az osztályozóra.

Ki a menedzser? A rejtélyes okok (talán éppen David James akaratán kívüli leigazolása?) miatt távozó, sőt végleg visszavonuló(!) Steve Coppell helyére kinevezett Keith Millen álmai váltak valóra azzal, hogy bizalmat szavazott neki a klubvezetés. Millen gyakorlatilag összenőtt a klubbal, mióta játékosként visszavonult 2003-ban, gyakorlatilag folyamatosan az edzői stáb tagja, kétszer még megbízott menedzserként is vezette a csapatot. Nehéz feladat hárul rá idén, de a Rúgd és fuss! mindenesetre bízik benne!

Kire érdemes odafigyelni? A Blackpoollal is hírbe hozott Brett Pitman (aki nem volt megelégedve az Ian Holloway által ajánlott feltételekkel, és így nem írt alá a Premier League újoncához, hiába egyezett már meg a két klub) végül csak egy osztállyal lépett feljebb, ami nem tűnik feltétlenül rossz döntésnek. A Bournemouth-szal mind a negyed-, mind a harmadosztályban termelte a gólokat, és ez most a másodosztályban sem lesz másként.

BURNLEY

Mire számíthatunk tőlük? A Premier League-ben eltöltött szezon ha másra nem, arra mindenképpen jó volt, hogy feltöltsék a kasszát a lancashire-i klubnál. A keret néhány kivétellel együttmaradt (igen, még Chris Eagles sem igazolt el!) és a Steven Fletcher eladásából befolyt összeget is ügyesen használták fel: Championship-szinten meghatározó játékosok érkeztek a Burnley-hez a nyáron Chris Iwelumo (Wolves), Dean Marney (Hull) és Ross Wallace (PNE) személyében. Ha a bajnoki címért folytatott versenyfutásba közvetlenül nem is fognak szerintünk beleszólni, az egyik playoff helyet látatlanba is odaadnánk nekik.

Ki a menedzser? Korábbi nagy kedvencünk, Owen Coyle árulással felérő szezonközbeni távozása miatt megüresedő menedzseri posztot végül Brian Laws kapta, akit (tegyük a szívünkre a kezünket) már az előre látható Championship-szezonra neveztek ki. "Nagyhajú" Laws eddigi klubjainál szinte kivétel nélkül vízzel főzött, úgyhogy kiváncsian várjuk, mit tud kezdeni ezzel a viszonylag erős kerettel, azaz most derülhet ki, hogy milyen menedzser is valójában.

Kire érdemes odafigyelni? Reméljük, hogy az idei szezonban végre több szerep juthat a helyi srácnak, Jay Rodrigueznek, aki spanyolos hangzású neve ellenére angol és nem mellesleg tehetséges befejező csatár. Iwelumo és Paterson mellett ugyan nem lesz egyszerű a kezdőcsapatba kerülnie, de csereként olyan fontos gólokat várunk tőle, mint amikor a Fulham ellen továbblőtte csapatát két éve a Burnley Nagy Ligakupa Menetelése során.

CARDIFF CITY

Mire számíthatunk tőlük? Függetlenül a tavalyi playoff-kudarctól és a pénzügyi gondoktól, mi már Craig Bellamy Cardiffba költözése előtt odaadtuk volna nekik a bajnoki címet. A Bajnokok Ligájában való szereplés reményében a Celtichez szerződő Joe Ledley (még el sem kezdődött a bajnokság, a Celtic már nem volt érdekelt a BL küzdelmeiben...) kivételével senki sem távozott a meghatározó játékosok közül, viszont ugye hazatért a város szülötte és ezzel varázsütésre megváltozott a hangulat: hirtelen újra mindenki futball-lázban ég Dél-Walesben. És ennél jobb dolog talán nem is történhetett volna a klubbal.

Ki a menedzser? A Football League egyik legrégebb óta hivatalban lévő menedzsere Dave Jones tartotta a lelket a csődközeli és rettentő balszerencsés csapatban. Többször megpróbálták már elcsábítani (idén nyáron épp a Fulham), de mindig nemet mondott, mondván még nem fejezte be a Cardiffnál elkezdett munkát. Kevés olyan menedzsert tudnánk kapásból mondani, aki nála jobban megérdemelné, hogy újra az angol futball legmagasabb osztályában dolgozhasson.

Kire érdemes odafigyelni? Hiába szerzett 22 gólt és adott körülbelül feleannyi gólpasszt társainak a tavalyi szezonban a Villa-nevelés Peter Whittingham, valahogy mégsem tudott igazán a reflektorfénybe kerülni. Pedig ha mi lennénk például az Everton Football Club menedzsere, gondolkodás nélkül leigazoltuk volna, már csak a Blackpool elleni playoff döntőben adott zseniális gólpasszai miatt is.

COVENTRY CITY

Mire számíthatunk tőlük? A Premier League egyik alapítója két éve folyamatosan csalódást okozott, és ezt nem csak mi vettük észre, hanem bizony a vezetőség is, így Chris Coleman menedzsert, ahogy az várható volt a tavalyi szezon végével lapátra tették. Jött helyette a szikár Boothroyd, és vele együtt jó néhány játékos (Gary McSheffrey, Lee Carsley és Lukas Jutkiewicz), akik érkezésére még mi is felkaptuk a fejünket. Ha szemet gyönyörködtető játékra nem is, de az utóbbi években megszokottnál jobb helyezésre mindenképp számíthatnak az Égszínkékek szurkolói.

Ki a menedzser? Az új menedzser, Aidy Boothroyd tökéletes választásnak tűnik, ha a legfőbb cél bármi áron visszakapaszkodni az angol futball első vonalába, márpedig a cél nyilvánvalóan csak ez lehet a Coventry esetében. A Watfordot négy éve a Premier League-be juttató Boothoyd ugyanis mindent alárendel a kitűzött cél elérésenek, még akkor is, ha esetleg az a játék rovására megy. Jól emlékszünk még arra a Watfordra, amelyik egy bérgyilkos hidegvérével hozta a meccseit, na valami ilyesmire lehet számítani majd a Coventrytól is idén.

Kire érdemes odafigyelni? A Southampton híres utánpótlás-akadémiáján nevelkedett Lukas Jutkiewicz jó fogásnak tűnik, főleg, hogy Clinton Morrison távozása és Freddy Eastwood folyamatos formaingadozása miatt szükség is van gólerős csatárra. Jutkiewicz az Evertonnál nem nagyon fért ez első csapat közelébe, de tavaly a Motherwellnél kölcsönben eltöltött szezonjában rugdosta a gólokat, sőt nem sok hiányzott ahhoz, hogy az év gólja díjat is az ő egyik van Basten-szerű találata érdemelje ki.

CRYSTAL PALACE

Mire számíthatunk tőlük? Már szinte az is csodaszámba megy, hogy egyáltalán életben maradt a Palace, köszönhetően egy helyi klubszimpatizáns üzletemberekből álló konzorciumnak, amelyik sikeresen vásárolta meg a klubot és szerezte meg a stadion tulajdonjogát is! Különösen szívmelengető, hogy terveik szerint ezentúl leginkább az akadémiáról kijövő fiatalokra számítanak majd a drága és kiöregedőfélben lévő sztárocskák helyett (Edgar Davidsot - mégha ingyen is jött - viszont nem tudjuk megbocsátani). Szóval mindez elég izgalmasan hangzik, de idén egy stabil középmezőnyben elfoglalt helyezéssel bőven kiegyezne mindenki Dél-Londonban.

Ki a menedzser? Az újonnan kinevezett menedzser személye is a fentieket látszik megerősíteni, ugyanis George Burley mindenkori klubjánál előszeretettel építette be a helyi fiatalokat a csapatba. A skót válogatott élén elszenvedett kudarc után kifejezetten jót tesz majd neki visszatérni a klubfutballhoz, ráadásul a kisebb csorbát szenvedő karrierje szempontjából éppen egy ilyen izgalmas kihívásra volt szüksége Szexistennek!

Kire érdemes odafigyelni? A Palace akadémiájáról kikerülő fiatal játékosok egyike a tehetséges jobbhátvéd Nathaniel Clyne, aki annak ellenére maradt a klubnál, hogy több elsőosztályú csapat is vitte volna a tavalyi szezon második felében, majd nyáron is. A nyári U19-es Eb angol válogatottjának egyik vezéralakja volt, igazán nem rajta múlott, hogy az eggyel fiatalabb korosztállyal ellentétben nekik nem sikerült a tornagyőzelem.

DERBY COUNTY

Mire számíthatunk tőlük? Vízválasztó szezon elé néznek a Kosok: idén eldől, sikerül-e kitörni a több éve tartó középszerűségből, vagy esetleg annyi nagymúltú klubhoz hasonlóan elindulnak lefelé a lejtőn. A jelenlegi állás szerint sokkal inkább az utóbbi várható, hiszen a gólzsák Rob Hulse az utolsó pillanatban távozott, és nem is jött a helyére senki. Vannak ugyan rokonszenves arcok a keretben (Paul Green, Miles Addison, Kris Commons), de az már önmagában is egy vicc, hogy a játékosok maguk közül a tavalyi szezon legjobbjának a szigetországi futball egyik legnagyobb köcsögét, Robbie Savage-et választották. Nem sok ambíciót látunk az amerikai tulajdonosok részéről sem, úgyhogy idén még egy kiesés elleni küzdelem is bőven benne van a pakliban.

Ki a menedzser? Úgy tűnik, hogy Nigel Clough-nak nem fog sikerülni az, ami az édesapjának igen, azaz nem fog a Derbyból angol bajnokot faragni, de nagyon úgy néz ki, hogy még elsőosztályú klubot sem, márpedig az elvárás minimum ez volt. Bírjuk mi Nigelt, meg minden, sőt játékosként is kedveltük, de lehet, hogy túl nagy ugrás volt két éve a Burton Albion kispadjáról az akkor a Premier League-ből éppen kiesett Derby megüresedett menedzseri posztját elvállalni? Az idei szezonban többek között ez is kiderül majd.

Kire érdemes odafigyelni? A fő ellenség szomszédvár Nottingham Foresttől két éve igazolt Kris Commons bizony egyelőre adós még a jó jatékkal, bár az is igaz, hogy az előző szezon nagy részében sérüléssel bajlódott. Főleg most, hogy nincs Hulse, rengeteg fog múlni rajta, bar ő nem feltétlenül az a befejező csatár típus, így a szezononkénti húsz gól sem nagyon várható el tőle.

DONCASTER ROVERS

Mire számíthatunk tőlük? A blog televíziós szakkomentátorkodást is vállaló szerzőjével ellentétben mi nem hiszünk abban, hogy a Donny oda fog érni az osztályozós helyek egyikére, viszont abban már sokkal inkább, hogy idén újra kellemes meglepetést fognak nekünk okozni, és a tavalyi 12. helynél is előrébb végeznek majd a tabellán. A korábbi évekkel ellentétben talán ez az első olyan szezon, ami előtt fel sem merül, hogy a Doncaster kieshet, sőt kíváncsian várjuk, hogy a hagyományokhoz híven ismét szép támadófutballal fognak-e előrukkolni Sean O'Driscoll tanítványai.

Ki a menedzser? Kell-e annál nagyobb elismerés egy menedzsernek, hogy a szakértők a csapatát már több éve a Football League Arsenaljának tartják? Mindez természetesen a menedzser Sean O'Driscoll munkáját dícséri, aki ráadásul a mai világban meglepő lojalitásról tanubizonyságot téve visszautasította tavaly télen a menedzsernélküli Burnley megkeresését. O'Driscoll ráadásul pont úgy néz ki, mint az az angol komikus színész, akinek hirtelen nem jut eszünkbe a neve, alig bírtuk ki, hogy ne zavarjuk meg salátázás közben a tavalyi playoff döntőt megelőző bankett alatt!

Kire érdemes odafigyelni? Az átigazolási szezon egyik legnagyobb fogása Billy Sharp volt, aki klubrekordért szerződött végleg a Doncasterhez a kölcsönben ott eltöltött szezont követően. Sharp, aki a brit futball egyik nagy ígéretének számított még pár éve - ahogy azt egyébként jósoltuk is - újra magára talált a tavalyi szezonban, és meg sem állt 15 gólig. Ha idén is ott folytatja, ahol tavaly abbahagyta (és miért is ne tenne így?), akkor még akár be is futhatja azt a karriert, ami pár éve még simán kinézett neki.

HULL CITY

Mire számíthatunk tőlük? A Phil Brown távozását követő átmeneti bizonytalanság nem tartott sokáig, mivel a klub igazgatását átvevő Adam Pearson gyorsan lecsapott névrokonára, Nigel Pearsonra, aki éppen összerúgta a port a Leicester-tulajdonos Milan Mandariccsal. A tavalyi kiesés egyértelműen jót tett a Tigriseknek: az összes, a PL-re összeverbuvált mihaszna külföldi odébbállt, ami az első lépés ahhoz, hogy újra kedvelni lehessen a Fishing Townt, Pearson pedig garancia arra, hogy visszatérjen a tisztességes futball a KC Stadiumba. Nagy kérdés, hogy mi lesz Jimmy Bullarddal, mi örülnénk ha maradna, és akkor talán a playoff sem lenne elérhetetlen cél.

Ki a menedzser? Nagy fogásnak tűnik Nigel Pearson megszerzése, aki két szezon alatt majdnem visszavitte a Leicestert az elsőosztályba. Pearson még Bryan Robson segítőjeként kezdte a WBA-nál, de nem sok időbe telt, hogy túlnőjön egykori főnökén. Nem valószínű azonban, hogy sikerei ellenére Pearson valaha csapatot fog kapni az első osztályban, hiszen az általa képviselt brusztolós játékstílus ott biztosan nem lesz divatban még egy ideig.

Kire érdemes odafigyelni? A pár éve az akkori Palace-tulajdonos haragját kiváltva az FA által megállapított potom pénzért a Spurshöz igazoló John Bostock jött kölcsönbe a szezonra, aki már rögtön az első fordulóban egy nem mindennapi bombagóllal mutatkozott be. Pedig nem sokon múlott, hogy Bostockból nem teniszező, hanem futballista lett, de a döntést igazolja, hogy azóta végigjárta a korosztályos válogatottakat, és csak remélni tudjuk, hogy nem kell kivárnia a 25. születésnapját, hogy meghívót kapjon a felnőtt keretbe is.

IPSWICH TOWN

Mire számíthatunk tőlük? A tavalyi mélyrepülésnél csak jobb jöhet a Traktoros Fiúk számára, főleg, hogy úgy néz ki, töretlen a klubvezetők bizalma a menedzser iránt. Roy Keane idén nyáron gyakorlatilag teljesen kipucolta a keretet, még hírmondót sem hagyva abból a két-három évvel ezelőtti gárdából, amelyikbe annak idején beleszerettünk. Ezért persze még nem gondoljuk azt, hogy az Ipswich ne nyomulna majd keményen a playoff helyek egyikéért. Aki pedig neadjisten ez alapján választana kedvenc csapatot magának: itt játszik Fülöp Márton és Priskin Tamás is.

Ki a menedzser? Tavaly még adtunk neki egy esélyt, de mostanra teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy Roy Keane egy autoriter, idegbeteg, paranoiás alak. Nem véletlen, hogy igyekezett mindenkitől megszabadulni, aki nála korábban érkezett a klubhoz: mostanra már tényleg a keret egyik felét írek, a másik felét egykori Sunderland-játékosok alkotják. Ettől függetlenül persze még simán sikerülhet neki a bravúr, csakúgy, mint két évvel ezelőtt a Fekete Macskákkal.

Kire érdemes odafigyelni? Az új Rooney-nak kikiáltott mindössze 17 éves Connor Wickham jelenleg ugyan sérült, de mindenki nagyon várja a felépülését, az Ipswich-drukkerek azért, mert ő jelenthet megoldást a csapat tavalyi vészes gólínségére, a semleges futballrajongók pedig azert, hogy megbizonyodhassanak róla, tényleg akkora tehetség-e a srác. Mindenesetre idén nyáron az ő döntőben szerzett góljával nyerte meg Anglia az U17-es Európa-bajnokságot.

LEEDS UNITED

Mire számíthatunk tőlük? Harmadik nekirugaszkodásra végül csak sikerült a visszajutás a másodosztályba, bár biztosak vagyunk benne, ha nincs meg az az automata feljutást érő második hely az utolsó fordulóban, akkor most megint nem itt írnánk a Fehérekről. Ellentétben a rájátszás bénító tétjével, az idei szezonban semmilyen nyomás nem lesz a Leedsen, hiszen senki nem vár elvileg többet tőlük a tisztességes helytállásnál. Szerintünk pont emiatt fognak meglepetést okozni, amiben bizony nagy szerepet vállalhat a Cardiffnál feleslegessé való Ross McCormack, aki az Evertonhoz szerződött Jermaine Beckford helyére érkezett.

Ki a menedzser? Miután pár menedzsernek már beletört a bicskája a Leeds életrekeltésébe, a Blackpoollal már bizonyító, de leedsi gyökerekkel rendelkező Simon Graysonra esett a választás. Graysont hagyták nyugodtan dolgozni, aminek meg is lett az eredménye, bar a tavaszi FA kupa vitézkedésnek bizony végül majdnem megitták a levét. Kíváncsian várjuk, hogy a még mindig fiatal menedzsernek számító Grayson mire fog menni a Championshipben, ami azóta, hogy utoljára menedzserkedett ott, talán még kiegyensúlyozottabbá és ezáltal még kiszámítathatatlanabbá vált.

Kire érdemes odafigyelni? A fiatal szélső Robert Snodgrass egy újabb remek példa arra, hogy a skót tehetségek a válogatott régóta tartó agóniája ellenére egyáltalán nincsenek halálra ítélve a határ innenső oldalán. Snodgrass egy ideig arról volt a leghíresebb, hogy még Livingston-játékosként visszautasított egy barcelonai próbajátékot, ma viszont ő a Leeds támadójátékának legfőbb mozgatója, aki mindkét szélen, sőt akár hátravont csatárként is bevethető.

LEICESTER CITY

Mire számíthatunk tőlük? Titkos meglepetéscsapatnak tartottuk a Leicestert a tavalyi szezon elején, de arra igazából mi sem számítottunk, hogy egy hajszállal fogják majd elbukni a playoff döntőbe jutást. A helyzet pár hónap alatt azonban sokat változott: új menedzser (Paulo Sousa) és új tulajdonos (egy thaiföldi konzorcium) költözött a Walkers Stadiumba, és már sokkal kevésbé tartjuk rokonszenvesnek a Rókákat, főleg, hogy Sousa össze-vissza vásárolt az átigazolási időszak utolsó napján, bár az előző szezont kölcsönben a Leicesternél töltő fiatal csatárt, Martyn Waghornt is sikerült leakasztania. Mi viszont már most szólunk, hogy a tavalyi bravúrt tutira nem fogják tudni megismételni.

Ki a menedzser? A második angliai szezonját elkezdő egykori kétszeres BL-győztes középpályás Paulo Sousa már a harmadik klubjánál találja magát, és nem vagyunk benne biztosak, hogy ez azért van, mert olyan kimagasló tehetségű menedzser lenne. Az meg tényleg nem sok jót ígér a Leicester szurkolói számára, hogy a Swansea-drukkerek Sousa regnálása idején állítólag könyvvel a hónuk alatt jártak meccsre...

Kire érdemes odafigyelni? Ugye nagy kedvencünkről, Matty Fryattról már többször írtunk ezeken az oldalakon, úgyhogy ezúttal inkább a Rókák fiatal irányítójára, Andy Kingre hívnánk fel a figyelmet. King a Chelsea-nél kezdett kölyökként focizni, de mint oly sokan, ő sem maradt ott sokáig, sőt már 15 éves korában a Leicester akadémiáján találta magát. Talán pont ez volt a szerencséje, hiszen 18 éves korában be is került az első csapatba, ahol hamar az egyik legmeghatározóbb játékossá valt, sőt azóta már a walesi válogatottban is bemutakozott.

MIDDLESBROUGH

Mire számíthatunk tőlük? A Boro idei szereplése választ adhat arra a gyakran feltett kérdésre, hogy vajon a skót bajnokság két nagy klubja átsétálna-e a Championship mezőnyén fölényesen elhódítva a bajnoki címet, Strachan menedzser ugyanis már a tavaly téli átigazolási szezonban elkezdte a csapatot telepakolni skótokkal (Lee Miller, Stephen McManus, Barry Robson), amit a nyáron folytatott (Kevin Thomson, Kris Boyd, Andy Halliday). Nos, véleményünk szerint, ahogy sem a Celtic, sem a Rangers, úgy Strachan skót vegyese sem esélyes alapból az automatikus feljutásra, bár ha még időben összekapják magukat, akár bármi is előfordulhat.

Ki a menedzser? Játékosként kifejezetten szerettük a kis vörös keverőgépet Gordon Strachant, menedzserként eddig viszont nem nagyon tudott minket meggyőzni, hacsak nem meccs utáni nyilatkozataival, amiből egy-kettő kifejezetten vicces ("-Gordon, mondanál egy pár gyors szót? -Sebesség."; "-Gordon, szerinted James Beattie kiérdemelte, hogy meghívót kapjon az angol keretbe? -Leszarom, skót vagyok."). Különben meg ahogy ezt a gyatra szezonkezdetet elnézzük, nagyon izgulunk, hogy mire ez a poszt megjelenik, a Boro menedzserét még mindig Gordon Strachannek hívják.

Kire érdemes odafigyelni? Strachan skótjai elvben egytől-egyig remek játékosok, de talán mind közül kiemelkedik Kris Boyd, aki a skót ligában számolatlanul rugdosta a gólokat, már ha éppen nem rúgta össze a port a menedzserrel, aki ezért kitette a csapatból. Abban ugyan nem vagyunk biztosak, hogy minden bajnokságban megállná a helyét, de a Championship pont az a közeg, ahol Boyd bizony ficánkolni fog.

MILLWALL

Mire számíthatunk tőlük? Azt ugye még az egyszeri futballhuligán is tudja, hogy az angol csapatok közül az idén 125 éves Oroszlánoknak kell drukkolni, amit ugye mi sem bizonyít jobban, hogy az angol futball utolsó komolyabb balhéja is a Millwall szurkolóihoz kapcsolódik. Ahogy a New Den lelátóin, úgy a pályán is kemény, megalkuvást nem tűrő harcmodor uralkodik, aminek meg is lett az eredménye: a sorozatban a második playoff döntőt már nem bukták el a dél-kelet londoniak, így öt év után először szerepelhetnek újra a másodosztályban. Nem rejtjük véka alá: mi igenis kedveljük a Millwallt, arra pedig egyenesen fogadni is mernénk, hogy messze nem a kiesés elkerüléséért fognak küzdeni az idén.

Ki a menedzser? Ritka az ilyesmi, hogy egy futballklub olyan menedzsert választ magának, aki szinte megtestesíti a klubra jellemző tulajdonságokat. A bulldog kinézetű Kenny Jackett pont ilyen, hiszen róla nem nagyon tudjuk elképzelni, hogy valaha is feladja, amibe belekezd, ezt a Milwall előző két szezonja is szépen példazza. Sőt azon sem lepődnénk meg, ha kiderülne, hogy az edzésen lazsáló játékosait lefejeli!

Kire érdemes odafigyelni? Jackett egy igazi tehetségre bukkant Steve Morison személyében, akit az akkoriban még ligán kívüli Stevenage Borough-tól hozott el. Morison rögtön az első szezonjában sikeres volt, amit remek helyzetkihasználásának és félelmet nem ismerő jatékstílusának köszönhetett. A csatár, aki egykor hajnali négykor kelt, hogy London-környéki irodaházakban papírt daráljon, ma már kétszeres walesi válogatottnak mondhatja magát.

NORWICH CITY

Mire számíthatunk tőlük? A másodosztályba frissen visszajutó Kanárik nem tétlenkedtek a nyáron és tehetséges játékosok leigazolásával erősítették meg a keretet. Jött az egykori Southampton-nevelés Andrew Surman a Wolvestól, valamint Simeon Jackson a Gillinghamtől, úgyhogy idén a Norwich hagyományaihoz híven a támadásokkal nem lesz baj, ami viszont egy jobb helyezés megcsípése ellen szólhat az a gyengébb lábakon álló védelem lehet. A Norwich egyébként nemcsak a jatékoskeretébe igazolt nagy neveket: az Egyesült Királyság egyik legszellemesebb alakja, Stephen Fry színész, komikus, író, újságíró, filmrendező és Norwich-drukker csatlakozott augusztus elején a Kanárik igazgatóságához.

Ki a menedzser? A tavalyi szezont egy borzalmas 1-7-tel kezdő Norwich vezetői nem szarakodtak és azonnal kirúgták a menedzsert, a klub korábbi kapusát Bryan Gunnt. És, hogy kit hoztak a helyére? Termeszetesen azt a Paul Lambertet, aki éppen annak a Colchesternek a kispadján ült, amelyik csúnyán elverte a port a Kanárikon. Lambert menedzseri tevékenykedését már méltattuk itt a blogon, ahhoz most csak annyit tennénk hozzá, hogy vele akár (ha nem is azonnal) visszatérhet a Norwich az elsőosztályba.

Kire érdemes odafigyelni? A csapat esze, az ír Wes Hoolahan két éve egy a Championshipben agonizáló klubtól (Blackpool) igazolt a Norwich-hoz, de rossz lóra tett: amíg egykori játékostársai jelenleg éppen az Arsenal, a Chelsea vagy a Man Utd ellen készülnek, ő egy év harmadosztály után probál visszaszokni a Championship iramához, ami ugyan nem telik majd sok időbe, mert focizni azért a League One-ban sem felejt el az ember.

NOTTINGHAM FOREST

Mire számíthatunk tőlük? A tavalyi playoff igazi vesztese nem is a Cardiff, hanem a Forest volt, akiket sokan még az egyenesági feljutásra is esélyesnek tartottak. A feljutás ugye nem jött össze, és a tavalyi szezon kudarcát nehéz lesz kiheverni, főleg, hogy nyáron, ahogy egyébként tavaly télen sem, egy épkézláb játékos sem érkezett a klubhoz, pedig szó volt Whittinghamről, Pratleyről és Shoreyról is. Emiatt leginkább a tulajdonos, Nigel Doughty által felállított átigazolási bizottság hibáztatható, de az sem segít, hogy a menedzser Billy Davies egyből a sajtóhoz rohangál, ha baja van a klubvezetéssel. Szóval egyelőre úgy néz ki, idén nem lesz jó Forest-drukkernek lenni, bár ne legyen igazunk.

Ki a menedzser? A ravasz skót, Billy Davies bárhova is megy, az aktuális klubját legalább a playoffig elkormányozza. Így történt ez a Prestonnal (bár feljutás nem lett belőle), a Derbyval (feljutottak, de abban aztán sok köszönet nem volt), és tavaly ugye a Foresttel is. A jelenlegi helyzet viszont tényleg nem túl biztató: a tulajdonos és a menedzser a legkevésbé sincsenek jó viszonyban, úgyhogy nem lepődnénk meg azon, ha Davies még idényközben lelépne egy olyan helyre, ahol sokkal jobban támogatják az ambícióit.

Kire érdemes odafigyelni? Az egykori utánpótlás-válogatott kapus Lee Camp még akkor került a Foresthez, amikor a QPR új tulajdonosai azt gondolták, úgy kell csapatot építeni, hogy minden posztra funkciótlan külföldit igazolnak. Ennek szellemében a Spurs második számú kapusát, Radek Cernyt igazolták le Camp helyére, aki így Nottinghamig menekült. Amig a QPR-nél már nem Cerny az elsőszámú kapus, addig Campet tavaly a szezon legjobbjának választották a Forestnél. Reméljuk, hogy ezeket a sorokat Fabio Capello is olvassa majd!

PORTSMOUTH

Mire számíthatunk tőlük? Már-már kezdtük azt vízionálni, hogy a Pompey majd szép lassan eltűnik az angol futball alsóbb régióiban, és erre minden okunk meg is volt: csődhelyzet, fejetlenség, távozó játékosok. A klub aztán valahogy elkerülte a totális pénzügyi összeomlást (bár jelenleg is csődeljárás alatt áll), és ha ugyan meghatározó játékosok távoztak (a kapitány Marc Wilson a Stoke-hoz, Tommy Smith pedig a rivális QPR-hez szerződött), jöttek is ilyenek: éppen Wilsonért cserébe Dave Kitson a Stoke-tól, de Liam Lawrence klubcseréjét nem hagyta jóvá a liga, így ő valószínűleg csak kölcsönbe jön majd. Ha ehhez még azt is hozzávesszük, hogy David Nugent végül maradt (már minden papír elő volt készítve a blackpooli szerződéséhez, de az átigazolási időszak vége előtt húsz perccel nem sikerült telefonvégre kapni, hogy alá is írja a szerződését...), már nem is fest olyan rosszul a helyzet, amiből akár még egy tisztességes helytállás is kisülhet.

Ki a menedzser? A futballba többéves szünet után visszatérő egykori Burnley-menedzser Steve Cotterill tavaly Szexi Sven örökét átvéve nyerte meg a bajnokságot a Notts Countyval, majd a Coventry ajánlatát visszautasítva érkezett Portsmouthba. A választás elsőre kicsit meglepőnek tűnik, főleg, hogy nyáron majdnem a klub is megszűnt alatta, és nagyon sok pénz sincs a kasszában, amiből csapatot lehetne építeni. Mindenesetre kihívásnál keresve sem lehet jobbat találni, az is biztos.

Kire érdemes odafigyelni? Emlékszik valaki egyáltalán még rajtunk kívűl arra, hogy David Nugent 2007 tavaszán pályára lépett az angol válogatottban, ráadásul gólt is szerzett? Azóta történt vele egy szerencsétlen klubcsere (ekkor igazolt a Pompey-hoz): az első szezonjában Piszkos Harry nem sok lehetőséget adott neki, míg a másodikat kölcsönben töltötte a Burnley-nél. Talán ha akkor az Evertont választja, minden masképp alakul. Az idei szezonján azonban sok múlik: vagy sikerül megmenteni a karrierjét, vagy sok elkallódott angol tehetség után ő is mehet a levesbe.

PRESTON NORTH END

Mire számíthatunk tőlük? Több klubhoz hasonlóan a Preston is borotvaélen táncol, már ami a pénzügyi helyzetüket illeti, de a konkrét csődtől egyelőre sikerült megmenekülniük. Futballfronton sem sokkal jobb ám a helyzet, hiszen legnagyobb felháborodásunkra télen azt az Alan Irvine-t menesztették, aki félévvel korábban például a WBA ajánlatát utasította vissza, és egyáltalán nem állt úgy a csapat szénája, ami a döntést indokolta volna. Helyére jött Darren Ferguson, akivel a bennmaradás ugyan végül meglett, de egyáltalán nem biztos, hogy ez idén is sikerülni fog. Több játékos még a harmadosztályba is követte Irvine-t a Sheffield Wednesday-hez, míg újak igazolására nem nagyon van pénz, csak néhány tehetséges ifjoncot küldött Sir Alex a fiához izmosodni kicsit.

Ki a menedzser? Az apjára külsőre egyre jobban emlékeztető Darren Ferguson ugyan üstökösként robbant be a menedzserek közé: a Peterborough-t két egymást követő szezonban a negyedosztályból a másodosztályig juttatta, ott azonban már elfogyott a tudomány. Ahogy Irvine menesztése, úgy a helyére kinevezett menedzser személye is meglepetést okozott, de mint mindenben, ebben is természetesen Sir Alex kezét látjuk, akinek lehet, hogy éppen az örököse lesz az utóda egyszer?

Kire érdemes odafigyelni? Az U19-es angol válogatott csapatkapitánya, Matty James az egyik ifjonc, akit Sir Alex elengedett kölcsönbe, hogy rendszeres játéklehetőséget kapjon és kemény Championship-párharcokban edződjön. Hogy aztán mi lesz a tehetséges fedezet sorsa, még meglátjuk, de végül is a manchesteri nevelés Ryan Shawcross is úgy került a válogatott keret közelébe, hogy egyszer sem húzta magára a Vörös Ördögök mezét.

QUEENS PARK RANGERS

Mire számíthatunk tőlük? Három héttel ezelőtt még kárörvendően írtuk volna, hogy igen távolinak tűnnek a londoni klubnál egykor a Premier League-gel kapcsolatban szövögetett álmok, de a remek rajt és az átigazolási szezon utolsó perceiben megszerzett Rob Hulse (Derby) és Tommy Smith (Portsmouth) mégis azt mondatják velünk, hogy idén bizony komolyan kell majd számolni a Parkőrökkel. És ez voltaképpen mit is jelent? Szerintünk bizony egyenesági feljutást.

Ki a menedzser? A QPR még a tavalyi szezon vége előtt lecsapott Neil Warnockra, aki szemét módon ott is hagyta a már enélkül is pont elég nagy szarban lévő Palace-t, sőt több játékost is sikeresen elcsábított azóta. Nagypofájú Warnock kinevezése azonban az első ésszerű döntés a tulajdonosok részéről, akik talán most jöttek rá, hogy ha tetszik, ha nem, ebből az osztályból kikecmeregni sokkal inkább Neil Warnockkal és Shaun Derryvel, mint Paulo Sousával és digó tinédzserekkel lehet.

Kire érdemes odafigyelni? Ugyan a QPR eddig sem szenvedett hiányt remek támadókban, de valahogy egy igazán gólerős csatár mindig hiányzott. Warnock is érezte ezt, és ha még nem is ő volt az elsőszamú kiszemelt, épp ezt az űrt jött betölteni Rob Hulse a Loftus Roadra. Hulse ugyan már nem fiatal, de megfordult a WBA-nál, a Leedsnél, a Sheffield Unitednél és a Derbynál is, és a lábában tutira benne van minimum húsz gól, főleg ha ilyen középpályássor van mögötte, mint itt most.

READING

Mire számíthatunk tőlük? Az idényt megelőzően sok szakértő a bajnoki cím titkos favoritjának tartotta a Readinget, amit mi nem nagyon értettünk, de pláne most, hogy nem kis meglepetésre a transfer window utolsó napján az izlandi Sigurdsson a Hoffenheimhez igazolt, már komolyan beszélni sem nagyon érdemes róla. A tavalyi kétarcú szezon után (katasztrofális kezdet, majd remek hajrázás), kérdés mi várható majd idén, de különösebb erősítés nélkül (mert azt senki sem gondolhatja komolyan, hogy Sigurdsson pótlására Lee Hendrie lenne a megoldás) félő, hogy túl távoliak lesznek az osztályozós helyek.

Ki a menedzser? A klub egykori játékosmegfigyelője és ifiedzője Brian McDermott tavaly télen kilátástalan helyzetben vette át a csapat irányítását, miután Brendan Rodgerstől kénytelenek voltak megválni a gyenge szezonkezdet miatt. McDermott sikeresen megfordította a klub szerencséjét, és ha a bajnokság egy pár fordulóval tovább tart, még talán a playoff is összejött volna, az általa bezsebelt két hónap menedzsere díj pedig önmagáért beszél.

Kire érdemes odafigyelni? Miután két évet különböző kluboknál kölcsönben töltött, úgy tűnt, hogy Simon Church végre magára talált a tavalyi szezon második felében, mivel a Reading megtáltosodásában nagy szerepet játszott fontos góljaival. A jó játékra és a gólokra idén is szükség lesz, főleg most, hogy a tavaly 16 gólig jutó Gylfi Sigurdsson a Bundesligába igazolt, bár az eddigi meccsek alapján úgy tűnik, hogy McDermott egyelőre Shane Longot játszatja a helyén.

SCUNTHORPE UNITED

Mire számíthatunk tőlük? A tavalyi szezonban a bennmaradással a bukmékerek várakozásait teljesen keresztülhúzó klubra rettenetesen nehéz idény vár. Ha az eszünkre hallgatunk, akkor bizony idén nem sokra, sőt talán leginkább kiesésre számíthatnak a Scunny követői, főleg hogy a bennmaradás két kulcsfigurája (Hooper és Hayes), azaz gyakorlatilag a komplett csatársor távozott a nyáron. Ha viszont sikerül pótolni az így kieső harminc gólt (az újaknak, Chris Dagnallnak és Bobby Grantnek bizony fel kell kötni a gatyájukat!), az idén is bevehetetlen erőd lesz majd a Glanford Park és a második szezon-szindróma is elkerüli a csapatot, akkor még akár csoda is történhet! Hajrá Vas!

Ki a menedzser? Igazából már senki sem gondolja azt, hogy Nigel Adkins botcsinálta menedzser lenne, aki mielőtt négy éve átvette a csapat irányítását kapusedző-gyúróként dolgozott a klubnál (nem véletlen, hogy a Southamptonnal is szóba hozták). Az eddig a Glanford Parkban eltöltött három és fél szezonja alatt kétszer feljutott, és egyszer pedig benntartotta a csapatot a másodosztályban. Adkins egyébként meg tök jó arcnak tűnik: sajnos egy slemil alak közbejötte akadályozta meg, hogy a tavalyi playoff döntőt követő fogadáson sörrel a kezünkben dumázgassunk vele. Pedig lett volna miről!

Kire érdemes odafigyelni? A Celtichez szerződő Gary Hooper pótlására Chris Dagnall érkezett a Rochedale-től, ahol nagy szerepet játszott a csapat történelmi feljutásában és nem is kell külön mondani, hogy természetesen a Spotland közönségének legnagyobb kedvence volt. Idén viszont nem csak a kétosztálynyi különbséggel kell megküzdenie, hanem a nagyobb elvárásoknak is meg kell majd felelnie, hiszen a Vasnál az utóbbi pár évben olyan csatárok fordultak meg, mint Billy Sharp, Andy Keogh, Martin Paterson, vagy ugye Gary Hooper.

SHEFFIELD UNITED

Mire számíthatunk tőlük? Új időszámítás kezdődik Sheffieldben, hiszen úgy tűnik, hogy a tervezettnél hosszabb távra kell berendezkedniük a Pengéknek az angol futball második vonalában, mivel a kiesést követő kritikus két szezon alatt nem sikerült a visszajutás. Ezt látszik alátámasztani többek között az is, hogy idén nyáron elmaradtak a nagy igazolások, bár Leon Britton (Swansea) megszerzése kifejezetten ügyes húzásnak tűnik, de mi lepődnénk meg a legjobban, ha idén a középmezőnynél előrébb végezne a csapat.

Ki a menedzser? A Premier League-be való visszajutás két szezon alatt sem sikerült a Pengéknek, amihez idén ráadásul egy pocsék szezonkezdet is társult, úgyhogy Kevin Blackwelltől nem túl meglepő módon elköszöntek. A helyét segítője, Gary Speed vette át, talán most már érthető miért nem akarták nyáron elengedni a Swansea kispadjára. Speedre nem kisebb feladat vár mint a csapat komplett újjáépítése, amihez reméljük a vezetők részéről magkapja a szükséges türelmet.

Kire érdemes odafigyelni? Két évvel ezelőtt nagy ígéretként érkezett a Pengékhez Jamie Ward a Chesterfieldtől, ahol (figyelem!) 70 meccsen 49-szer zörgette meg a hálót, de ezt a lenyűgöző teljesítményt eddig nem sikerült megismételnie a Sheff Utd mezében. Az is igaz persze, hogy itt inkább szélsőként számítanak rá, de eddig a forrófejűségén kívűl nem nagyon hívta fel magára a figyelmet.

SWANSEA CITY

Mire számíthatunk tőlük? Önmagában már az a tény is örömmel töltött el bennünket, hogy a távozó Sousát az utóbbi évek hagyományainak megfelelően nem egy újabb latin stricivel pótolta a klubvezetés, annak meg különösen örültünk, hogy Brendan Rodgersre esett a választás (bár az eléggé gyanús, hogy Rodgers állítólag folyékonyan beszél spanyolul!), mivel még egy esélyt mindenképpen megérdemel. Reméljük, hogy az évek alatt felhalmozott spanyol kontingenst szépen szélnek ereszti, és korábban a keze alatt dolgozó brit fiatalokat hoz a csapathoz. A tavalyi 7. helyet kicsit kifutottnak érezzük, idén ennek még a közelébe sem fognak kerülni a Hattyúk.

Ki a menedzser? A szakmát a Reading utánpotlás-akadémiáján kezdő Brendan Rodgers José Mourinho hívására került a Chelsea-hez, ahol először az akadémiát vezette, majd a tartalékcsapat edzője lett. Innen került egykori főnöke ajánlására a Watfordhoz, ahol egész jó kis tavaszt produkált, de ahelyett, hogy folytatta volna az éppenhogy megkezdett munkát, visszatért Readingbe, ahol viszont gyorsan bukott egy nagyot. Ezt kellene kijavítania az idén.

Kire érdemes odafigyelni? Egykori ifiedzője hívószavára nem mondott nemet Scott Sinclair, aki az utóbbi éveket rendre kölcsönben töltötte (két és fél szezon alatt hat csapatnál fordult meg!), mivel a Chelsea-nél egy pár ligakupa meccs kivételével nem nagyon kapott lehetőséget. Már-már kezdtük azt hinni, hogy a még mindig csak 21 éves szélső pályafutásának is lőttek, de befutott a Swansea ajánlata, akik végleg akarták megszerezni. Meggyőződésünk, hogy vele nem olyan sok idő múlva a Premier League-ben fogunk találkozni.

WATFORD

Mire számíthatunk tőlük? Továbbra is kemény idők járnak a Vicarage Roadon, amit mi sem bizonyít jobban, hogy a klub egykori elnöke, Sir Elton John  a pályán adott koncertet nyáron, amelynek a bevételeit a klubnak ajánlotta (persze ez is legfeljebb a lyukak betömködésére volt elegendő). Az utóbbi évekkel ellentétben már az is pozitívum, hogy legalább nem kellett kiárusítani a legjobbakat, bár nagyon nem is lett volna kit, mivel a tavalyi szezon sztárjai, Henri Lansbury (Arsenal), Tom Cleverley (Man Utd) és Heidar Helguson (QPR) mind csak kölcsönben voltak a Watfordnál. Közülük senki nem tért vissza, úgyhogy idén megint a kiesés rémével kell szembenézniük a Lódarazsaknak.

Ki a menedzser? Nehéz és főleg nyomasztó állás mostanában a Watford menedzserének lenni, de Malky Mackay eddig egész jól megbirkózott a feladattal. Mackayt meg jatékosként hozta a klubhoz Aidy Boothroyd, és hamar a feljutást kiharcoló csapat védelmének egyik oszlopa lett. Miután Boothroyd távozott, átmenetileg ő vette át a csapat irányítását, ezért Rodgers felmondását követően is a legkézenfekvőbb (és főleg a legolcsóbb!) megoldásnak tűnt ismét őt kinevezni menedzserré. Azt már láttuk tavaly, hogy Mackay ért a játékosok nyelvén és fel is tudja tüzelni őket, azonban idén ez önmagában már nem biztos, hogy elég lesz.

Kire érdemes odafigyelni? A Watford utolsó értékes játékosának a kapus Scott Loach számít, akit könnyen lehet, hogy már a télen pénzzé tesznek, ha addig nem oldódnak meg a klub anyagi gondjai. Kérő akad majd bőven, hiszen tehetséges fiatal kapusról van szó (az előző idényben az U21-es válogatott első számú hálóőrének számított), akinek meccsről-meccsre kell helytállnia egy korántsem betonbiztos védelem mögött. Az meg, hogy a tavaly nyári U21-es Eb döntőjében bekapott egy hatalmas potyát, kit érdekel, hiszen angol kapusról beszélünk, hát nem igaz?