Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

A lényeg nem változik. Premier League, csapatonkénti kalauz

Befejeződött az átigazolási szezon, kialakultak a végleges keretek és most már végre a Rúgd és fuss! számára is véget ért a nyár - itt a Premier League részletes, csapatonkénti kalauza. A tőlünk megszokott bennfenteskedéssel, brit szemellenzővel és némi szemétkedéssel tippeltük meg a végeredményt, amit nyilván nem fogunk eltalálni, de hát a tippelésnek nem is ez a lényege. De értékeltük az átigazolásokat és megpróbáltuk kitalálni, ezek ismeretében mire számíthatunk idén.

1. Manchester United

A nyár mérlege: Hiába nyert tavaly bajnokságot a United, nyilvánvalóan Sir Alex is tudta, hogy leginkább a vetélytársak bénázásainak köszönhető a cím, semmint a csapat ellenállhatatlan játékának. A kétkedőket, ha más nem, a Barcelona elleni BL-döntő biztosan meggyőzhette arról, hogy frissíteni kell, és visszavonulásával Edwin Van Der Sar és Paul Scholes tovább siettette a változtatásokat. Ferguson gyorsan döntött, és júliusra már ki is alakult az új keret, de David De Gea, Phil Jones és Ashley Young mellett csak a kölcsönből visszatérő Tom Cleverley és Danny Welbeck volt erősítés, az egész nyáron emlegetett Wesley Sneijder maradt az Interben. A fent felsoroltakon kívül csak kiegészítő emberek távoztak, a keret pedig egyértelműen fiatalodott.

Mire lesz ez elég: Sokan hiányolnak ugyan egy világklasszis támadó középpályást a Unitedből, mi viszont még hiszünk abban, hogy a keleti olajmilliárdosok ellen nem pont a saját fegyverükkel kell felvenni a versenyt. Főleg, ha egy csapatnak ennyire erős az utánpótlása (ahonnét még várható a közeljövőben pár új név), mint a Unitednek, ahol ráadásul Ferguson már korábban is igazolta, nem esik kétségbe, ha a saját fiataljaihoz kell nyúlnia. Szerintünk az idei bajnokságot is behúzza a csapat, és az első meccseken mutatott lendületes támadófoci után még csak bajunk se lenne ezzel.

Kulcsember: Wayne Rooney. Tavaly elbírta a csapat a magához képest gyenge formáját is, most viszont végre kipihente magát és újra a régi. Ha megússza komolyabb sérülés és kurvázás nélkül, nem látunk rá okot, hogy ne az augusztusban látott formáját nyújtsa a jövőben sem.



2. Manchester City

A nyár mérlege: Az olajmilliókból sikerült egy újabb világklasszist Angliába hozni Sergio Agüero személyében, megvették Samir Nasrit és Gael Clichyt az Arsenaltól, a legnagyobb meglepetést viszont a totálkáros Owen Hargreaves szerződtetésével okozták. Mivel Carlos Téveznek nem sikerült dobbantania, City-mércével igazán nagy név nincs a távozók között. Minden arra utal, hogy tovább erősödött az amúgy sem gyenge keret.

Mire lesz ez elég: A City már hosszabb ideje ott van a „minden értelmes ember ellene szurkol” kategóriában, ez pedig idén még inkább így lesz. És bár Manciniék repülőrajtot vettek, azért lesznek még nehéz meccseik, és jönnek pillanatok, amikor majd Agüero is megbánja, hogy Angliába igazolt. Az előrelépés tavalyhoz képest így is meglesz, de azért meglepő, hogy Mancini olaszként pont a védelmet nem erősítette meg igazán, úgyhogy ha valahol, akkor ott majd meg lehet fogni a Cityt. Máskülönben az UEFA meghirdetett szigorú szabályain kívül sajnos nem látunk más eszközt arra, hogy hosszú távon megállítsuk az őrületet. Azt pedig nagyon reméljük, hogy Adam Johnson és James Milner amint lehet, elmenekülnek innét valami normális csapathoz.

Kulcsember: Joe Hart. A Citynél egymást érik a világklasszis csatárok és támadó középpályások, hátrébb viszont már nem annyira félelmetes a csapat, a legutóbb kezdő Zabaleta, Kompany, Lescott, Clichy négyestől még egy középcsapat csatárai sem szabadna, hogy megijedjenek. Úgyhogy Joe Hartnak fokozott szerepe lesz, nem mellesleg azt is bizonyítania kell majd, hogy hosszú idő után tényleg klasszis kapusa van Angliának.


3. Chelsea

A nyár mérlege: Az unalmas olasz manager helyett jött egy fiatal portugál, akitől Abramovics nyilvánvalóan azt várja, hogy az elmúlt év botladozásai után újra Európa elitjébe vezesse a Chelsea-t. Ehhez megvette neki Juan Matát és Raul Meirelest, meg néhány embert a jövő csapatába, mint például a nagy tehetség Romelu Lukaku. Plusz sikerült lepattintani olyan ballasztokat, mint Zsirkov vagy Benayoun.

Mire lesz ez elég: Andre Villas-Boas feladata lesz majd az, amihez Carlo Ancelotti nem volt elég tökös: lebontani és újjáépíteni a Mourinho-csapatot. Ez nyilván fokozatosan megy majd végbe, de idén már sem Frank Lampard, sem Didier Drogba helye nem biztos a kezdőcsapatban, és ez másokra is áll a régi gárdából. Az ilyesmi átmenet sosem könnyű, idén sem lesz az, ezért nem hisszük, hogy bronzéremnél több is lenne a Chelsea-ben.

Kulcsember: Daniel Sturridge. A Chelsea- és a Man City-féle szörnyszülött csapatok nagy bűne, hogy általában ebek harmincadjára juttatják az utánpótlást. Most Villas-Boas pont egy volt City-nevelésű játékossal cáfolhat rá minderre: a fiatal csatár nyilvánvalóan már most sokkal hasznosabb, mint az Anelka fémjelezte öregedő sztárocskák. Sturridge remekül játszott tavaly a Boltonban és a nyári előkészületi meccseken is, és Josh McEachrannal együtt a jövő Chelsea-jének alapembere lehet.


4. Liverpool

A nyár mérlege: Ahogy azt sejteni lehetett, a Dalglish-forradalom nem állt meg a januárban érkezett két új csatárral, hanem további komoly igazolások érkeztek: Jordan Henderson, Charlie Adam, Stewart Downing, és még a kiegészítő emberek közé is olyanok jöttek, mint Craig Bellamy, az uruguayi Sebastien Coates, valamint a cserekapus Doni. Cserébe sikerült megszabadulni Benitez és Hodgson hulladékától, egyedül az utolsó pillanatban távozó Raul Meireles lesz az közülük, aki hiányozni fog.

Mire lesz ez elég: Szeretnénk azt hinni, hogy ez a Liverpool akár a bajnoki címre is esélyes lehet, de erre sajnos még várnunk kell. A jelenlegi helyzetben a BL-indulást jelentő negyedik hely is siker, legyen először ez a cél. King Kenny és Steve Clarke kettőse a garancia rá, hogy a most már elég erős keretből erős csapat alakuljon ki.

Kulcsember: Luis Suárez. Mivel Steven Gerrardról senki sem tudja, hogy lesz-e még valaha futballista belőle, a csapat másik világklasszisára fokozott teher nehezedik majd. Pláne, hogy a nyáron sem pihenhetett túl sokat, hiszen meg kellett nyernie a Copa Americát – igaz, az állítólagos túlhajtottságból egyelőre nem sok látszik. Suárez semmivel sem rosszabb, mint a City agyonhype-olt dél-amerikai csatárai, és ezt idén be is fogja bizonyítani.


5. Arsenal

A nyár mérlege: Hát ez nem a Hetvenéves Vénasszony nyara volt. Nyilván sosem fog kiderülni, hogy ez az átigazolási időszak az ő vagy az igazgatótanács hibájából lett így elcseszve, de a lényeg az, hogy az Arsenal az utolsó pillanatban tömködte be azokat a lyukakat, amiket már hónapokkal korábban tudott mindenki, hogy bizony be kell majd tömni. Wengerről sem tudni, hogy a közvéleményt nézte-e hülyének, vagy magából csinált hülyét, amikor még akkor is bőszen bizonygatta, hogy Fabregas és Nasri nem mennek sehová, amikor már mindkettőnek be volt csomagolva a bőröndje. Rajtuk kívül elment Clichy és még páran, jött Gervinho, Andre Santos, Per Mertesacker, Mikel Arteta, Youssi Benayoun, valami koreai csatár és a szokásos fiatalok is. Probléma lehet viszont, hogy Tomás Rosickytől nem sikerült megszabadulni.

Mire lesz ez elég: Szerintünk ebből nem lesz jövőre BL. Míg a vetélytársak többségének már a bajnoki rajt előtt kialakult az alapcsapata, a Vénasszony kapkodva rohanhat majd utánuk, ráadásul az érkezett nevek közül nem egy rosszabbul cseng, mint akit pótolnia kell majd. Nyilván nem a Man Utd elleni nyolc kapott gólból kell kiindulni, de mégis ennél jobban semmi nem jellemezte, milyen példátlan káosz uralkodott augusztusban ennél a klubnál.

Kulcsember: Theo Walcott. Ha nincs Jack Wilshere sérülése, őt mondtuk volna, de utóbbit novembernél előbb nemigen látjuk, úgyhogy nincs más hátra, Walcottnak végre be kell bizonyítania, hogy hosszútávon is lehet rá számítani és már nem csak egy tehetséges, ügyes kisfiú. Wenger régóta ígéri, hogy igazi támadót farag belőle, most már ideje, hogy így is legyen.


6. Tottenham Hotspur

A nyár mérlege: Az Arsenal mellett a Spursé volt az átigazolási időszak másik nagy vesszőfutása. Mi bizony azok közé tartozunk, akik szerint el kellett volna adni az ügyes, de azért nem pótolhatatlan Luka Modricot a Chelsea-nek, és az érte kapott sok-sok pénzből venni három jó játékost. Így viszont ’Arry Redknapp nyakán maradt egy duzzogós irányító, miközben a védelemre és a csatársorra is ráfért volna az erősítés, ehhez képest csak egy másik középpályás, Scott Parker érkezett, valamint kölcsönbe Adebayor és ingyen a negyvenéves Friedel. Az bölcs döntés, hogy a fizetési listáról lehúztak pár embert (Peter Crouch a legnagyobb név közülük), de most eléggé úgy viselkedett a Spurs, mint egy klub, amelynek elfogyott a pénze. Lehet, hogy tényleg?

Mire lesz ez elég: Azt ’Arry sem gondolhatja komolyan, hogy ez a keret felveheti a versenyt a nagymenőkkel, de még a negyedik hely is elég távolinak tűnik jelenleg. Amiben bízhat, az az, hogy talán maradt még valamennyi pénz, amit nyáron nem sikerült elkölteni, és januárban még erősíthet valamennyit a csapat, illetve az adhat még okot a reménykedésre, hogy így is maradt azért pár nagyszerű játékos a Spursnél, kár, hogy egyikük (Rafael Van der Vaart) épp most dőlt ki másfél hónapra.

Kulcsember: Gareth Bale. A balhátvédből szélsővé konvertált walesit kicsit idejekorán szavazták meg a játékostársak az év játékosának a Premier League-ben, hiszen elég egyenetlenre sikerült a tavalyi szezon. Most itt az alkalom, hogy hétről-hétre bizonyítsa, nem kétszeri csoda volt, amit Maiconnal csinált.


7. Stoke City

A nyár mérlege: Tony Pulis először két öregedő és sérülékeny, de még mindig rendkívül hasznos angol középhátvédet szerzett meg a nyáron Jonathan Woodgate és Matthew Upson személyében, méghozzá ingyen. Aztán sokáig semmi, majd az utolsó napon sikerült behúznia három jó igazolást is: Peter Crouch és Wilson Palacios a Spurstől abszolút passzolnak a Stoke stílusába, és ugyanez mondható el Cameron Jerome-ra is. A távozók között ráadásul nincs is komolyabb név, de a Bet365 fogadóirodából meggazdagodó Peter Coates tulajdonos már figyelmeztette is a szurkolókat, hogy ne gondolják, minden évben ilyen sok pénzt fognak költeni.

Mire lesz ez elég: Ugyan sokan a világ minden kincséért sem vallanák be ezt, de a Stoke bizony eddig sem volt rossz csapat, most pedig már a Top 6-ra ők jelentik a legnagyobb veszélyt. Azon már rég túl vagyunk, hogy csak Rory Delap bedobásaiból lennének képesek gólt szerezni, minden csapatrész egyformán erős is, úgyhogy már csak azért kell imádkozniuk a Stoke szurkolóinak, nehogy az Európa Liga túl sokat vegyen ki a csapatból. Ha ezt megússzák, a klub történetének legjobb Premier League-szereplése lesz ez.

Kulcsember: Jermaine Pennant. A két szélsőnek, Matthew Etheringtonnak és Pennantnak köszönhető, hogy a csapat a rossz híre ellenére szép támadásokat is vezet. Közülük tavaly az egykori fenegyerek teljesített jobban, nyolc gólpasszig jutott a szezonban, idén ez még több lehet.


8. Aston Villa

A nyár mérlege: Végképp elmúltak már az idők, amikor Randy Lerner a zsebébe nyúlt azért, hogy a Villa az első négy helyezés valamelyikét vehesse célba. Idén jó pénzért eladták a klub két angol válogatott szélsőjét, Ashley Youngot és Stewart Downingot, ingyen távozott a kapus Brad Friedel, és elment még pár olyan játékos is, akikkel az új manager, Alex McLeish nem számolt. Utóbbi kinevezése körül volt egy kis huzavona, de úgy gondoljuk, hogy nem volt rossz húzás, és kezdetnek az igazolásai is biztatóak: a kapuba Shay Given jött, a távozó kreativitás pótlására érkezett Charles N’Zogbia, és a Spurstől az utolsó pillanatban elhozott Alan Hutton és Jermaine Jenas is komoly erősítés.

Mire lesz ez elég: Manapság a Villa számára egy erős középmezőny egyelőre a maximum, de kis szerencsével akár még meglepetést is okozhat. McLeish számára a fiatalok beépítése mellett az igazi próbatétel az lesz, hogy Gérard Houllier tavalyi ámokfutása után újra összekapja azokat a játékosokat, akikről a klub már majdnem lemondott, gondolunk itt például Stephen Irelandre és Stephen Warnockra. A Villa kerete még mindig nem rossz a távozók ellenére sem, és ha hagyják McLeisht nyugodtan dolgozni, ez a biztos középmezőny idén csak a kezdet lesz.

Kulcsember: Darren Bent. A csapatban a legtöbb játékos inkább a társak helyzetbe hozásában erős, úgyhogy Bentnek csak hoznia kell a formáját, és akár meg lehet a húsz körüli lőtt gól is.


9. Wolverhampton Wanderers

A nyár mérlege: Mick McCarthy mindenkit megtartott, akit szeretett volna, és a tavalyi kölcsön után végleg megvette Jamie O’Harát, de az igazi nagy húzás Roger Johnson megvásárlása volt a Birminghamtől.

Mire lesz ez elég: Tavaly ugyebár a Wolves mindenkit képes volt megverni, mint ahogy bárkitől ki is kaphatott. Akkor is egyértelmű volt, hogy a játékoskeret nem rossz, csak meg stabilizálni kéne a jó formát. McCarthy végre felismerte, hogy egy irányítani is képes középhátvéd hiányzik, mindenki más már megvolt eddig is: a szélvészgyors Matt Jarvistól a gólerős Steven Fletcherig és a nagycsapatok által is körüludvarolt Kevin Doyle-ig nagyszerű játékosok játszanak a Farkasoknál. Szóba sem kerülhet idén a kiesés, de ha esetleg mégis, akkor fájó szívvel, de el kell köszönni Mick McCarthytól.

Kulcsember: Roger Johnson. Meglepő, hogy a Wolvesnak sikerült megkaparintani, hiszen a volt Birmingham-középhátvéd erősebb csapatba is beférne, de ha már így alakult, itt kell összefognia a csapat korábban leggyengébb pontjának számító védelmet. Az, hogy egyből ő lett a csapatkapitány, megmutatja, milyen fontos szerepet szánnak itt neki.


10. Sunderland

A nyár mérlege: Steve Bruce nem sokat vacakolt, már júniusban elkezdett vásárolni, és nyár végére pont egy csapatra való új játékos érkezett a Stadium of Lightba. Rá is fért a Sunderlandre a frissítés, hiszen tavaly majdnem elfogyott a csapat a sok sérülés miatt, de nem lehet a formahanyatlást csak erre fogni. Az érkezők közül a két Man Utd-veterán védő, John O’Shea és West Brown a legnagyobb nevek, de a Blackpool tavalyi legjobb játékosa, az örökmozgó David Vaughan is jó húzás, a szupertini Connor Wickham pedig akár egy fantasztikus igazolás is lehet, de csak idővel. A Jordan Hendersonért kapott 20 millióból és a januárban távozott Darren Bentért járó összegből persze lehetett is vásárolni.

Mire lesz ez elég: Ugyan rosszindulatúan “Hájfejű Mank Gecinek” is nevezzük, azért alapjában véve jó véleménnyel vagyunk Steve Bruce-ról. Szerintünk idén végre nem lesznek olyan hosszú hullámvölgyek, mint az előző két szezonban, és meglesz a Top 10 helyezés a végén, amit állítólag a tulajdonos el is vár. Csak éppen meg kéne találni a legjobb felállást a keretből, de Bruce képes lesz erre.

Kulcsember: Lee Cattermole. A még mindig csak 23 éves csapatkapitányról leginkább a sok piros lap ugrik be mindenkinek, úgyhogy neki van miben fejlődnie. Amúgy is fontos poszt az övé a középpálya tengelyében, és ha idén sem higgad le, bőven akad jelentkező a helyére a keretből.


11. West Bromwich Albion

Ez történt a nyáron: A tavalyi hősies tavasz után Roy Hodgson már a középmezőnyt tűzte ki célul a nyáron, és leginkább a védelem megerősítése volt a cél, hiszen a tavalyi 71 kapott gól rengeteg. Érkezett hát végre egy jó kapus Ben Foster személyében, a védelembe alsóbb osztályokból jöttek játékosok, előre pedig klubrekord összegért megvették Shane Longot, miközben Peter Odemwingie-t is sikerült megtartani. Ja és végül Gera Zoltán is visszatért!

Mire lesz ez elég: Nem téveszt meg bennünket a West Brom gyenge rajtja, a csapat össze fog állni, és nem is lesznek mindig ilyen nehéz ellenfelei. Hodgsonnak meg kéne találnia a védelem helyes összetételét, esetleg bátrabban nyúlni a fiatalokhoz - például a kölcsönből visszajött, U21 válogatott Craig Dawsonhoz. Mindenesetre adottak a feltételek ahhoz, hogy ne kelljen a kieséstől rettegni a szurkolóknak, mint tavaly a szezon nagyobbik részében.

Kulcsember: Ben Foster. A tavaly 71 kapott gólnál nem kell komolyabb érv a kapus fontosságára vonatkozóan. Mindenesetre a Stoke ellen már elment rajta egy meccs, többet már nem nagyon hibázhat, de ha a tavalyi formáját hozza, akkor nem is lesz gond.


12. Everton

Ez történt a nyáron: Egészen az utolsó napig az égvilágon semmi. Aztán eladták Jermaine Beckfordot és Mikel Artetát, helyettük meg két kölcsönjátékos jött, egy emlékezetből leírhatatlan nevű argentin csatár és a holland Royston Drenthe a Real Madridtól.

Mire lesz ez elég: Hiába végez most már tizedik éve példaértékű munkát David Moyes, nem lehet örökké fillérekből versenyezni. Pénz nincs az Evertonnál és ugyan tavaly erőn felül teljesítve megvolt a hetedik hely, idén már be kell érni egy kicsit gyengébb szerepléssel. Katasztrófa nincs, de ha így mennek tovább a dolgok, akkor még lehet.

Kulcsember: Ross Barkley. Mi, hogy egy 17 éves játékostól függ az Everton szezonja? Ez így persze túlzás, de a saját nevelésű középpályás a nyáron beverekedte magát a kezdőcsapatba, és a remények szerint feledtetheti akár Artetát is. Persze az igazi az lenne, ha a fejlődésben némiképp megtorpanni látszó Jack Rodwell-lel együtt vennék a hátukra a csapatot.


13. Bolton Wanderers

Ez történt a nyáron: Hiába került szóba minden második nap, Gary Cahill végül maradt a csapatban, úgyhogy csak Johan Elmander és Matt Taylor ment el a fontosabb emberek közül, viszont jött pár hasznosnak tűnő új játékos, mint Nigel Reo-Coker vagy Chris Eagles, bár igazi nagy dobás nem érkezett. Kölcsönben jöttek fiatalok is, valamint az Angliából egyszer már elmenekülő Tuncay Sanli.

Mire lesz ez elég: Nincs szerencséje Owen Coyle-nak a sérülésekkel, hiszen alig, hogy a tavasszal súlyos térdsérülést szenvedő Stuart Holden végre újra edzésbe állt, hosszú hónapokra kiesett másik két játékosa. A csatárposztra érkező David Ngogból ráadásul egyelőre nem nézzük ki, hogy igazi gólvágó lenne, de azért van jó híre Coyle-nak, hogy majd esetleg ránk cáfoljon. A Bolton szórakoztató meccseket fog majd vívni idén, lesz pár értékes skalpjuk is, de nagyságrendileg nem hinnénk, hogy több pontot szerez a csapat, mint tavaly, viszont a minimum, vagyis a bennmaradás tutira meglesz.

Kulcsember: Chris Eagles. Miután a koreai Lee nyáron olyan súlyosan megsérült, hogy az egész szezont ki kell hagynia, a Burnleytől most megvett Eaglesre hárul a feladat, hogy némi mágiát csempésszen a Bolton néha kiszámítható futballjába.


14. Newcastle United

Ez történt a nyáron: Nehezen érthető, ami ennél a klubnál történik. Ha a télen eladott Andy Carrollt is beleszámítjuk, a Newcastle rövid idő alatt megszabadult a négy kb. legfontosabb játékosától (Carroll mellett Kevin Nolan, Joey Barton és José Enrique is távozott idén). Helyettük ráadásul csupa Angliában kipróbálatlan külföldi jött, illetve Carrollt nem is sikerült pótolni és az érte kapott 30 millió a jelek szerint ment is a bankba.

Mire lesz ez elég: Jól rajtoltak a Szarkák, de azért meglesz még a böjtje ennek a funkciótlan adok-veszeknek. Alan Pardew-t amúgy szimpatikusnak tartjuk, és nem is rá vall ez a korlátlan franciaimádat (a nyáron öt francia ajkú játékos is érkezett), gyaníthatóan neki nincs sok beleszólása ezekbe a dolgokba, márpedig az ilyesminek nem szokott jó vége lenni. Az nem hinnénk, hogy komoly baj lenne a Newcastle-lal idén, de előre sem fognak lépni.

Kulcsember: Steven Taylor. A saját nevelésű középhátvédnek remélhetőleg végleg sikerült tavaly rendezni a szerződésével kapcsolatos problémákat, sérülés sem fogja zavarni és végre megmutathatja, hogy az egyik legjobb képességű angol középhátvéd. Az argentin Coloccinivel mindenesetre a PL egyik legbiztosabb védőkettősét alkotják.


15. Queens Park Rangers

Ez történt a nyáron: A legfontosabb, hogy sikerült megszabadulni a gyűlöletes Briatore, Ecclestone tulajdonosi tengelytől, és ugyan Tony Fernandes sem feltétlenül a kedvencünk, de a Forma-1-es bohócoknál csak jobb lehet. Ráadásul az érkezése után sikerült szerződtetni olyan kipróbált játékosokat, mint Joey Barton, Shaun Wright-Phillips vagy Luke Young, és már előttük is jött DJ Campbell és Jay Bothroyd. Gyakorlatilag két-három poszt kivételével mindenhová új ember érkezett.

Mire lesz ez elég: Ha nincs Fernandes tőkeinjekciója, akkor a QPR-t a kiesők közé soroltuk volna, így viszont Neil Warnocknak hoznia kell a biztos bennmaradást, főleg, hogy a tavalyi szezon sztárja, Adel Taarabt is maradt a csapatnál. Persze a sok új emberből nem két perc alatt lesz csapat, de ez a névsor garancia arra, hogy ne legyenek kiesési gondjai a Championshipet meglepetésre utcahosszal megnyerő csapatnak. Buzsáky Ákosnak persze ez nem feltétlenül jó hír, de talán Warnock nem feledkezik meg a Fehér Peléről sem.

Kulcsember: Adel Taarabt. A marokkói játékmesterről régóta lehetett tudni, hogy nagy tehetség, de a tavalyi volt az első szezon, amikor végre állandósítani tudta a formáját. Ha túlteszi magát a csalódáson, amiért nem engedték el a Paris Saint-Germainhez, akkor a Premier League-ben is uralkodni fog, egyikeként a kevés játékosnak, aki megtartja a helyét a tavalyi kezdőcsapatból.


16. Norwich City

Ez történt a nyáron: A két év alatt kétszer is feljutó Norwich két éve ilyenkor még a harmadosztály alsó felében szomorkodott, de Paul Lambert manager vállaltan többel számol a League 1-t megnyerő játékosai közül a legmagasabb osztályban is. Melléjük hozott egy sor játékost nyáron, akik szintén a másod-harmadvonalból érkeztek. Közülük a két fiatal szélső, Elliott Bennett és Anthony Pilkington okozhat majd meglepetést, de a nagycsapatoktól érkező kölcsönjátékosoktól is sokat várunk. Számottevő távozó nem volt.

Mire lesz ez elég: Merésznek hathat a jóslat, hogy egy viszonylag fiatal, tapasztalatlan és túlnyomórészt a Premier League-ben kipróbálatlan játékosokból álló csapattól ilyen jó szereplést várunk, de szerintünk a Norwich bent fog maradni. A rendkívül bátor és helyenként kifejezetten látványosan játszó Kanárik persze beleszaladnak majd egy-két nagy pofonba is, de Paul Lambert nem véletlenül az egyik legígéretesebb brit manager, és nagyon boldogok lennénk, ha ez a csapat megmutatná, nem csak olcsó dél-amerikai vagy spanyol importból lehet csapatot építeni Angliában.

Kulcsember: Grant Holt. Bár Lambert gyakran variálja a csatárkettősét, általában a nagydarab, régivágású center Holt biztos pont, mellette cserélődnek a többiek. Holt eddig megfordult mind a három alsóbb ligában, és mindegyikben rengeteg gólt szerzett - miért lenne ez másként most?


17. Blackburn Rovers

Ez történt a nyáron: A hülye tulajdonos paródiáját nyújtó indiaiak sokáig csak annyit tudtak felmutatni, hogy eladták a Man Utd-nak Phil Jonest, és vettek két sötét ló délszláv játékost. Végül aztán utolsó nap sikerült szerződtetniük a Liverpoollal és az Arsenallal is hírbe hozott Scott Dannt Jones pótlására, a csatársorba pedig jött a skót reménység, David Goodwillie és a kipróbált Yakubu, no meg a Sheffield United tehetsége, Jordan Slew. És ez már így annyira nem rossz.

Mire lesz ez elég: Ettől még továbbra is kaotikus a helyzet a klubnál, és még mindig nem tudja senki, mit is akarnak a csirkemilliárdos tulajdonosok, akik azért nyáron is bedobták PR-igazolásként Raul nevét, amiből persze ugyanúgy nem lett semmi, mint korábban Ronaldinhóból. Nyilvánvalóan megérdemelnék a kiesést, de az utolsó napok igazolásaiból úgy tűnik, talán valaki oldalba vágta őket. Nem világverő ez a keret sem, de talán bent fog maradni, végül is Steve Keannek tavaly már sikerült egyszer a bravúr.

Kulcsember: Scott Dann. Amikor tavaly Dann megsérült, a Birmingham még biztos bentmaradó helyen állt, szóba sem jött a kiesés, aztán meg tudjuk, mi történt. Erre is alapozva gondoljuk azt, hogy a középhátvédnak köszönhetően legalább a Blackburn védelme megoldja a feladatot.


18. Fulham

Ez történt a nyáron: Először is Mark Hughes - aki minden tiszteletünket elvesztette, miután kiderült, hogy egy autónepper az ügynöke - felállt a kispadról, hogy aztán két szék közül a pad alá essen és ne kapjon állást sehol. Helyére érkezett Martin Jol, aki sokáig csak John-Arne Riisét csábította vissza Angliába számottevő játékosként néhány ismeretlen külföldi fiatal mellett, majd utolsó nap megvette a holland bajnokságban nagy gólvágónak számító Bryan Ruizt. Gera Zoltánt viszont elengedte.

Mire lesz ez elég: Simán lehet, hogy nem lesz igazunk, de most bátrak leszünk. Minden évben van egy “too good to go down” csapat, amely végül mégis kiesik, idén szerintünk Al-Fayed klubja lesz az. Martin Jol egy stabil, még Roy Hodgson által összerakott csapatot örökölt, mely azonban már öregecske kicsit, ráadásul egyből szét is verte a bevált Hangeland, Hughes védőkettőst a darabos Senderos kedvéért. Az igazolásai kockázatosnak tűnnek (Ruizról majd később), és gyengén is rajtolt a csapat, ráadásul az Európa Liga miatt már június vége óta meccseket játszanak a fiúk, ami rövidesen púp lesz a hátukon.

Kulcsember: Bryan Ruiz. Mondunk egy nevet: Afonso Alves. Mondunk még egyet: Georgiosz Szamarasz. Mondunk egy harmadikat: Mateja Kezman. Mindhárman ontották a gólokat a holland bajnokságban, mégis megbuktak a Premier League-ben. Nagy kérdés, hogy Ruiz is az ő útjukat járja-e majd. Ha nem, akkor még ránk is cáfolhat a csapat.


19. Swansea

Ez történt a nyáron: A Premier League történetének első walesi csapata klubrekordért megvette a Championship tavalyi gólkirályát, Danny Grahamet, és egy holland válogatott kapust, Michel Vorm személyében. Jöttek még mások is, de nagy szerepük leginkább nekik lehet, no meg a Spursből kölcsönbe érkező fiatal védőnek, Steven Caulkernek, miután a védelem egyik oszlopa, Alan Tate egy bizarr golfbalesetben fél évre lesérült.

Mire lesz ez elég: Brendan Rodgers nagyszerű csapatot formárt a Hattyúkból, de sajnos az utóbbi időben rendszerint bebizonyosodó alapigazság szerint a playoff győzteseként feljutó csapat általában kiesik, és félő, hogy erre nem fog tudni rácáfolni. Ügyes játékosok alkotják a Swansea-t, akik sokpasszos, labdatartáson alapuló, modern focit játszanak, nem is lesz vesszőfutás ez a szezon, de végül attól tartunk, ez még kevés, pláne, hogy az első három fordulóban még gólt lőnie sem sikerült a csapatnak.

Kulcsember: Scott Sinclair. A tehetséges szélső karrierjét sok angol fiataléhoz hasonlóan majdnem tönkrevágta a Chelsea, szerencsére a korábban ott dolgozó Rodgers még jókor nyúlt utána, és Sinclair volt a tavalyi szezon legnagyobb hőse a Swansea-ban. Remélhetőleg idén a Premier League-ben is megállja majd a helyét, még ha a csapatának ez esetleg nem is sikerül.


20. Wigan Athletic

Ez történt a nyáron: A csapat sztárjai közül csak N’Zogbia távozott (illetve a Man Utd-be visszatérő Cleverley), a helyükre kisebb nevek érkeztek, közülük Shaun Maloney egyszer már hazamenekült Angliából Glasgow-ba. Végleg megvették az ománi kapust, Ali Al-Habszit, és jött még pár kisebb formátumú igazolás, viszont Hugo Rodallegát sikerült megtartani.

Mire lesz ez elég: Már olyan régóta mondjuk, hogy Roberto Martinez csapata ki fog esni, hogy a végén már mi sem leszünk biztosak benne, de ha azt vesszük, hogy tavaly végig kieső helyen álltak, és csak az utolsó előtti fordulóban, a West Ham totális balfaszságának köszönhetően kaptak mentőövet, akkor még egyszer nem lehet ilyen szerencséjük. Főleg, hogy nem erősödtek számottevően, és az első három fordulóban a három újonctól csak öt pontot tudtak szerezni.

Kulcsember: James McCarthy. A még mindig csak húszéves, skótból írré lett középpályás a Wigan egyik koronaékszere, és már évek óta hírbe hozzák sztárcsapatokkal is, nyilvánvalóan jobban jár a rendszeres játéklehetőséggel. Akármi is lesz a vége, McCarthy jövőre nem a Championshipben fog játszani.

1 Tovább

Who Dares Wins

A Rúgd és fuss! kitartói olvasói (sőt már a tévénézők is!) tudják, hogy az angol másodosztály küzdelmeit kitüntetett figyelemmel követjük itt a blogon, úgyhogy szokásunkhoz híven ismét elkészítettük szezonelőzetesünket, amelyből megtudható, nagyjából mire is lehet számítani a Championship idei szezonjában. Az már első ránézésre is megállapítható, hogy a huszonnégy csapatos mezőny rettentően tömör: igazából nincs egy klub sem, amelyik lényegesen erősebbnek tűnne a többinél, így idén még a szokásosnál is nagyobb küzdelemre lehet majd számítani. Az meg már csak hab a tortán, hogy az Egyesült Királyság egyik legbunkóbb, de egyben legelsöprőbb tehetségű támadója a bajnoki cím esélyeséhez szerződött, vagy hogy a brit kulturális élet egyik legszellemesebb alakja igazgatósági tag lett egy frissen feljutott klubnál!

0 Tovább

Never Be Alone

Lassan eljutunk oda, hogy már nemcsak a Championshipben küzdenek egymással a Premier League egykori hősei, hanem már a harmadosztályban is rendszeresen több nagy múltú klub gyűlik össze. Hiába nincs már itt a Leeds, a Norwich és a Millwall, idén is van Southampton, Sheffield Wednesday és a Charlton, és arról, hogy ne a nagynevű csapatok sétagaloppjáról szóljon az idény, olyan ambíciózus és jól eleresztett klubok gondoskodnak, mint a Huddersfield és a Peterborough. Éppen ezért nagyon izgalmasnak ígérkezik ez az évad is, könnyen lehet, hogy a tavalyihoz hasonlóan a mostaniban is csak az utolsó fordulóban dőlnek el a fontos kérdések. És ami még ennél is fontosabb, idén sincs lefutva semmi, nagyjából erre a ligára is igaz az, ami a Championshipre: bárki nyerhet bárki ellen, és minden előfordulhat, sőt, akár még annak az ellenkezője is.

0 Tovább

Hello Cruel World

Olvasóink jól tudják, hogy az angol futballból távolról sem csak a Premiershipre korlátozódik figyelmünk, és nem állunk meg a Championshipnél sem, úgyhogy gyorsan nézzük meg, mire számítunk idén a harmadosztályban. Előrebocsátanánk, hogy alig maradt olyan edző, aki tavaly ilyenkor is ugyanazon a kispadon ült. Ez is mutatja, milyen öldöklő küzdelem folyik a League One-ban.

A jelek egyelőre arra utalnak, hogy a tavalyi és főként a tavalyelőtti őrült kiszámíthatatlanság az idén nem ismétlődik meg a Championshipben, ahol a kiesett Premier League-csapatok tényleg komolyan gondolják, hogy vissza szeretnének jutni. És mi köze ennek a League One-hoz? Hát az, hogy ott is ugyanez várható. A frissen kiesett Charlton és a harmadik éve itt szerencsétlenkedő Leeds hét forduló után azonos pontszámmal, négy pont előnnyel várják a folytatást, és igazából meglepődnénk, ha bárki komolyan bele tudna még szólni a vetélkedésükbe.

AUTOMATIKUS FELJUTÓK:

A Charltonnál bölcs döntés volt, hogy nem rúgták ki a nyáron azt a Phil Parkinsont, akivel kiesett ugyan a csapat, de csak a hülye gondolhatta azt, hogy az elmúlt évek számos hibás döntését a Rúgd és fuss! egyik kedvenc fiatal managerén kell leverni, aki most már a saját kedve szerinti kerettel vághatott neki a szezonnak. Ugyan be kellett áldozni egy-két jó játékost (például a középhátvéd Mark Hudsont a Cardiffnak), de sikerült megtartani a 17 éves szupertehetséget, Jonjo Shelvey-t, és maradt a gólerős középpályás, Nicky Bailey is. Melléjük érkezett még néhány, ezen a szinten erősítést jelentő futballista is, úgyhogy a csapat erős, valami nagy tragédiának kéne történnie ahhoz, hogy ne sikerüljön a visszajutás.

Nagyjából ugyanezeket mondhatjuk el a Leedsről is, nem feledve, hogy tavaly is rájuk tettünk, aztán jól ráfáztunk. Most viszont olyan magabiztosan és határozottan hozza az eredményeket, ahogy tavaly egyszer sem tette, és ez nagymértékben köszönhető annak, hogy a Blackpooltól egy szinttel lejjebb váltó manager, Simon Grayson is végrehajthatta az általa szükségesnek tartott változtatásokat a keretben. A nagy tehetség Fabian Delph-et ugyan elvitte az Aston Villa, de így legalább sikerült megtartani a liga leggólerősebb csatárát, Jermaine Beckfordot, aki idén sem állt le a gólgyártással. Grayson gyakorlatilag újjáépítette a védelmet, de hozott új embert a középpályára is, ám az egyik legjobb húzása az, hogy felrázta azt a Bradley Johnsont, aki már tavaly úgy tűnt, hogy elmegy a csapattól, most viszont középpályás létére egyre-másra szállítja a fontos gólokat. Nagy kedvencünk, a trükkös skót szélső, Robert Snodgrass is nagy formában játszik, úgyhogy ha most sem jutnak fel a Fehérek, akkor tényleg beleülünk a hüvelykujjunkba.

PLAY-OFF:

A play-off helyekért már nagyobb a versengés, jóval nehezebb megtippelni a rájátszást elérő négy csapat kilétét. Tavaly ugyan beégtünk a Huddersfielddel is, mégis azt gondoljuk, hogy a Terrierek idén már nem hibáznak. Tavaly Stan Ternant hiába vásárolt jól, csapnivalóan szerepelt a csapat, és nem is csoda, hogy a télen mennie kellett, hogy jöjjön a helyére az új edzőgenerációt képviselő egykori Newcastle-középpályás, Lee Clark. A keret alaposan kicserélődött, de jött egy sereg szépreményű fiatal (köztük az Ipswich 19 éves csatára, Jordan Rhodes és a Watford tehetsége, a húszéves Theo Robinson), valamint a liga egyik legjobb védője, a Southendtől érkezett Peter Clarke. Ők, kiegészülve a Huddersfield hagyományosan jó utánpótlásából kikerült ifjakkal, nagyon jó csapatot alkothatnak.

Őrületesen jól indult a Colchester szezonja: egy hetest rúgtak a Norwichnak idegenben, mire a Kanárik bosszúból elvitték a managert, Paul Lambertet, úgyhogy edző után kellett néznie a Colchesternek, de nem biztos, hogy rosszul jártak a cserével. Aidy Boothroyd ugyanis már bizonyított, amikor a Watfordot felvitte a Premier League-be, és biztosan tanult a hibáiból. Itt van aztán az első osztályban éveket lehúzó csatár, Kevin Lisbie, de nagy fogásnak tűnik az is, hogy kölcsönben itt játszik a Watford szépreményű ír középpályása, John-Joe O’Toole. A rajt jól sikerült, sem az edzőcsere nem kavart be, sem pedig az, hogy a klub rekordigazolása, Steven Gillespie (tavaly érkezett 400 ezer fontért a Cheltenhamből) eddig egy percet sem játszott, úgyhogy miért mehetne minden így tovább?

Annak idején még Paul Ince vitte fel a League One-ba az MK Donst, de aztán elcsábította a Blackburn, a folytatást ismerjük. A helyére érkező Roberto Di Matteónak majdnem sikerült újabb osztályt ugrania, de ebben a Scunthorpe megakadályozta őket szerencsére, igaz, az olasz edzőt így is elvitte a West Brom, úgyhogy Ince visszakulloghatott, hogy folytassa a munkát. A Franchise FC szimpatikusnak továbbra sem szimpatikus, bár a játékoskerettel sok bajunk nem lehet, hiszen sok a szigetországi fiatal, közülük a húszéves csatárra, Sam Baldockra kell leginkább odafigyelni, de tetszenek nekünk az igazolások is: a csatár Jermaine Easter (Plymouth) és a középhátvéd David McCracken (Wycombe) igazi erősítést jelenthet, a play-offra jó lesz a csapat.

Az utolsó fennmaradó play-off helyre azért bekúszhat egy meglepetéscsapat, bár akik figyelik a League One eseményeit, azok tudhatják, hogy a Southend nagyon masszív csapat, még úgy is, hogy nincs sok pénz a klubnál. Van viszont a kitűnő edző, Steve Tilson, aki lassan kipróbálhatná magát egy jobb csapatnál is, bár ha minden igaz, jövőre már új stadionba költözik a Southend, ami több nézőt és pénzt hozhat a konyhára. Mindenesetre a liga egyik legmegbízhatóbb csatára, Lee Barnard maradt, az ő góljaival beszemtelenkedhetnek a Rákászok az első hat közé.

ODAÉRHETNEK MÉG:

Először nem túl bátran a Norwichot tippeltük volna a hatodiknak, de ott inkább a konszolidáció szezonja lesz ez. A Kanárik pocsékul indultak, és ugyan a Colchester elleni 1-7 után kirúgott Bryan Gunn helyére érkező egykori skót válogatott középpályás, Paul Lambert személye garancia lehet arra, hogy szép lassan összekapja magát a szebb napokat is látott csapat, de ahhoz idő kell. A keret nem gyengült lényegesen, sikerült néhány olyan játékost igazolni, akik már ismerik a ligát, de csak magunkat tudjuk ismételni: idő, idő, idő.

Tavaly mi kiejtettük volna a Bristol Roverst, de nekik eszük ágába sem volt kiesni, most pedig olyan jól kezdték a szezont, ahogy már emberemlékezet óta nem, és akár még meglepetést is okozhatnak, de a Southamptonhoz távozott Rickie Lambert rengeteg gólja akkor is hiányozni fog. Meglepetés volt a javából, amikor tavaly elküldték a Hartlepool kipróbált menedzserét, Danny Wilsont, aki most a Swindon csapatával mutathatja meg, hogy igazságtalanul bántak el vele. Bár olyan hatalmas klasszisokat nem igazoltak, és eladták a csatárreménység Simon Coxot is, de Danny Wilsonnak egyszer már kijöhet a lépés. A feljutók közül a Gillinghamet és a Brentfordot is viszi a lendület, egyikük akár még szerencsével be is csúszhat az egyik play-off helyre: két karakteres, feltörekvő manager (Mark Stimson és Andy Scott), az előbbinél ráadásul van a kanadai Simeon Jackson személyében egy csatár, akiért már most sorban állnak a kérők. Végül itt van még a Millwall, amely a tavalyi hősies menetelés után kicsit másnaposan kezdte a szezont, de Kenny Jackett össze fogja kapni a csapatot, főleg, hogy sikerült megtartani a keresett amerikai középhátvédet, Zak Whitbreadet is.

FUTNAK MÉG:

Kimaradt egy nagynevű klub a feljutásra esélyes csapatok közül, és ez a májusban a Championshipből kihulló Southampton, mely ráadásként mínusz tíz ponttal kezdte a szezont, miután fizetésképtelenül fejezte be az előzőt. Jött egy új svájci tulajdonos, managernek pedig Alan Pardew, aki elhozta Rickie Lambertet ugyan, de az első évben a büntetésnek köszönhetően a bennmaradás lesz az elsődleges cél. Az Oldham tavaly szerintünk esélyes volt a feljutásra, ehhez képest nem így történt, és még John Sheridant is elzavarták egy katasztrofális vereség után (2-6 az MK Dons ellen), utódja Dave Penney, akinek nem lesz könnyű dolga, bár a lojális balszélső, Chris Taylor egyelőre maradt, pedig talán a legjobb a posztján a ligában. A Walsall, a Carlisle és a Hartlepool azok a csapatok, melyekről semmi extra nem jut az eszünkbe, és amelyektől biztos középszert várunk, de ide sorolhatjuk a Brightont is – egyébként ennél a négy csapatnál is edzőváltás volt tavaly óta (újabb jele annak, hogy megőrült a világ), de meglepődnénk, ha idén bármelyik is rájátszást érő hely környékére keveredne, kiesni meg csak nem fognak.

FÉLHETNEK:

Félni a kieséstől az Exeternek kellhet, bár szerintünk megússzák, a két év alatt két osztályt ugró csapatnak most inkább meg kéne kapaszkodnia, de Ashley Tisdale képes erre. A Leyton Orient évek óta késélen táncol, végül ott is edzőcsere történt, és most Geraint Williams lesz az, aki éppen, hogy, de benntartja a csapatot.

KIESNEK:

Kiesők? Az újoncok közül szerintünk csak a Wycombe lesz az, mert Peter „Unalmas” Taylor pont azt a régi edzőgenerációt képviseli, amit a másik három feljutó csapat menedzserei éppen tolnak félre. Kiesik a Stockport is, amely örülhet, ha nem jelent csődöt év végéig, a Tranmere pedig azért, mert a hülye tulajdonosok megérdemlik a sorsukat: nyáron kirúgták Ronnie Moore-t, mert nem érte el a play-offot (nem is lett volna reális elvárás), a helyére pedig idehozták John Barnest, akiről már mondtuk, hogy imádtuk, mint játékost, de edzőként egy katasztrófa, ezt az eredmények is mutatják. Végül kiesik a Yeovil is, mert egyszer már eltörik az a korsó.

0 Tovább

Going Up

A nagysikerű Premier League-beharangozónk után szokás szerint kitérünk az angol futball második vonalára is, ahol az idei szezonban 15 (!) egykori elsőosztályú klub száll harcba a feljutásért. Igen, nem tévedés a szám, ugyanis az elmúlt három idényben a kilenc kieső közül csak egy csapat tudott azonnal visszajutni (a Birmingham City meg amúgy sem számít, mert ők mindig kiesnek és mindig feljutnak), a többiek viszont sem egyből, sem azóta. Azonban nemcsak emiatt lesz érdemes az új szezonban figyelemmel kísérni a Championship küzdelmeit, hanem mert többek között az is ki fog derülni, hogy az előbb említett 15 klub egyike, a Premier League-ből a tavalyi idény végén kipottyant Newcastle United visszakapaszkodik az elsőosztályba, megragad a második vonalban, vagy éppenséggel a szintén nagymúltú Leeds United sorsára jut. Az alábbiakban olvasható a Rúgd és fuss! legfrissebb Championship-kalauza, amelyből kiderül, kik jutnak fel egyenes ágon, mely klubok érnek el a playoff-ig, kik maradnak le róla, milyen csapatok alkotják a népes középmezőnyt, valamint kiket veszélyeztet majd a kiesés réme. Sőt, a poszt végén azt is eláruljuk, hogy milyen játékosokra lesz érdemes majd különösen odafigyelni! 

 

AUTOMATIKUS FELJUTÓK:

Middlesbrough. Ha van klub, amelyre igaz lehet az a közhely, hogy jót fog tenni neki a kiesés, akkor a Boro egyértelműen az. Ha másért nem, csak azért is, hogy meg lehessen szabadulni az idők folyamán a klubhoz került felesleges külföldiektől (Midót gyorsan elpasszolták, Tuncay Sanli is eligazolt, és nem akarjuk elkiabálni, de nagyon úgy tűnik, hogy Afonso Alves meg sem áll Katarig!). Az egyébként tehetséges brit fiatalokból (David Wheater, Adam Johnson, Josh Walker) álló kerettel rendelkező Borót tartjuk a bajnokság titkos esélyesének, főleg, ha még egy szezononként 20 gólos átlagot szállítani képes csatárt tudna igazolni Gareth Southgate, bár az is lehet, hogy végül nem is lesz rá szüksége, ha a nyáron leigazolt Leroy Lita visszatalál pár évvel ezelőtti formájához.

Sheffield United. Talán az egyedüli klub a feljutásra esélyesek közül, amelyik kívülről-belülről ismeri a Championshipet, annak összes buktatójával együtt. Ugyan papíron gyengébbnek tűnhet a csapat a tavalyinál (a Spurs elvitte Naughtont, a rengeteg kölcsönjátékos pedig mind visszatért eredeti klubjához), amelyik a play-off döntőjében bukott el a Burnley ellen, de talán jóval egységesebb lett a gárda. A legfontosabb azonban mégis az, hogy James Beattie távozása után a csatársorban keletkező űrt sikerült betölteni: a nagy reménység Ched Evans az őt mellőző Man Citytől a Pengékhez igazolt. Az egyedüli bökkenő kapusposzton lehet, ugyanis a nyár elején drogügybe keveredett Paddy Kenny helyére az állítólag tehetséges, de nem sok meccstapasztalattal rendelkező Mark Bunn érkezett a Blackburntől.

PLAY-OFF:

West Bromwich Albion. A nyáron a Celtichez távozott Tony Mowbray nem hagyott könnyű örökséget utódjára, a tavalyi idényben az MK Donst a League One osztályozós helyéig vezető Roberto Di Matteóra. Az egykor még a Rúgd és fuss! által is nagyra tartott menedzser ugyanis a trendnek megfelelően európai tucatáruval töltötte fel a csapatát, aminek meg is lett az eredménye. Di Matteónak azonban még így is rettenetesen erős keret áll rendelkezésre, amelyet eddig ügyes igazolásokkal (Joe Mattock és Simon Cox) egészített ki. Ami esetükben az automatikus feljutás ellen szólhat, az a gyenge lábakon álló, könnyen összezavarható védelem.

Cardiff City. A tavalyi bajnokság nagy vesztese új lendülettel vághat neki az idei bajnokságnak, ugyanis a leginkább egy logisztikai raktárbázisra hasonlító régi pályájuk, a Ninian Park helyett a nem valami eredeti névre keresztelt új városi stadion, a Cardiff City Stadium (azaz a Stadiwm Dinas Caerdydd) lett a klub új otthona. Ami a csapatot illeti, a tavalyi keretből csak Roger Johnson (Birmingham City) és Paul Parry (Preston NE) távoztak, viszont Joe Ledley és a tavalyi szezon felfedezettje, Ross McCormack is maradt a klubnál. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy Dave Jones menedzser visszavásárolta Michael Choprát a Sunderlandtől, akkor szinte biztosak lehetünk abban, hogy az idei szezon még a tavalyinál is jobban fog sikerülni.

Newcastle United. Nem tartozunk azok közé akik kárörvendően azt vizionálják, hogy a Szarkák a Leeds United sorsára jutnak, bár mondjuk sokat javítana a helyzeten, ha a klub tulajdonlása körüli elhúzódó tárgyalások lezárulnának végre, megtudnánk ki lesz a menedzser, és az is kiderülne, hogy a játékosok közül ki megy és ki marad. Ha csapat gerincét (Steven Taylor, Kevin Nolan, Alan Smith, Nicky Butt, és mondjuk Joey Barton) együtt lehet tartani, akár még a bajnoki cím is szóbajöhetne, de azt sem szabad elfelejteni, hogy idén mindenki a Newcastle skalpját akarja majd megszerezni és a lelkesedés is elfogyhat ám novemberre.

Bristol City. Ellentétben a brit szakírók többségével, mi úgy véljük, hogy a Vörösbegyek a tavalyi lagymatagabb idény (második szezon szindróma!) után újra a két évvel ezelőtti erényeiket fogják csillogtatni. Erre minden esély meg is van, hiszen Gary Johnson menedzser remek igazolásokkal frissített fel minden csapatrészt: leigazolta Dean Gerken kapust a Colchesterből, a védelem tengelyébe Lewin Nyatanga jött a Derbyből, a középpályára elhozta a skót válogatott Paul Hartley-t a Celticből, a csatársorba pedig az Ipswichtől eltanácsolt Danny Haynes és David Clarkson (aki Ross McCormack korábbi csatártársa volt a Motherwellnél) érkezett.

ODAÉRHETNEK:

Ipswich Town. A tavalyi szezon végén még úgy tűnt, hogy új időszámítás kezdődik Kelet-Angliában: miután biztossá vált, hogy a rájátszás megint túl messze van a Traktoros Fiúknak, tudatosan a következő idényre gondolva Roy Keane-t nevezték ki menedzserré. Ekkor még mindenki nagyon bizakodó volt, de Keano nyáron gyakorlatilag minden sajátnevelésű fiatalt (Danny Haynes, Jordan Rhodes, Billy Clarke) elzavart a klubtól és helyükre (az örök tehetség Lee Martin és Priskin Tamás, valamint egykori Sunderland-játékosai kivételével) szinte kizárólag ismeretlen íreket igazolt, majd jól összerúgta a port két meghatározó játékosával, Owen Garvannal és Jon Steaddel is. Nem túl biztatóak tehát az előjelek, az egyszer biztos. Most azonban kiderülhet, hogy Keane rátermett menedzser, vagy igazából csak egy sarlatán, azt viszont sikerült újfent bebizonyítania, hogy egy összeférhetetlen, önfejű, agresszív bunkó.

 

Nottingham Forest. Billy Davies teljesítette amiért leszerződtették, ugyanis egy nehéz szezon végén végül is minden probléma nélkül benntartotta a Forestet. A nehezebb feladat most következik és ezzel tisztában is van a menedzser, amit az is bizonyít, hogy a Forest volt a legaktívabb az átigazolási piacon a másodosztály klubjai közül. Jól csengő nevek érkeztek nyáron a City Groundra (Chris Gunter, Dexter Blackstock, David McGoldrick, Paul McKenna, Dele Adebola), már csak egy ütőképes csapatot kell összerakni belőlük. Ha ez elég hamar sikerül, a Forest még bármire is képes lehet, ez nem vitás.

Leicester City. Sokat elárul a jelenlegi Leicesterről, hogy Milan Mandaric tulajdonos szokásával ellentétben nem váltott menedzsert, és Nigel Pearson végigdolgozhatta a tavalyi szezont. A stabilitásnak meg is lett az eredménye: a Rókák egy évvel a kiesésük után magabiztosan, bajnokként jutottak vissza a másodosztályba. A keret egyben maradt (a tehetséges balhátvéd, Joe Mattock távozása az egyedüli fájdalmas veszteség), sőt még erősítés is érkezett a Walkers Stadiumba a Donny egykori játékmestere, Richie Wellens, és gólerős csatárok, Paul Gallagher (Blackburn) és Martyn Waghorn (Sunderland) személyében. Ha egy újabb feljutás nem is, de egy igazán klassz szereplés benne van a pakliban.

Crystal Palace. Izgalmas szezonnak nézhetnek elébe a Palace hívei, ugyanis (amellett, hogy a klub tulajdonosát hálistennek még mindig Simon Jordannek hívják) a korábbi évekkel ellentétben meghatározó játékosokat sikerült Warnock menedzsernek Dél-Londonba csábítania: egyrészt egy évre kölcsönbe jött a West Hamtől a fiatal támadó, Freddie Sears, másrészt a középpályára érkezett a karrierjét megmenteni igyekvő egykori utánpótlás-válogatott, Darren Ambrose a szomszédvár Charltontól. És hogy ez mire lesz elég? Egy rájátszás körüli helyre szerintünk mindenképpen.

KÖZÉPMEZŐNY:

Reading. Most már végképp kijelenthető, hogy a Readingnél lezárult egy korszak: miután az őrülten jó pingpongjátékos hírében álló Harpo is továbbállt, talán már csak megjegyezhetetlen nevű skandinávok maradtak a klubnál a korábbi Premier League-ben vitézkedő csapatból és ugyebár a Királyiak menedzserét sem Steve Coppellnek hívják már. Az előző szezon végén távozó Coppell helyére a klub korábbi utánpótlásedzője, Brendan Rodgers jött, akitől gyakorlatilag a csapat újjáépítését várja a klubvezetés. Hiába tartjuk jó szakembernek Rodgerst, ez nem fog egyhamar sikerülni, az idei szezonban legalábbis tutira nem.

Coventry City. Tavaly jól mellétrafáltunk azzal, hogy az idény meglepetéscsapatának jósoltuk az Égszínkékeket. Nos, most biztosan nem fogunk ebbe a hibába esni, egyrészt azért, mert meghatározó játékosok távoztak (Jay Tabb, Daniel Fox és Scott Dann), másrészt azért, mert a Coventry igazán kétarcú csapat, bárkit meg tud lepni, hogy aztán a következő fordulóban katasztrófális teljesítménnyel kapjon ki. Reméljük viszont, hogy régi nagy kedvencünk, Freddy Eastwood idén magára fog találni, éppen ideje lenne már.

Queens Park Rangers. Egyre inkább úgy tűnik, hogy a QPR nemhogy a Premier League, de még a Championship meghatározó alakulatává sem fog válni egyhamar. Azt rebesgették, hogy a milliárdos tulajdonosok képviselője, Flavio Briatore hátralépett és nem fogja már többé kézivezérléssel irányítani a csapatot. Ennek ellentmondani látszik az, hogy az új menedzser, az Ipswich-csel megbukó Jim Magilton igazi fejbólintó jános hírében áll, és az is, hogy az új szerzemények között meglepően nagy az olasz játékosok aránya, amiben nem hisszük, hogy Magilton keze lenne. Szóval nagyon úgy tűnik, hogy hosszabb távra költözött be a középszerűség a Loftus Roadra.

Derby County. Nigel Clough megérkezése ugyan elhozta a várva várt stabilitást a Pride Parkba, de ezenkívül nem nagyon látjuk, hogy mit is akar valójában csapatával az egykori angol válogatott támadó. Vannak ugyan ügyes fiatalok (Giles Barnes, Miles Addison), akik miatt akár szeretni is lehetne a Kosokat, de valahogy hiányzik valami, amitől igazán felkapnánk a fejünket. Nincsenek hősies győzelmek, de nagy zakók sem, tehát valószínűleg idén is marad a középmezőny, hacsak Rob Hulse nem kezdi el hármasával szórni a gólokat.

Preston North End. A tavalyi szezonban óriási meglepetésre a rájátszásba beosonó klub még egyszer ugyanazt a trükköt nem fogja tudni megcsinálni, annál is inkább, mert elvesztette csapatkapitányát (McKenna ugye a Foresthez igazolt) és nem is nagyon jött senki, talán csak Paul Parry a Cardifftól. Viszont mindennél fontosabb, hogy a rendkívűl rokonszenves Alan Irvine menedzser példamutató módon nemet tudott mondani a WBA megkeresésére, és maradt a Prestonnál. Önmagában már csak ezért is kijárna egy jó szereplés a Liliomfehéreknek, de sajnos, mint mondtuk ez idén nem nagyon fog összejönni.

Sheffield Wednesday. A Baglyok legnagyobb sikere ebben az idényben az volt, hogy megtartották a legjobb csatárukat, Marcus Tudgay-t, akit Owen Coyle és a Burnley kitartóan csábítgatott. Különben nagyon sok izgalom nem történt, hacsak az nem, hogy Brian Laws menedzser szokásához híven megint ingyen szerzett meg jópár Championship-szinten kipróbált játékost (Tommy Miller, Darren Purse, Darren Potter, Luke Varney). Viszont legnagyobb sajnálatunkra az új idényt végre sérülés nélkül kezdő Franny Jefferst átadólistára tették a ligakupában előadott ámokfutása miatt. Ha van klasszikus középcsapat ebben az osztályban, amelyik nem nagyon szól bele a feljutásba, de a kiesés veszélye is messzire elkerüli, akkor a Sheff Wed feltétlenül az. És ezzel nagyjából mindent elmondtunk róluk.

Swansea City. Elsőre úgy tűnhet, hogy hiába ment el a kultikus menedzser, Roberto Martínez a Wiganhez, minden marad a régiben. Ugyanis a klubvezetés nem akart változtatni a jól bevált recepten: Spanyol Bob helyére egy szintén piperkőc fiatal menedzsert hoztak az Ibériai félsziget túloldaláról. Paulo Sousa (hiszen őróla van szó) eddig nem nagyon hívta fel magára a figyelmet egyébbel, mint azzal, hogy hivatalos bemutatkozásán igazi gigerli módjára háromrészes bézs öltönyt viselt barna bőrcipővel, de mindezt zokni nélkül! Az egykori közönségkedvenc, Lee Trundle visszacsábítása és Craig Beattie leigazolása azonban ügyes húzás volt, talán pont ezzel fogják elkerülni a Hattyúk a veszélyzónát, ami egyébként pár héttel ezelőtt még bőven kinézett nekik.

Blackpool. Az, hogy végül a Blackpoolról nem az utolsók között ejtünk szót, szinte kizárólag az új menedzsernek, Ian Holloway-nek köszönhető. A csúfos véget ért leicesteri kitérő után a humoros beszólásai miatt is népszerű Ollie egy év pihenőre vonult, hogy aztán újult erővel vágjon vissza a menedzseri képességeiben kétkedőknek! És ennek bizonyítására a lehető legjobb helyen kötött ki, ugyanis a Blackpool pont az a csapat, amelyik nincs eleve kiesésre ítélve ugyan, de egy hosszú szezon alatt bármi előfordulhat. Holloway érkeztével azonban máris friss szellő fújdogál a Tengerparton, amit az újonnan érkezett játékosok (Charlie Adam, Billy Clarke, Jason Euell és Hameur Bouazza) és a leigazolásukra előteremtett jelentős források is jeleznek.

VESZÉLYBE KERÜLHETNEK:

Doncaster Rovers. Minden azt támasztaná alá, hogy a Donny idén már nem fogja megúszni a kiesést, hiszen a nyár folyamán két legjobb játékosát is elengedte a rokonszenves Sean O'Driscoll (Matt Mills a Readingnél, míg Richie Wellens a Leicesternél folytatja). Azonban a Rúgd és fuss! egyik szerzője meggyőzött minket arról, hogy a stílusos futballt játszó Doncaster a tavalyihoz hasonló bravúrral fogja kivívni a bentmaradást. És ezek után O'Driscoll az átigazolási időszak utolsó perceiben előhúzott egy nyuszit a cilinderből, és egy évre kölcsönbe leigazolta Billy Sharpot! A Donny-nak  gólokra lesz szüksége, Sharpnak meg állandó játéklehetőségre, hogy visszanyerhesse két évvel ezelőtti formáját. Tökéletes párosítás!

Peterborough United. A nagy menetelés idén meg fog szakadni, ugyanis a Puccosok nem valószínű, hogy két egymást követő feljutás után egy harmadikat fognak az idei szezon végén ünnepelni. Meg hát az tényleg túlzás lenne, ha jövőre a Premier League-ben két Ferguson nevű menedzser lenne (egyszer ugyan már megígértük, hogy soha többet nem mondjuk el újra, de nem tudjuk kihagyni mégsem: a Peterborough menedzsere, Darren Ferguson ugyanis Sir Alex fia!!!). Ami miatt úgy gondoljuk, hogy a Peterborough megkapaszkodik a másodosztályban (hiszen más nem is lehet idén a klub célja), az a tehetséges kapusa (Joe Lewis), összeszokott támadószekciója (Aaron McLean és Craig Mackail-Smith), valamint klubigazgatója, aki nem mellesleg az angol futball egyik legnagyobb suttyója (Barry Fry).

Scunthorpe United. Ha a Vas igazi szurkolói volnánk, akkor semmi pénzért nem cserélnénk mondjuk egy Chelsea-drukkerrel. Hiszen van-e annál izgalmasabb egy futballszurkoló életében, mint hogy az egyik idényben azért drukkolni, hogy a csapat feljusson egy osztállyal feljebb, míg a következő idényben (ha a feljutás sikerült) a bentmaradást kiszurkolni? Pont ez vár idén megint a Scunny-ra, de a két évvel ezelőtti szerepléssel ellentétben, ez most sikerülni is fog. És, hogy mi a garancia minderre? A még mindig az ápolt technikatanár-imidzzsel operáló gyúróból lett menedzser, Nigel Adkins és az ifjú gólzsák, Gary Hooper! Hajrá Vas!

KIESŐK:

Plymouth Argyle. Hiába vásárolta fel nyáron egy japán befektetőkből álló konzorcium a devoni klubot, ez egyelőre nem járt a keret megerősítésével, hiszen senki nem gondolhatja komolyan, hogy a vén Carl Fletcher igazi erősítést jelent (bár a kapitányi karszalagot egyből nekiadták, mivel nyilván nála csak a menedzser Paul Sturrock idősebb a csapatnál), Alan Gow vagy Bradley Wright-Phillips már sokkal inkább, bár utóbbi még a szezon kezdete előtt kidőlt a sorból. Hol van már az az idő, amikor a Zarándokokat osztályozós helyre vártuk, és a védelem tengelyében egy Vadállat ijesztgette az ellenfél támadóit? Valamiért az az érzésünk, hogy idén sajnos már nem tudnak megmenekülni a Zarándokok.

Watford. Még belegondolni is furcsa, hogy a Lódarazsak három éve a Premier League-ben tolták, két éve osztályozót játszottak, míg tavaly szimplán beleszürkültek a másodosztály középmezőnyébe. A tavalyi szezon előtt már éreztük, hogy nem sok örömre lesz ok a Vicarage Roadon, de most még annál is durvább a helyzet. Idén ugyanis már nem jár a klubnak az ún. parachute payment (a PL-ből kiesett klubok két évig részesednek a tévés jogdíjakból), minden épkézláb játékosukat kiárusították (Tommy Smith, Priskin Tamás, Jobi McAnuff és Mike Williamson), és a tavalyi szezont megmentő menedzsert, Brendan Rodgerst a legkisebb költség elvét követve a klub korábbi játékosa, Malky Mackay váltotta. És hogy mindez hová vezet? Szerintünk bizony a kieséshez.

Barnsley. A Korcsok gyakorlatilag mindig az utolsó fordulóban menekülnek meg a kieséstől, a két évvel ezelőtti kupabravúrra, és főleg az epizódszereplésre a Premier League-ben 1997-ből  már szinte senki sem emlékszik. Nyáron úgy tűnt, hogy a walesi menedzser, Simon Davey megtisztítja a keretét (amelyben volt olyan idő, hogy a világ szinte minden országát képviselte egy labdarúgó), sőt a tavalyi súlyos koponyasérüléséből felépült kanadai csatár, Iain Hume mellé leigazolta ékpárnak Andy Gray-t a Charltonból. A vezetőséget azonban ez sem győzte meg, és a gyatra szezonkezdet miatt már ki is rúgták a menedzsert. De vajon mire számítottak?

* * *

AKIKRE ÉRDEMES LESZ ODAFIGYELNI:

Adam Johnson (22, Middlesbrough). Ha valakinek, neki igazán jól jött, hogy Stewart Downing végül hosszas huzavona után elhagyta nevelőegyesületét és a Villához igazolt, hiszen mostantól nem vitás, hogy ő fog fel-alá rohangálni a Boro középpályájának bal oldalán. És ez az ami nagyon jól megy neki: kiismerhetetlenül cselez, hajszálpontosan ad be, és nem mellesleg gólokat is tud lőni. Bár sok elemző úgy véli, hogy Downing távozásával túl nagy felelősség hárul majd Johnsonra, ha pótolni akarja az egykori közönségkedvencet, de nekünk szilárd meggyőződésünk, hogy nemcsak az U21-es angol válogatott szélső, hanem végül a Boro is jól fog járni a váltással.

Freddie Sears (19, Crystal Palace). Nagyjából másfél évvel ezelőtt meggyőződéssel vallottuk, hogy Freddie Sears az isten, amikor a West Ham United mezében élete első felnőtt meccsén előrevetődő fejesből szerzett gólt 5 perccel a pályára lépését követően. Tavaly szeptemberben aztán az őt mélyvízbe dobó Alan Curbishley-nek elege lett az egészből, az új menedzser pedig David Di Michele vagy Diego Tristan személyében sokkal inkább öregecske kölcsönjátékosoknak szavazott bizalmat. Éppen itt az ideje, hogy megmutassa mit is tud valójában, amire remek lehetősége lesz Neil Warnock tehetséges ifjoncokból álló csapatában, ahol a teljes szezont kölcsönben tölti.

Nicky Maynard (22, Bristol City). Abban biztosak voltunk, hogy nem a tavalyi lesz az igazi szezonja a Crewe Alexandra egykori csatárának, az idei viszont már sokkal inkább. Az egyik legfontosabb angliai utánpótlásnevelő klub utolsó híres növendéke (ugye az Alexnél kezdett többek között David Platt, Danny Murphy és Dean Ashton is) az idei bajnokságnak jócskán felfrissített kerettel nekivágó Bristol City esze és gólfelelőse is lesz egyben. Amíg tavaly ez a szerep túl sok volt neki, idén észből is akad rajta kívül még (Paul Hartley) és a gólszerzés felelőssége sem egyedül az ő vállát fogja nyomni (David Clarkson, Danny Haynes): ez bőven elég ok ahhoz, hogy ez legyen Maynard áttörés-szezonja.

Ched Evans (20, Sheffield United). Ha egy normális világban élnénk, akkor a Manchester City csatársora a hétvégén így állt volna fel a Pompey ellen: Sturridge-Evans. De mivel egyáltalán nem élünk normális világban, az előbb említett fiatalemberek közül már egyik sem a manchesteri kékek játékosa. Amíg azonban Daniel Sturridge úgy döntött, hogy sok pénzért csírájában fojtja el a karrierjét, és elmegy a kispadra (vagy még oda se) a Chelsea-hez, az egyébként walesi válogatott Evansnek volt annyi bátorsága, hogy az állandó játéklehetőségért a második vonalba szerződjön. Volt már akinek ez bevált, mi mindenestre nagyon szurkolunk neki.

Gary Hooper (21, Scunthorpe United). A Vas ügyeletes gólvágóira mindig érdemes odafigyelni (gondoljunk csak Billy Sharpra, Andy Keogh-ra, vagy később a helyükre érkező Martin Patersonra) és ez idén sem lesz másként. Hooper rögtön az első idényében 30 gólt szerzett és nagy szerepet játszott abban, hogy a Scunthorpe egy év után visszajutott a Championshipbe. Azt jósoljuk, hogy a mostani szezonban is rengeteg fog majd múlni rajta: az ő góljai tartják majd benn a Vast, aztán persze majd elviszi egy nagyobb klub őt is, ahogyan az már csak lenni szokott.

0 Tovább

Stone Cold Crazy

RónaiEZ A MÁSODIK RÉSZ! AZ ELSŐ RÉSZ ITT VAN! HA NEM OLVASOD EL AZ ELSŐ RÉSZT, NEM FOGOD ÉRTENI A MÁSODIKAT!

10. FULHAM FC
Amint arra blogunkban korábban részletesen kitértünk, ha lenne futballcsapat, melynek Michael Caine a menedzsere, akkor az a Fulham lenne. Világlátott Hodgson mester kicsit régimódi, de nagyon hatékony kis társaságot rakott össze, mely a bajnokságban talán nem ismétli meg a múlt szezonbeli csúcshelyezést (7.), de marad a felsőházban.
Érdemes volt megvenniük: Mint már volt róla szó, Stephen Kelly személyében stabil bekk érkezett. Nagyon jól jöhet az is, hogy a brit futball középosztályának legtúlértékeltebb alakját, Jonathan Greeninget több nekifutásra sem sikerült elhozni a West Bromtól. (Pedig A Nemzet Zoltánja biztosan örült volna a régi harcostárs felbukkanásának. Nem.)
Megbánják, hogy elengedték: A kultuszhős német hátvéd, Moritz Volz fél évet Ipswichben töltött kölcsönben; mostanra végképp kitelt a becsülete.

9. SUNDERLAND AFC
A Fekete Macskák ugrani készülnek a Fény Stadionjában. Roy Keane menedzsert a nála egy generációval korábbi Ferguson-tanítványra, Steve Bruce-ra cserélték, akiről már több helyen kiderült, hogy tud egy adott keretből az elvárhatónál épp eggyel jobb eredményt kihozni, viszont vélhetően nem idegbeteg. A Sunderland a MCity és a Tottenham mellett tulajdonképpen a PL egyetlen olyan csapata, mely nagyobb tételben érdemi játékosokat igazolt, ráadásul egyelőre úgy néz ki, hogy a magyar válogatott Fülöp Márton az első számú kapus; figyelünk rájuk.
Érdemes volt megvenniük: Az angol U21-es Fraizer Campbell lábában garantáltan ott a bugi, 3 félért alkalmi vétel volt, de - mint a Wigannél már volt szó róla - minden bizonnyal Cattermole is megérte 6-ért. (Az ínyencek kedvéért: Bruce nagyvonalúan az albán és a paraguayi válogatott kapitányát is megvette, csupa  tekintélyes harcos között tolja majd a mi Marcink.)
Megbánják, hogy elengedték: Bruce ragaszkodott a keret értékeihez, a Keane-érát - és egy klasszikus Manchester Unitedet - jelképező Dwight Yorke távozása pedig elkerülhetetlen volt.

8. TOTTENHAM HOTSPUR
A Tottenhamhez nemhogy egyre közelebb kerülne a 4. hely, mely Martin Jol fénykorában még a horizonton csillogott, hanem egyre messzebb. Jóslatunk konzervatív, de az angol sajtó hangadóival együtt mi is úgy érezzük, hogy ezen a szezonkezdeten a jó öreg Piszkos Harry menedzserben nem a dörzsölt szakelemet kell észrevenni, hanem a kiscsapatok specialistáját, aki bő negyedszáézad alatt egyetlen csapatával sem jutott 50%-os mérleg fölé. (Megjegyzés: A jóslat-tabellát még az első forduló előtt összeállítottuk, majd férfiasan nem módosítottunk rajta, miután a Spurs gond nélkül letolta a pályáról a Liverpoolt.)
Érdemes volt megvenniük: A Sheffield United és az angol U21-es válogatott 20 éves jobbhátvédje, Kyle Naughton okos, hosszú távú befektetés.
Megbánják, hogy elengedték: 'Arry nagytakarítást csinált a keretben, még némi pénzt is beszedett, s nyilván úgy gondolja, hogy elég embere van a középpálya közepére. Mégis igen könnyen eljöhet a nap, amikor hiányozni fog a Sevillába igazolt Didier Zokora. Nem mindig találta a helyét a pályán, de sokat futott, szorgalmas volt, lelkes és megbízható.

7. ASTON VILLA
A Villa keretéből, brit szakírók kedvenc szavával élve, hiányzik a "mélység", amit úgy kell érteni, hogy nincs elég minőségi emberük ahhoz, hogy négy versenyben érdemben részt vegyenek. O'Neill menedzser tavaly úgy próbálta áthidalni a problémát, hogy az UEFA-kupát gyakorlatilag feladta, amivel tragikus bakot lőtt: a Villa soha többé nem tudott felpörögni, s a szinte biztosnak látszó, történelmi 4. hely helyett még az 5-et is elszedte előlük a lelőhetetlen Everton. Az átigazolási szezon a már egy évvel ezelőtt hiszterizálódott kulcsember, Gareth Barry lelépésével indult (365 meccset játszott a Villában), ami nem lepett meg senkit, mégis baljóslatú köddel vonta be a Villa Parkot.
Érdemes volt megvenniük: A Leedstől megszerzett, szupertehetségnek kikiáltott középpályás, Fabian Delph tényleg nagy játékos lehet. De nem az idén: még csak 19.
Megbánják, hogy elengedték: Barrynek mennie kellett, ezt hagyjuk is, de szintén komoly veszteség a közelmúlt másik csapatkapitánya, a dán Martin Laursen kiesése a védelemből. Persze őt sem küldték: sérülése miatt volt kénytelen visszavonulni, a karszalagot pedig Martin O'Neill kedvenc bolgár labdarúgója örökölte meg.

6. EVERTON
David Moyes menedzser csapata kisebb csodát tett az elmúlt bajnokságban: eleve nagyon szűk kerettel, sok sérülttel, a szezon nagy részében kinevezett csatárokkal játszva tartotta meg az 5. helyet. Abban, hogy 6-nak jósoljuk őket, még így is benne van viszont az érzelmi töltet: a tavalyi sikerre építeni kéne (mármint beszerezni néhány komoly új játékost), de egyelőre ennek nyoma sincs. Pedig a stollverkosoknak nem csak a bajnokságban kéne újra megmutatni, hogy a csapatszellem és a szervezettség mennyit ér a fociban, hanem arra is fel kéne hívniuk a világ figyelmét, hogy ha egy angol csapat végre egyszer komolyan veszi a kisebbik európai kupát (most Európa Liga), akkor meg is tudja nyerni azt.
Érdemes volt megvenniük: Moyes tavaly az átigazolási időszak utolsó pillanatában, drága pénzért hozta Fellainit. Akkor kiröhögték, mára irigylik érte - a fészekhajú belga a múlt PL legjobb újonca volt. Kár, hogy egyelőre ő az Everton utolsó érdemi igazolása. (Az Amerikából jött Anton Peterlinről mi sem tudunk sokkal többet annál, mint hogy nagypapája nagyon híres szlovén fizikus volt.)
Megbánják, hogy elengedték: Arra tippelünk, hogy Lescott végül csak el fog menni a MCitybe. És mivel a tragikus szombati 1-6-ról mindenkinek az jut eszébe, hogy nem fordulhatott volna elő, ha a válogatott hátvéd nem destabilizálja lelkileg a csapatot, még az is lehet, hogy a rajongók most már ezt vélik a kisebbik rossznak.

5. ARSENAL GUNNERS
Az Everton fent említett brutalizálása után magától értetődő lenne dobogóra vizionálni Arsene Wenger ifjoncait, de konzervatív bloggerként úgy véljük, a mégoly szép és eredményes játék sem feledteti a tényt, hogy ez az Arsenal mennyire törékeny konstrukció. Talán a PL egyetlen másik csapata sincs ilyen mértékben kiszolgáltatva néhány játékosa egészségi és lelki állapotának: ha a nem éppen páncéltérdű, viszont igen öntörvényű Fabregas vagy Van Persie hosszabb időre kimarad, vagy éppen elmegy a kedvük a futballtól, nagy lesz a baj. Még nagyobb lesz, ha a hirtelen abszolút kulcsember benyomását keltő Song megsérül, mert Fabregas helyett még ott van a poetikusan ifjú Wilshere, RVP helyett mondjuk Eduardo, de igazán hatékony középpályás labdaszerző nincs más a keretben.
Érdemes volt megvenniük: Wenger megkönnyíti a dolgunkat, összesen egy embert hozott eddig, az Ajaxból a belga középhátvéd Thomas Vermaelent, úgyhogy nem kell válogatni. Egy meccs alapján tényleg jó vétel volt.
Megbánják, hogy elengedték: A MCitybe nagy pénzekért távozott két, khm, nagyágyú, Adebayor és Touré közül egyértelműen az utóbbi fog jobban hiányozni. Ha nem is az ideális 11-ből, hanem amikor mondjuk ketten sérültek, egy meg el van tiltva a védelemből és Silvestre melegít a kezdővel.

4. MANCHESTER CITY
Ne legyen igazam, de ez az előérzetem. Akármekkora büdös paraszt is lett Mark Hughesból most, hogy ő költi az olajmilliárdokat, látszik, hogy nem ész nélkül építi a csapatot. Elzavarta a pályán kívül nagyon kártékonynak tartott Elanót, erősíti a védelmet és a középpályát is, nem csak csatárokat vesz ötösével. Hughes tudja, hogy Ireland legalább olyan fontos játékosa, mit Robinho, s ha az elején jönnek az eredmények, meglátásait nem is fogja kétségbevonni a tulajdonos képviselője. Ha nem jönnek, úgyis kivágják a létező legrövidebb úton.
Érdemes volt megvenniük: Gareth Barry a világ bármely csapatának motorja lehetne, most már reméljük, hogy itt megtalálja két évvel ezelőtti formáját.
Megbánják, hogy elengedték: Klassz lett volna látni, ahogyan a walesi válogatott Chad Evansből stabil PL-játékos érik, de hát nem ilyen időket élünk a Városi Stadionban. Irány a Bramall Lane!

3. LIVERPOOL FC
Történelmi távlatból visszanézve minden bizonnyal azt látjuk majd, hogy a 2008/2009-es volt az a szezon, amelyben a Liverpool meg tudta volna nyerni végre a bajnokságot. Semminek nem kellet volna máshogy történni, csak a Stoke és a Fulham ellen otthon kellett volna rúgni egy-egy gólt (segítek: mindkét 0-0-s meccsen játszott az amúgy tényleg kiváló Fernando Torres). Erősítés azóta nem volt, viszont a Liverpool is megtapasztalta, milyen a mai labdarúgóvilágban kiscsapatnak lenni és gyakorlatilag tehetetlenül végignézni, hogyan viszi el egy erőszakos behemót a megtartani szándékozott, fontos játékost. A búbánatos első meccshez képest még optimista is a dobogós előrejelzés.
Érdemes volt megvenniük: Az Arbeloa helyére érkezett Glen Johnson minőségi cserének tűnik. Mondjuk ötször annyiba is került, mint amennyit a Madrid fizetett a spanyol jobbhátvédért.
Megbánják, hogy elengedték: Nyilván Xabi Alonso. Van egy csomó statisztika arról, hogy tulajdonképpen ő volt a Liverpool lelke: ha játszott, sokkal gyakrabban nyertek, mint ha nem.

2. CHELSEA FC
Játékosról játékosra nézve biztosan az övék a legerősebb keret az idei PL-ben, tele van ijesztően erős és kellemetlenül ügyes, hétpróbás profival. Minden további nélkül lehetnek bajnokok, de az ember valahogy azt látja maga előtt, hogy december van, Birmingham és eső, és Carlo Ancelotti díszpufajkába burkolódzva, némán nézi, ahogy fiai az istennek se tudnak egy gólt se bepasszírozni az amúgy kiesésre álló McLeish-alakulatnak. Az ilyesmin pedig, mint fentebb láttuk, bizony el tud úszni a cím.
Érdemes volt megvenniük: Zhirkov/Zsirkov/Csirkov mindenkire jó benyomást tett a tavalyi Eb-n, bár a PL-hez kissé tyúkmellűnek tűnik.
Megbánják, hogy elengedték: Michael Mancienne csak kölcsönbe ment Wolverhamptonba, de ezt sem könnyű megérteni. Talán Ancelottinak tényleg gátlásai vannak, ha 28 évesnél fiatalabb emberrel kell beszélnie.

1. MANCHESTER UNITED
Inkább kizárásos, mint bármi egyéb alapon, szóval persze, alakulhat ez nagyon másképp is. Annyi biztos, hogy a MU hasonlíthatatlan módon képes elegyíteni a protestáns munkaerkölcsöt a bravúrstiklikkel, az ifjútörököket az öreg walesiekkel, a lyukrafutós kombinációs játékot a klasszikusan kombattáns brit erényekkel. Azért ha Wayne Rooney kiesik valamiért, sok jóra nem számíthatnak.
Érdemes volt megvenniük: Michael Owent meg se kellett venni, csak úgy jött. Az elmúlt fél évtizede nem sikerült túl jól, nem is volt rokonszenves sem az, ahogy a Madridba igazolt, se az, ahogy eltartott kisujjal csinálta végig a Newcastle-i időszakot. De akkor is ő rúgta azt az eszméletlen gólt az argentinoknak és akkor is ő generációja legnagyobb csatártehetsége. Drukkoljunk neki.
Megbánják, hogy elengedték: Tény, Federico Macheda elég impresszíven mutatkozott be a múlt szezon végén, de egy két potenciális góllövőjét (C. Ronaldót és Tevezt, ugyebár) elvesztett keretben lehetett volna helye Fraizer Campbellnek is.

HÁT ÍGY LÁTJUK MOST. NYILVÁN MINDEN MÁSKÉPP LESZ AZ ŐRÜLET SZEZONJÁBAN, DE ANNÁL JOBB! DON'T STOP THE MADNESS!

0 Tovább

Mama Weer All Crazee Now

Kasztrendszer lett a Premier League-ből. A bajnoki címért maximum 3 csapat lesz versenyben, a 4 BL-helyre 5-nek van reális esélye. Előre meg lehet mondani, hogy melyik 3 között dől el a 6-8. hely, hogy melyek azok a csapatok, amik nem fognak kiesni, de európai indulást érő helyhez közel se juthatnak. A kiesési harcban lesznek még a legtöbben: a múlt szezont túlélt 2 feljutó és a mostani 3 mellett legalább 3 klasszikusnak számító PL-csapat lehet veszélyben. Attól még izgalmas lesz, és a tét nem egyszerűen az, hogy ki lesz a bajnok. A tét a PL jövője.

Korántsem tartozom blogunk meghatározó, fundamentalista platformjához, de ami ebben az átigazolási időszakban megy, az már nekem is nagyon sok. Nem is egyszerűen a Manchester Citybe lapátolt rengeteg pénz, hanem az, hogy tényleg kezd mindenkinek elmenni az esze. Hajtják az ostoba nyilatkozatláncokat, a sehova nem vezető átigazolási pletykákat, hülyeségeket beszélnek és várják a következő balekot, aki a máshol megkeresett (vagy ellopott, vagy kölcsönvett) dellát beleönti egy-egy csapatba. A legirritálóbbak a két szezonon át húzódó átigazolási nyavalygások: lásd C. Ronaldo és Adebayor, akik a múlt bajnokságot gyakorlatilag ellazsálták (mindegy, hogy szándékosan vagy csak azért mert rossz volt a kedvük), de Gareth Barry sem volt már ugyanaz az oszlopa a Villának, miután eljátszotta a hisztit a Liverpoollal.

TOVÁBBI SZENTSÉGELÉS RÖVIDEN, MAJD CSAPATONKÉNTI ELŐREJELZÉS HOSSZAN! OLVASD EL TE IS, JÓ LESZ!

Amúgy a PL épp nem úszik a pénzben, van csapat, mely deklaráltan a tönk szélén áll, s akik nagy pénzeket kaszáltak az eladásokon, azok is a cégmérleg javítására költenek, nem új balszellőre. A 2009/2010-es évad tétje mégis leginkább ez: Végképp valami szürreális, a való világ logikájától elrugaszkodott Borsfölde lesz az angol futballból (ahol radásul a szerződéseket sem veszi komolyan senki: mint a magyar bajnokság, csak nagyon nagyban), vagy történik valami olyasmi, amitől fejükhöz kapnak a világ mindenféle bégumai és belátják, futballt nem lehet csak pénzért kapni. De az is lehet, hogy lehet.

Szóval a bajnokság nagy sztorija mindenképpen a MCity szereplése: ha beleállnak a földbe, mint mondjuk a Real Madrid Querioz és Luxemburgo alatt (amit tényleg jó volt nézni annak idején hétről hétre, nem is igazán kárörömből, hanem hogy tessék, a hübrisz, az emberi hiúság és nagyarcúság tényleg önmaga büntetése), talán racionálisabb világ köszönt be egy év múlva. Ha BL-helyen végeznek, az őrület spirálja még gyorsabban forog majd tovább.

Ennyit az apokaliptikus jövőképről, most lássuk a Rúgd és fuss! jóslatát a 2009/2010-es PL-szezonra, az általunk várt helyezések fordított csapatsorrendjében:

20. BIRMINGHAM CITY
Brumiék az automata feljutás ellenére sem voltak igazán meggyőzőek a Championshipben, s a csapat komolyan nem erősödött meg a nyáron. Józan edzőjük, Alex McLeish maga sem gondolhatja komolyan, hogy 31 éves, a Rangerstől botrányoktól tépve távozó honfitársa, Barry Ferguson, vagy a nála is idősebb (és blogunk által, lásd a fejlécet, megkülönböztetett rokonszenvvel kísért) Lee Bowyer benn tudja tartani őket.
Érdemes volt megvenniük: Ha meg nem is, de legalább kölcsönvették a ManCitytől az angol válogatott kapus Joe Hartot, aki mindössze 22 éves és blogunk töretlenül bízik benne.
Megbánják, hogy elengedték: Az ír válogatott jobbhátvéd, Stephen Kelly a 2007/2008-as PL egyetlen mezőnyjátékosa volt, aki minden percet végigjátszott. Az idei tavaszt kölcsönadva (Stoke), de főleg sérülten töltötte, most viszont Roy Hodgson szép csendben lenyúlta.

19. STOKE CITY
Már az óvodások is tudják, hogy figyelni kell a bedobásoknál. Ennyi.
Érdemes volt megvenniük: Dean Whitehead. A Sunderlandtől érkezett középpályás a klub egyetlen érdemi igazolása eddig, úgyhogy biztos érdemes volt megvenni.
Megbánják, hogy elengedték: Whitehead a Hullba távozó nigériai, Seyi Olofinjana helyére jött. Meglátjuk, ki csinált jobb boltot.

18. PORTSMOUTH FC
A Pompey afféle játékos-Tescóként üzemelt a nyáron, aki kellett valakinek, az vihette. A klubnak május vége óta új, arab emirátusos tulajdonosa van, de amint David James kapus szomorú blogposztjából kiderül, ettől még nem kezdett pénzesős esni. Ami önmagában nem baj, az viszont igen, ha a világ legerősebb bajnokságában 19 ember az első csapat kerete és nem lehet tudni, hogy ki az edző.
Érdemes volt megvenniük: Az ír Steve Finnan egykor ún. alapember volt a Fulhamben és a Liverpoolban. Az Espanyolból jött vissza - szabadon igazolhatóként, másra itt nem tellik. 33 éves, de a remény hal meg utoljára.
Megbánják, hogy elengedték: Glen Johnson élete legjobb formájában játszott tavasszal.

17. BURNLEY FC
A helyezést a szívünk súgja. Owen "George Clooney" Coyle csapata szakmai és emberi okokból is megérdemel minden pozitív érzelmet, s tavaly a ligakupában azt is bemutatták, hogy PL-klubokkal is pariban tudnak lenni. Rém alacsony a költségvetésük (és büszkék rá), minek következtében általában őket tippelik a jósok az utolsó helyre. A bajnokságot egy hatpontos meccs elvesztésével kezdték - mi mégis hiszünk az újabb csodában.
Érdemes volt megvenniük: Bár a Burnley - főleg otthon - szarta a gólokat a múlt szezonban, igazán termékeny csatáruk nem volt. Coyle ezért költött az ő szintjén elképesztő 3 millió fontot a Hibernian 26 éves játékosára, Stephen Fletcherre. Halvány az esély arra, hogy a 156 Hibs-meccsén 43 gólt szerző skót válogatott beválik a PL-ben, de a remény stb.
Megbánják, hogy elengedték: Még mindig nem tudjuk, hogy min/miért akasztotta össze a bajuszt olyan súlyosan Király Gábor és Owen Coyle, hogy a magyar válogatott kapus hosszú hónapokon át a cserepadra sem ülhetett le. A szomorú sztorinak mindenesetre hivatalosan is vége van.

16. HULL CITY
Ugyancsak széles körben kedvelt mint hullajelölt, de mi látjuk a tigrisekben a lehetőséget, hogy stabilizálják magukat valahol a múlt bajnokság elején látott zseniális, illetve az azt követő infernális forma között. A brit sajtó szinte egyhangúan elkönyvelte, hogy Phil Brown éretlen a PL-re, de mi nem írunk le ilyen könnyen egy szakembert, aki annak idején történelmet csinált a feljutással. És meglátta az Európa-klasszist Halmosi Péterben.
Érdemes volt megvenniük: Hullt elég sokan nem tartják elég vonzó helynek, Brownt több kiszemeltje lerázta azután, hogy klubjukkal már le volt zsírozva az ügylet. Frazier Campbell és Bobby Zamora helyett így a tejfelesszájú amerikai csatár, Jozy Altidore (milyen név már ez?) kölcsönvétele hivatott enyhíteni a gólínséget.
Megbánják, hogy elengedték: Rendben, Dean Windass 40 éves, de nem maradhatott volna mondjuk játékos-másodedzőként? Ha Michael Turner is elmegy Sam Ricketts után, nagy a baj hátul, pláne, ha Sol Campbell végül nem igazol ide.

15. BOLTON WANDERERS
Talán mert gyermekkori gombfocibajnokságunkban a Bolton volt az örök utolsó, talán mert rémálmaimban kísért Ivan Campo arca és játékmodora, talán mert a stadionjuk egy cipőről van elnevezve, talán mert itt született Sam Allardyce hamis legendája, ki tudja? Mindenesetre szolídan kitartó ellenszenvvel figyelem a Bolton működését és kimondottan örülnék, ha mennének a Charlton után a harmadosztályba. De nem fognak: az igénytelenül középszerű Megson idén is benntartja igénytelenül középszerű csapatát.
Érdemes volt megvenniük: Zat Knight és Sam Ricketts épp ide való: nem túl rossz, nem túl jó, fel se jutunk, ki sem esünk.
Megbánják, hogy elengedték: Hm, nincs ilyen, Megson őrzi azt a keveset, amije van.

14. WOLVERHAMPTON WANDERERS
Testületileg vártunk tőlük még meggyőzőbb teljesítményt a Championshipben, de így sem volt kérdéses, hogy az övék a bajnokság legjobb csapata, és némi hozzáadott értékkel ezúttal megkapaszkodhat a PL-ben. Sportújságos közhellyel szólva a legnagyobb erősítést a megkérdőjelezhetetlen tehetségű csatár, Sylvan Ebanks-Blake megtartása, illetve a Chelsea-hez tartozó fiatal szuperhátvéd, Michael Mancienne újbóli kölcsönvétele jelenti.
Érdemes volt megvenniük: A legutóbbi szerb bajnokság legjobbjának választott góllövő középpályás, a 26 éves Nenad Milijas lehet a nagy fogás. (A Sky az első fordulóban a vereség ellenére a meccs emberének választotta.)
Megbánják, hogy elengedték: Mick "Merlin" McCarthy eladta honfitársát, az ír U21-es válogatott csatár Stephen Gleesont az MK Donsnak.

13. BLACKBURN ROVERS
A Mark Hughes-féle Blackburn ellen senki nem szeretett játszani (talán a Larisszát kivéve), kőkemény, de gyakran nem unalmas társaság volt. A múlt szezon aztán a pusztulásé volt, amiben messze nem szegény Paul Ince-é a felelősség nagyja. Sam Allardyce kinevezése jelzi, hova lőtte be ambícióit a klub: oda, ahol esetleg lehet Európa Liga-helyezésről beszélni, de igaziból mindenki boldog, ha nem kell a kiesés miatt idegeskedni.
Érdemes volt megvenniük: A francia válogatott hátvéd, Gael Givet bevált, fél év kölcsön után szerződtek vele.
Megbánják, hogy elengedték: Roque Santa Cruz a múlt bajnokságban nem pörgött a topon, de nem véletlen, hogy Hughes olyan nagyon akarta újra maga mellé.

12. WEST HAM UNITED
Jó szeme volt a Hammers-igazgatóságnak, amikor az olasz U21-válogatott másodedzőjében meglátta a megbízható PL-menedzsert. A Chelsea-nél félistenként tisztelt Gianfranco Zola egykori csapattársát, Steve Clarke-ot hívta el másodedzőnek korábbi klubjától - az olasz személyiségének varázsáról tanúskodik, hogy Clarke el is jött, pedig az olajosok nyilván jobban fizettek, mint a WHU. Mely csapatból az izlandi tulajdonosokat földhöz vágó válság közepette is ún. stílusos középcsapatot rakott össze az edzőpáros. Idén ugyanezt várjuk tőlük.
Érdemes volt megvenniük: Az igazolások közül, khm, kiemelkedik az 1,93 magas kapus, Kurucz Péter, akit fél év kölcsön után négy évre szerződtetett a West Ham az Újpesttől.
Megbánják, hogy elengedték: Nincs megegyezés a napon száradt dingószarhoz hasonlatos keménységű hátvéddel, Lucas Neill-lel, aki 2007 óta a West Ham csapatkapitánya volt. Az ausztrál talán a Sunderlandbe megy, de még az is lehet, hogy végül megelégszik alacsonyabb fizetéssel, és marad.

11. WIGAN ATHLETIC
A Swansea-ban intézménynek számító spanyol menedzser, Roberto Martinez szerződtetése ihletett húzásnak bizonyulhat, főleg egy olyan csapatnál, mely immár rendszeresen a klasszikus brit erények és néhány obskurus dél-amerikai spíler elegyítésével ér el a maga szintjén jó eredményeket.
Érdemes volt megvenniük: A MUnitednek értékesített Valencia örökét az Espanyoltól érkezett Jordi Gomeznek kell átvennie. A katalán középpályás a múlt bajnokságot Martinez keze alatt, a Swansea-ban töltötte kölcsönadva, szeptemberben az ő megpattanó szabadrúgásával nyertek a Hattyúk az ősellenség Cardiff elleni derbyn.
Megbánják, hogy elengedték: Valencia nyilván hiányozni fog valamennyire, de az eladása kiváló üzlet volt. Az angol U21-es válogatott Lee Cattermole-ért kapott 6 millió se jön rosszul, de a hajtós középpályás lehetett volna a jövő Wiganjének meghatározó játékosa.

FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK A FELSŐHÁZ CSAPATAIVAL!

0 Tovább

Anyway, Anyhow, Anywhere

Az angol harmadosztály kapcsán a legtöbben készpénznek veszik, hogy a két bukott óriás, a Leeds és a Leicester szerzi meg a két automatikus feljutó helyet, a többin pedig majd elmarakodik a maradék 22 csapat. Nos, mi nem így gondoljuk, ez túl egyszerű lenne, és ha van valami, ami elmondható a League One-ról, akkor az az, hogy egyáltalán nem egyszerű. Az alábbiakban kalauzunk a 2008-2009-es szezonról a harmadik vonalban.

Automatikus feljutók:
 
Leeds United

Hát igen, itt nem feltétlenül a józan ész dominál, sőt, a Leeds dadogós idénykezdetét nézve egyáltalán nem, de ha még nem ment el minden esze a jóistennek, akkor Gary McAllister csapatának idén fel kell jutnia a Championshipbe, vagy így, vagy úgy, de valahogy mindenképpen. Tavasszal nem sikerült a bravúr, részint a 15 pont levonással járó büntetés miatt, részint pedig azért, mert McAllisternek pár hónap alatt kellett ráerőltetni arra a játékoskeretre a saját elképzeléseit, melyet még elődje, az ostoba és gerinctelen Dennis Wise alakított ki. Most viszont minden adott: sikerült kiebrudalni Wise néhány fogalmatlan igazolását, helyettük pedig ezen a szinten komoly erősítések jöttek: így a Swansea túlsúlyos játékmestere, Andy Robinson; aztán a Livingstone fiatal skót tehetsége, Robert Snodgrass; a Bristol City termetes csatára, Enoch Showunmi; az argentin gólvágó, Luciano Becchio; a Celticet is megjárt, veterán Paul Telfer és a tavaly kölcsönben érkező ír balhátvéd, Alan Sheehan a rivális Leicesterből.

Belőlük Macca végre képes lehet egy intelligens, passzolós futballt játszó csapatot kialakítani, az emberanyag adott. Jermaine Beckford még mindig a liga leggólerősebb csatára, a rutinos David Prutton végre a középpálya tengelyében játszik, és hát itt vannak szokás szerint a saját nevelésű fiatalok: Jonathan Howson ideális támadó középpályás, mellette Fabian Delph eszményi szűrő, és éppen most mutatkozott be balhátvédként egy 16 éves fiatalember, Aidan White. Igazából nem is akarunk mást mondani, már csak azért is fel kéne jutni, mert fentiek közül néhányan már nem fognak még egy idényt a harmadosztályban játszani…
 
Oldham Athletic

Nem lenne a ligához méltó, ha ne lenne idén is egy igazi meglepetéscsapat, és ez most szerintünk az Oldham lesz. John Sheridan csapata már eddig is nevezetes volt stílusos futballjáról, de ez két éve a play-offra volt elég, tavaly pedig még arra sem, most viszont a surranópályán feljuthat a Latics. Az Oldham viszonylag csendben építkezett, és míg tavaly nyáron inkább gyengült, most sikerült megtartani az erősségeket, sőt, további igazolásokkal még komoly eredmények elérésére is képes csapat gyűlt össze a Boundary Parkban.

Két nevet kell igazából megjegyezni az Oldham keretéből: a walesi jobbhátvéd, Neal Eardley még nincs húszéves, de már több mint 80 ligameccs van a háta mögött, míg a 21 éves szélsőt, Chris Taylort már idén nyáron is Championship csapatok csábítgatták, ő viszont maradt, és egyelőre a csapat házi gólkirálya. Rajtuk kívül a gázolás miatt két és fél évet börtönben ülő csatár, Lee Hughes érdemes feltétlenül említésre, aki 31 évesen kezdte újra karrierjét a semmiből, illetve a Manchester Unitedtól érkező fiatal védő, Kieran Lee. Az Oldham ha nem is a tavalyi Swansea, de a Doncaster szerepét feltétlenül betölthetni, és ez a mi tippünk szerint feljutást is von maga után.
 
Play-off:
 
Leicester City

Története során először szerepel a harmadosztályban a Leicester, de hamar kimutatta, hogy nem sokáig szeretne maradni. Bár elkerülhetetlenül távozott néhány meghatározó ember (Stearman, McAuley, Hume), sikerült megtartani a magot, köztük a Premiership klubok által is keresett angol U21 válogatott balhátvédet, Joe Mattockot, vagy a Rúgd és fuss! egyik nagy kedvencét, a támadó Matty Fryatt-et. A rutint Paul Dickov, Matt Oakley, Steve Howard és Stephen Clemence képviselik a keretben, de itt van régi ismerősünk, DJ Campbell is, miközben olyan, alacsonyabb osztályból érkező tehetségek is akadnak a Rókák soraiban, mint a húszéves középhátvéd, Michael Morrison, vagy az MK Donsból vett Lloyd Dyer. A manager pedig az a Nigel Pearson, aki pont a Leicester vetélytársát, a Southamptont tartotta bent a Championshipben, de a Szenteknek nem kellett – itt most bizonyíthat, és ha csak a Wembleyben is, de szerintünk a Rókák visszatérnek jövőre a Champóba. Ha nem, akkor a tulajdonos, Mandaric úr gyaníthatóan egy házzal odébb áll.

Carlisle United

Nem feltétlenül az a siker receptje, hogy egy klub eladja a két legjobb játékosát, de a Carlisle így vágott neki a szezonnak. A tavalyi évadban a liga legjobb kapusának választott Keiren Westwood és a sérüléséig gólkirályságra hajtó csatár, Joe Garner is a Championshipbe távozott (előbbit a Coventry, utóbbit a Nottingham Forest szerezte meg), így John Ward managernek fel volt adva a lecke. A helyükre nem jöttek nagy nevek, viszont a csapat így sem rossz: a Middlesbrough neveltje, Danny Graham például a régi klubjában impotens csatárnak tűnt, itt viszont távolról sem az, egyenesen a liga egyik leggólerősebb játékosa. A többiek sem ügyetlenek, és van ugyebár egy állítólagosan nagy tehetség is, egy 18 éves csatár személyében, akinek Gary Madine a neve, és már megvan az első bajnoki gólja. Jó lesz a Carlisle, ezt nem csak a jó kezdés mondatja velünk.

Scunthorpe United

A Championshipből tavaly papírforma szerint kipottyanó Scunthorpe-nak nincs miért szégyenkeznie, erőn felül teljesített, és már önmagában a feljutás szép eredmény volt, azok után meg végképp nincs miről beszélni, hogy a csapatot kialakító manager, Brian Laws, illetve a Sharp, Keogh csatárkettős már tavaly nyáron sem volt a klubnál. A gyúróból managerré lett Nigel Adkins most egymillió fontért eladta ugyan a csapat újabb gólvágóját, Martin Patersont a Burnleynek, de ezenkívül sikerült nagyjából együtt tartani a csapatot, és az érkezők (különösen a Southendtől jött ifjú csatár, Gary Hooper) ezen a szinten remek játékosok. Nem világverő csapat a Vas, de a playoffra jó kell, hogy legyen.

Huddersfield Town

Az alaposan megerősödött Terrierektől sokan várnak kiugró teljesítményt, ám elég gyatrán rajtolt a csapat, és jelenleg éppen kieső helyen áll. A nyáron érkezett új manager, Stan Ternant régi motoros, és azt kell róla tudni, hogy Neil Warnock legnagyobb ellensége: a Palace managere vele kezet sem hajlandó fogni, ha egymás ellen játszik a csapatuk. Erre idén csak a kupában lesz lehetőség, de a jelentősen megerősödött Huddersfield megcsíphet egy osztályozós helyet, és ott már ugye bármi lehet. A veterán, Premiershipet is megjárt védők, Chris Lucketti és David Unsworth mellett az Ipswich balszélsője, Gary Roberts számít nagy igazolásnak, valamint a Blackpool csatárát, Keigan Parkert is régóta figyeljük. Talán velük most felidézhet valamit a Huddersfield a réges-régi nagy sikereiből.

 
Odaérhetnek még:
 
Hartlepool United

A csendben lopakodó Hartlepoolra senki sem figyel oda, pedig idén úgy tűnik, a tavalyi középcsapatosdi után összeállt Danny Wilson csapata. Tehetséges, saját nevelésű fiatalok, továbbá a Manchester Unitedtől érkező Ritchie Jones jelentik a pluszpontokat a keret mellett, de a legnagyobb név a húszéves csatár, James Brown, akit legutóbb személyesen Gordon Strachan nézett meg, hogy a Celticbe csábítsa. Csak azért nem írjuk, hogy jegyezzük meg a nevét, mert James Brownt mindenki ismeri.

Southend United

A Rákászok tavaly nagy verést kaptak a Doncastertől a play-off elődöntőjében, és ha ez nem lett volna elég, nyáron elveszítették négy alapemberüket is (Bailey, Flahavan, Gower, Hooper). A helyükre érkezők leginkább kölcsönjátékosok, akik között vannak tapasztalt nevek is, mint a veterán csatár, Dougie Freedman. Ő és ékpárja, Lee Barnard lehetnek Steve Tilson manager legnagyobb reménységei, de ettől még ez nem a Southend idénye lesz, és ki tudja, Tilson nem kap-e vonzóbb ajánlatot, lassan ideje lenne…

Colchester United

Nagyon rosszul rajtolt a Colchester, pedig a tavaly a Championshipből kipottyanó csapatot nagyjából sikerült együtt tartani: maradt a Crystal Palace által környékezett játékmester, Mark Yeates, és maradt a Spurs-nevelés középpályás, Johnnie Jackson is. Igaz, a csatár Kevin Lisbie és a csapat szimbólumának számító Karl Duguid távozott, de a csapat így sem túl gyenge, a tehetséges walesi manager, Geraint Williams is maradt, úgyhogy össze kellene kapniuk magukat az U-soknak, mert ez egyelőre kevés.

Brighton & Hove Albion

Micky Adams hét év után tért vissza Brightonba, hogy végre tényleg felvigye a csapatot a másodosztályba (időközben már a Premiershipet is megjárta a Leicesterrel). A csapatban nincsenek sztárok, de már tavaly is alig maradt le a Brighton a play-offról, idén pedig Adamsszel a kispadon még inkább el lehet képzelni, hogy besurrannak a legjobb hat közé, de az biztos, hogy végig versenyben lesznek.

Futnak még:
 
Cheltenham Town

Egy hete még sima kiesőnek tippeltük volna a Cheltenhamet, ám azóta távozott a manager, Keith Downing, és a helyére érkezett Martin „Mad Dog” Allen, akit már hiányoltunk a kispadokról. A Vörösbegyek tavaly az utolsó fordulóban biztosították be a bennmaradást, és valami hasonlót az idén is el tudunk képzelni. Hogy így legyen, abban sokat fog segíteni a veterán csatár, Barry Hayles, aki a Leicestertől jött kölcsönbe.

Leyton Orient

A Football League egyik legrégebben szolgálatban levő angol managere, Martin Ling öt éve ül a Leyton Orient kispadján, és tavaly már elkezdhetett reménykedni, hiszen nagyon jól kezdte a szezon az Orient, de aztán a végén erőteljesen visszacsúszott. Reálisan idén sem remélhet ennél sokkal többet a kelet-londoni alakulat, kivéve, ha a Boyd, Jarvis csatárkettős ámokfutásba kezdene.

Millwall

Meglepődnénk, ha minden wannabe futballhuligán kedvenc angol klubja idén megint a kiesés ellen küzdene. Kenny Jackett csapata az a tipikus, haláláig harcoló fajta, amilyet mi nagyon tudunk tisztelni, az első számú csatár, Gary Alexander például gyerekkora óta Millwall-fan, úgyhogy szimpatikusak az Oroszlánok, talán jövőre már a feljutás sem marad álom, idén szerintünk még igen.

MK Dons

Míg tavaly éppen úgy tűnt, hogy a Milton Keynes Dons akár még szimpatikus is lehet, ez gyorsan szertefoszlott azzal, hogy a Blackburn által elcsábított Paul Ince helyére egy olasz edző, Roberto Di Matteo érkezett. Vele együtt jönnek már a francia és spanyol reménységek is, úgyhogy lesz miért utálni ezt az amúgy is lopással létrejött csapatot, kár, hogy kiesni nem fog.

Northampton Town

A Northampton két éve jutott fel a League Two-ból, és a tavalyi szezonban évtizedes legjobb eredményét produkálta a kilencedik helyezéssel, de csodálkoznánk, ha a Suszterok ezt idén túlszárnyalnák. Hiába ment el a tehetséges kapus, Mark Bunn a Blackburnbe, Stuart Gray manager ügyes csapatot hozott össze, különösen a támadószekció érdemel említést, az erőteljes Adebayo Akinfenwával és a Prestonból kölcsönbe érkezett Karl Hawley-val. De a play-offhoz így is igazi bravúr kellene.

Peterborough United

A League Two tavalyi másik gazdag csapata itt már nem számít akkora halnak, igazság szerint sok esélyt nem adnánk egy play-offra sem, bár a cél állítólag előbb vagy utóbb a Premier League. A csapat megtartotta legjobbjait (így a Wolves által csábított Aaron McLeant), és maradt az alsóbb osztályú igazolásoknál, így ez az év vélhetően az akklimatizálódásra fog elmenni, és jövőre már talán nagyobb terveket is szövögethet Darren Ferguson manager, akiről utoljára mondjuk el, hogy igen, tényleg Sir Alex fia.

Stockport County

A League Two tavalyi play-off nyertese mindig kiesőjelöltnek számít, ami idén se lesz másként, bár a Stockport nem gyenge csapat. A fiatal kerethez fiatal és ambiciózus ír manager társult, Jim Gannon személyében, aki kellően nagypofájú is a szakmához. Bár a tavalyi szezon házi gólkirályát, Liam Dickinsont elvitte a Derby, a helyére érkező észak-ír Paul Thompson lehet, hogy pótolni tudja. Mi szorítunk a bennmaradásért.

Swindon Town

A Swindontól csak a legfanatikusabb szurkolói várják el a play-off helyezést, igazság szerint nagy meglepetés lenne egy ilyen eredmény. A volt sokszoros skót válogatott védő, Maurice Malpas egyébként szigorú manager, és hírhedten kemény felkészüléseket vezényel. Leginkább tehát a fegyelemben és az állóképességében bízhat a csapat, valamint a télen a Readingtől érkezett fiatal csatárban, Simon Coxban. Ez pont elég a stabil középcsapat-státushoz.

Tranmere Rovers

Liverpool harmadik számú csapata biztos pont már egy ideje a harmadosztályban, és hiába ül a padon az öreg róka, Ronnie Moore, idén sem valószínű, hogy a középmezőnynél előrébb találkozhatnánk a Roversszel. Főleg, hogy a szélső Steven Davies nyáron a Derbyhez szerződött, nincsenek igazán fajsúlyos nevek a keretben, egyedül a rutinos és gólerős csatár, Chris Greenacre nevét érdemes megemlíteni.

Walsall

Áprilisban meglepetésre lemondott Richard Money, a Walsall managere, aki az előző idényben hozta fel a Szíjgyártókat a League Two-ból, és a tavalyi évadban szinte végig versenyben volt a play-offért. Elégedetlen tehát nyilván nem volt vele senki, mégis, amikor kiderült, hogy a Walsall nem jut fel, felállt a kispadról. Azóta az utód, a rutinos Jimmy Mullen viszi tovább az örökséget, és a Walsall megint jó lesz, de hogy ez mire lesz elég? Szerintünk maximum a hetedik helyre. Azért említést érdemel az egyszeres válogatott csatár, Michael Ricketts, aki most épp itt játszik, és nem is nyomja rosszul.

Yeovil Town

Bizony, régen volt már 2007 májusa. Akkor a liga egyetlen zöld-fehér csapatát jelentő Kesztyűsök a play-off döntőjébe jutottak, miután 5-2-re nyertek Nottinghamben, és 30 ezren kísérték el a Yeovilt a Wembleybe, pedig az egész városban laknak 50 ezren. Azóta a Yeovil meggyengült, és hiába bűvészkedik Russell Slade manager, leginkább a kiesés elkerülésében reménykedhet az idén.

Kiesők:
 
Bristol Rovers

Nem tűnik meggyőzőnek a csapat, amely tavaly is éppen, hogy bennmaradt. A Paul Trollope-Lenny Lawrence kettősnek most nem lesz elég, hogy Rickie Lambert húsz gólt szerez, sajnos rajta kívül nincs más adu a kezükben. A Kalózok biztos elsüllyesztenek pár nagy cirkálót idén is, de most valahogy az az érzésünk, hogy ez kevés lesz.

Crewe Alexandra

Az Alex amióta kiesett a Championshipből, azóta szédeleg az akkor bekapott ütéstől, és félő, hogy most még egy osztállyal lejjebb fog zuhanni. Az egyértelmű volt, hogy a legendás Dario Gradi utódja borzasztó nehéz feladatot kap örökül, és bizony Steve Holland alatt mozog is a kispad rendesen. Sőt, a Bristol Cityhez távozó Nicky Maynard hiánya is érződni fog, nem is maradt más hasonlóan nagy tehetség a nevelőegyesületként nagyszerű klubnál.

Hereford United

Az, ami Graham Turnernek, az elnöki és manageri posztot egy személyben betöltő férfiúnak sikerült tavaly, idén nem fog. Akkor nagyon kevés pénzből, a kölcsönrendszert remekül kihasználva épített feljutó csapatot, idén viszont már meglátszik az anyagi ráfordítások hiánya. Ettől még Turner hős marad, akit a Rúgd és fuss! is legnagyobb kedvencei között tart számon, és remélhetőleg a kiesés sem szegi majd a kedvét.

0 Tovább

Who Got The Funk?

Igaz, hogy már az ötödik fordulót rendezték meg a hétvégén a Championshipben, de ez egyáltalán nem akadályoz meg minket abban, hogy csak most álljunk elő szezonelőzetesünkkel. Az első néhány forduló (főleg amíg még a transfer window is nyitva van) úgyis olyan, mint egy kicsit meghosszabbított felkészülési időszak: ha nem indul jól a szezon, még körbe lehet nézni az átigazolási piacon és az utolsó percekben egy-két pánikszerű üzletet gyorsan nyélbeütni, aminek persze mondani sem kell, sosincs jó vége.

A Championship idei szezonja nagy valószínűséggel még a tavalyinál is izgalmasabbnak ígérkezik majd, mivel az előző idényben semelyik kieső sem tudott visszakapaszkodni az elsőosztályba, így egyszerre hat, a Premiershipből legutóbb kiesett csapat (Watford, Sheffield Utd, Charlton, Reading, Birmingham és Derby) próbálja majd megszerezni a feljutást érő helyek valamelyikét. Szóval iszonyatosan nagy tülekedés várható elöl, míg hátul akár olyan klubok is bajba kerülhetnek a végén, akik egyáltalán nem számítottak rá.

Lássuk tehát a klubokat egyenként a Barnsley-tól a Wolverhampton Wanderersig: röviden bemutatjuk, hogy mi történt velük a tavalyi bajnokság befejezése óta, kiket igazoltak, és főleg, hogy mire számít tőlük a Rúgd és fuss! az idei szezonban.

BARNSLEY
A tavalyi év kupabravúrja elhomályosította az újabb gyenge bajnoki szereplést: a Korcsokat ugyanis egymás után másodszor érintette meg a kiesés szele. Valamiért az az érzésünk, hogy ez az idei szezonban sem lesz másként, bár Simon Davey menedzsernek sikerült nagyjából együtt tartania a keretet (az irányító középpályás Brian Howard megtartása meg egyenesen olyan, mintha legalább három új játékost igazolt volna), sőt szinte minden csapatrészt meg is tudott erősíteni. Így végleg a Barnsley-hoz került a fiatal kapus, a tavalyi kupamenetelés egyik hőse, Luke Steele (aki előreláthatóan nagy harcot fog vívni a csapatbakerülésért a sérüléséből felgyógyuló német Heinz Müllerrel), leigazolták a sokat próbált belső védőt, Darren Moore-t a Derbyból, valamint klubrekordért jött át a kiesett Leicestertől a kanadai csatár, Iain Hume. Talán éppen az ő góljai fogják idén is benntartani a Korcsokat? A Rúgd és fuss! jóslata: 20.

BIRMINGHAM CITY
Az utóbbi években a birminghami kékek rendre az első és a másodosztály között lifteznek és valószínűleg nem tévedünk nagyot, ha úgy véljük, hogy idén azt a gombot nyomják majd meg, amire az van írva: Premiership. A meglepően vékonyka, 21 játékosból álló keret csak néhány helyen változott: a középpályáról Fabrice Muamba a Boltonhoz, míg Olivier Kapo a Wiganhez szerződött. A helyükre egyedül a harcos Lee Carsley érkezett egyenesen az Everton kezdőcsapatából, akit nagy tapasztalára (és Damien Johnson sérülésére) tekintettel azonnal csapatkapitánynak is jelöltek. A Birmingham rendelkezik a mezőny legerősebb támadósorával: a két skót válogatott, James McFadden és Garry O'Connor mellett bevethető a még mindig nagyon fiatal Cameron Jerome, valamint jött az örök epizodista Marcus Bent a Charltonból és a pályafutása során a harmadik birminghami klubot is kipróbáló Kevin Phillips a West Bromtól. És úgy véljük ez bőven elegendőnek fog bizonyulni az egyik automatikus feljutást érő hely megszerzéséhez. A Rúgd és fuss! jóslata: 2.

BLACKPOOL
A kaszinóváros csapata volt a tavalyi év Colchestere, azaz feljutóként a szakértőket, a bukikat és a szurkolókat is meglepve menekültek meg a kieséstől. A tavalyi év meglepetéscsapatából azonban két meghatározó játékos is távozott: Wes Hoolahant a Norwich csábította el, míg a tavalyi szezonban rendre a forduló csapatába jelölt lett jobbhátvéd, Kaspars Gorkss hosszadalmas hercehurcát követően a Loftus Roadon kötött ki. Érte viszont nemcsak pénz került a kasszába, hanem két játékos is érkezett a QPR-tól: a védő Zesh Rehman és a csatár Daniel Nardiello. Az érkezők azonban nem fogják a távozókat megfelelően pótolni és a Blackpoolt idén viszont már semmi sem menti meg a kieséstől. A tavaly döntetlenre hozott meccsek (a Blackpool volt a tavalyi szezon döntetlen-specialistája) rendre vereséggel fognak végződni, így a Tengerpartiak a tavalyi szezon után idén is lekopírozzák a Colchester szereplését, azaz utolsó helyezettként fognak a másodosztályból kipottyanni. A Rúgd és fuss! jóslata: 24.

BRISTOL CITY
A tavalyi szezon meglepetéscsapata igazán nehéz idénynek vág neki, mivel nagyjából már minden ellenfél fel van már készülve arra, hogy mit is várhat Gary Johnson csapatától. Csak remélni tudjuk, hogy ez a tavaly megszokott, néha már-már szemrevaló, sokpasszos támadófutball lesz, ha lehet, talán egy kicsit több szerzett góllal. A bohókás menedzser, Gary Johnson is nagyon jól tudta, hogy a csapat éppenhogy pozitív gólkülönbsége bizony annak tudható be, hogy a csatárok nem nagyon remekeltek (Lee Trundle és Darren Byfield szinte alig találtak a hálóba, míg a fontos gólokat szerző Enoch Showunmi télen a Sheffield Wednesdayhez ment köcsönbe, majd szinte az átigazolási időszak első napján átszerződött Leedsbe), így a nyáron az elsődleges cél egy góllövő csatár leigazolása volt. Miután Johnson sokáig kacérkodott a máltai Mifsud leigazolásával (akinek megszerzéséről végül azért mondott le, mert csak egy mihaszna haszonlesőnak tartja), sokak meglepetésére a Crewe Alexandra tehetséges fiatalját, Nicky Maynardot több érdeklődő orra elől végül neki sikerült megszereznie. A Bristol nem lesz rossz csapat idén sem és nem fog csalódást okozni, de valamiért az az érzésünk, hogy a tavalyi bravúrt nem sikerül majd megismételniük. A Rúgd és fuss! jóslata: 11.

BURNLEY
Ha van tipikus középcsapat, amelyik egyértelműen nem szól bele a rájátszást érő helyekért folytatott küzdelembe, de a kiesés veszélye sem fogja fenyegetni, akkor az a Burnley. Ha nem engedték volna el télen a gólfelelős Andy Grayt a Charltonba, valamint röviddel a bajnokság vége után Kyle Laffertyt a Rangershez, akkor talán más lenne a helyzet. Így a tavalyi kieső Scunthorpe csatára, az északír Martin Paterson és egyébként a nyár egyik legizgalmasabbnak ígérkező átigazolása, a Man Unitednél mellőzött örök ígéret Chris Eagles nagy valószínűséggel csupán a távozók pótlására lesznek elegendők. Erősítésről igazából akkor beszélhetnénk, ha a csatársort Gray és Paterson alkotná, míg a középpályán Lafferty és Eagles egyszerre lépne pályára. A csapat gerincét még mindig a tavaly idényközben távozott menedzser, Steve Cotterill által vásárolt játékosok alkotják, míg utóda, az egyébként rendkívül rokonszenves Owen Coyle (aki egy George Clooney hasonmásversenyen tutira dobogós helyezést érne el) egyelőre adós mindazzal, amiért a fiatal Bill Shanklyhez hasonlította őt a Burnley elnöke, bármit is akarjon ez jelenteni. A Rúgd és fuss! jóslata: 16.

CARDIFF CITY
Igazi nagytakarítás zajlott a nyáron Walesben: az egy évvel korábban nagy dérrel-durral beharangozott sztárok (Trevor Sinclair, Robbie Fowler és Hasselbaink) nem váltották be igazán a hozzájuk fűzött reményeket és így az új idényt már egyikük sem Cardiffban kezdi meg. Sőt, nemcsak a nagy öregek, hanem az egyik sajátnevelésű tehetség is távozott: Aaron Ramsey az őt körüludvarló menedzserek közül végül az őt nyáron az EB helyszínén vendégül látó Hetvenéves Vénasszony mellett döntött. És ha mindez még nem lett volna elég: a klub holland védőjét, Glenn Loovenst alig a bajnokság megkezdése után szipkázta el a Celtic (na persze Dave Jones menedzser sem tétovázott sokáig és a lepényszájú védő pótlására szinte azonnal egy málészájút igazolt, Gyepes Gábor személyében). Úgy tűnik, hogy a csapat motorja, Joe Ledley a Rúgd és fuss! korábbi jóslata ellenére egyelőre mégis marad Walesben, de hiába van rajta kívül még egy-két tehetséges játékos (a válogatottságról a napokban lemondó Paul Parry, a korábbi Villa-játékos Peter Whittingham és az új Ramseynek kikiáltott Darcy Blake), igazi vérbeli góllövő csatár (bár a friss igazolás, a skót Ross McCormack akár még ránk is cáfohat) nélkül nem fog sikerülni a tavalyi helyezésnél előrébb lépni a tabellán. A Rúgd és fuss! jóslata: 15.

CHARLTON ATHLETIC
A londoniaknak sem néz ki egy nagyon emlékezetes idény, amit az is alátámasztani látszik, hogy Alan Pardew nem volt valami aktív az átigazolási piacon: igaz, hogy a helyi rivális Palace-tól sikerült megszerezni a stabil és gólképes középső védőt, Mark Hudsont, valamint az egykori Watford-játékos, Hameur Bouazza (aki igazán sosem tudott meggyőzni minket) is érkezett kölcsönbe a Fulhamtől, de az igazán komoly nevek idén nyáron elkerülték a Valleyt. Bár az is igaz, amit a szakértők mondogatnak, hogy Pardewnak a West Ham Unitedot is másodjára sikerült visszakormányozni az elitbe, úgyhogy még nincs lekésve semmiről. Ami igazából aggasztó lehet, az inkább az, hogy semmilyen csapat nem alakult ki Pardew keze alatt, és a tavalyi idényben meghatározó játékosok közül (Andy Reid, Chris Iwelumo, Leroy Lita, Greg Halford) mindenki távozott már a londoniaktól. A jelenlegi, kicsit megfáradtnak tűnő keret nem valószínű, hogy elegendő lesz a rájátszásba jutáshoz, bár az átigazolási időszak utolsó óráiban a Portsmouthtól kölcsönbe megszerzett U21-es válogatott védő, Martin Cranie mindenféleképpen erősítést jelent. A Rúgd és fuss! jóslata: 10.

COVENTRY CITY
Az Égszínkékek életében új időszámítás kezdődik: a bentmaradást kizárólag annak köszönhette a Coventry, hogy a tavalyi szezon utolsó fordulójában (miután sima vereséget sznvedtek a Charlton otthonában) a Leicester képtelen volt megszerezni a győztes találatot a Stoke ellen. A tavaly évközben érkezett menedzser, Chris Coleman (akitől korábbi klubjánál, a baszk Real Sociedadnál állítólag azért váltak meg, mert túlzásba vitte a diszkóbajárást) és az új tulajdonos, a futballistából lett üzletember, Ray Ranson (aki szinte percekkel a csőd bejelentése előtt vásárolta meg a klubot) azonban új tervekkel és új játékosokkal vágnak neki az idei szezonnak. Coleman miután az általa feleslegesnek tartott játékosoknak (Arjan De Zeeuw, Michael Hughes, Wayne Andrews) ajtót mutatott, rögtön az első szerzeményével éreztette, hogy más szelek fognak majd fújdogálni idén a Ricoh Arenában, ugyanis leszerződtette azt a Freddy Eastwoodot, aki a Wolvesnál érthetetlenül csak a padot koptatta. A Carlisle tehetséges kapusa, Keiren Westwood mellett (nagyon sokat izgultunk, hogy végül összejöjjön: Eastwood és Westwood egy csapatban!), Colemannek még egy sokatpróbált gólvágót sikerült igazolnia: a Palace tavalyi házi gólkirálya, Clinton Morrison érkezése azt mondatja velünk, hogy a Coventry lesz a szezon egyik meglepetéscsapata! A Rúgd és fuss! jóslata: 8.

CRYSTAL PALACE
Nem vállalunk nagy kockázatot azzal, ha azt jósoljuk, hogy a Palace nem fogja szinte meg sem közelíteni a tavalyi szereplését. A színfalak mögött valami nagyon nem lehet rendben, mivel a tavaly remekül hajrázó londoni alakulat gerincét alkotó játékosok közül három nem a Palace-nál képzelte el a folytatást: a csapatkapitány Hudson a Charltonhoz, míg a gólok nagy részét jegyző Clinton Morrison a Coventryhez igazolt ugye, a korábbi utánpótlásválogatott, Tom Soares az átigazolási időszak utolsó napján pedig átment a Stoke-hoz, míg a hasonló fizimiskája miatt a Prince Harry becenevet viselő Ben Watson is bejelentette, hogy ha lehet akkor inkább ő is máshol folytatná (egyelőre azonban nem megy sehová, ráadásul azóta már gólt is szerzett a legutóbbi fordulóban). Igaz, hogy Paddy McCarthy gyakorlatilag helyet cserélt Hudsonnal és jött az indián Nick Carle a Bristoltól, de egy vérbeli csatárra nagyon nagy szüksége lesz a nagypofájú Neil Warnocknak (Warnock pedig pont arról volt híres korábbi klubjainál, hogy ész nélkül összevásárolt egy csapatra való csatárt), mivel mind Victor Moses, mind Sean Scannell sokkal inkább fürge szélsőnek mondhatók, mint idényenként akár húsz gólt is simán szerző befejező csatárnak. És ilyet nem lesz egyszerű leakasztani (Alan Lee-t ugyan nagyon szeretjük, de jobban örültünk volna, ha marad az Ipswichnél), ami meg is fog látszani a Palace szezonján, tehetséges fiatalok ide, sármőr klubelnök oda. A Rúgd és fuss! jóslata: 12.

DERBY COUNTY
Komikusnak tűnik, de így van: a Derby sokkal erősebb kerettel vág neki az idei Championship-szezonnak, mint tette azt egy éve a Premiershipben. Nemcsak a menedzser személye lett más (a sótlan Billy Daviest a korábban a Bradfordot és a Wigant is az elsőosztályig juttató Paul Jewell váltotta még tavaly), hanem szinte a teljes keret is kicserélődött. Igy a nyáron egy komplett középpálya (Kris Commons, Jordan Stewart, Paul Green) és csatársor (Rob Hulse és Nathan Ellington) is érkezett a Pride Parkba, míg a védelem sem lett gyengébb a dán Martin Albrechtsen (WBA) és Paul Connoly (Plymouth) megszerzésével. A tavalyi rémálom után kijárna a Kosoknak és hűségesen kitartó és főleg humoros (ki ne emlékezne arra, amikor a tavalyi idényben az egyik nagyarányú vereséggel végződőtt mérkőzésen egyszercsak ünneplésbe kezdtek, mintha saját csapatuk szerzett volna gólt) szurkolóiknak egy igazán jó idény, sok győzelemmel végződő mérkőzéssel, amiből ugye az előző szezonban nem valami sok akadt. A vadiúj keretnek azonban nem kevés időre lesz szüksége az összeszokáshoz, ami véleményünk szerint gyakorlatilag kizárja az automatikus feljutás lehetőségét, de a play-off helyek valamelyikét simán megkaparinthatják a Kosok, és utána még bármi lehet. A Rúgd és fuss! jóslata: 5.

DONCASTER ROVERS
Salgótarján testvérvárosának futballklubja több mint ötven éve várt arra, hogy újra az angol ligafutball második vonalában szerepelhessen, bár ha őszinték akarunk lenni, mi ennek a májusi play-off győzelemnek a Leeds United ellen nem tudtunk valahogy szívből örülni. A csapat tavaly stílusos és szórakoztató játékkal rukkolt elő, ami miatt a szakértők a Donnyt a League One Arsenaljának kiáltották ki. A tavalyi csapat húzóemberei közül Paul Green már a Derby fedezetsorában fog izzítani az idén, de a többi hős, élükön a kapus Neil Sullivannel és a Man United nevelés Richie Wellensszel (aki még sose szerepelt a harmadosztálynál feljebb, de már több mint 300 ligameccset tudhat a háta mögött!) maradtak Dél-Yorkshire-ben. Az anyagilag még Championship-szinten sem valami jól eleresztett Doncaster menedzsere, Sean O'Driscoll okos igazolásokkal erősített a nyáron: klubrekordot jelentő 300 ezer fontért elcsábította a teljes tavalyi szezont kölcsönben már úgyis a Doncasternél töltő tehetséges középhátvédet, Matt Millst a Man Citytől, és két csatárt is igazolt Darren Byfield (Bristol City) és Tomi Ameobi (Leeds United) személyében. Azonban így is rettentően nehéz évad elé néz a Donny, aminek a végén nagy valószínűséggel el kell majd búcsúzniuk a Championshiptől, de az is biztos, hogy senki nem fog idén könnyedén három ponttal gazdagabban távozni a 2007-ben felavatott Keepmoat Stadiumból. A Rúgd és fuss! jóslata: 23.

IPSWICH TOWN
A tavalyi idény végén még azt gondoltuk, hogy a keret egyben tartásával és az új tulajdonos, Marcus Evans által rendelkezésre bocsátott fontmilliókért vásárolt egy-két rokonszenves játékossal, semmi sem menti meg majd az idén a Traktoros Fiúkat a play-off idegölő küzdelmeitől. Ezt ugyan még most is így gondoljuk, de ami a rokonszenves igazolásokat illeti, ott úgy néz ki, hogy nagyot kellett tévednünk. A mindezidáig igazán belevaló menedzserként tevékenykedő Jim Magilton ugyanis úgy gondolta, hogy a tavalyi idegenbeli sikertelenségi széria nem az elhibázott szállodafoglalásoknak, a nem megfelelő közlekedési eszköz kiválasztásának, vagy akár a meccs előtt elfogyasztott menüsornak tudható be, hanem kipróbált, a Premiershipben is tapasztalatokat szerzett játékosok hiányának. Így sikerült leigazolni minden idők egyik leghaszontalanabb angliai idegenlégiósát, Ivan Campót, a klub sajátnevelésű kapusát, a korábban az angol válogatottnál is megforduló Richard Wrightot, valamint azt a Ben Thatchert, aki Pedro Mendest még a Man City játékosaként könyökkel brutálisan letarolta. Csak remélni tudjuk, hogy Magilton hamar rájön, hogy az ilyen Ivan Campo-féle alakok semmire sem jók, és inkább a klub utánpótlás akadémiájáról hoz fel egy-két srácot az első csapathoz, mivel kár lenne elrontani az egyébként ügyes fiatalokból (Garvan, Trotter, Haynes, Rhodes) álló keretet. Az átigazolási szezon utolsó napján a Sheffield Unitedtől átcsábított hórihorgas center, Jonathan Stead pedig lehet, hogy pont a tavalyi bajnokságban hiányzó láncszem? A Rúgd és fuss! jóslata: 6.

NORWICH CITY
A Kanárikhoz tavaly idényközben érkezett menedzser, Glenn Roeder azt a feladatot, amiért a tulajdonosok kinevezték teljesítette: sikerült benntartania a Norwichot a rettenetesen gyatra szezonkezdet ellenére. Kritikusai pont azt róják fel Roedernek, hogy korábbi klubjainál a tűzoltást mindig sikerrel hajtotta végre (emlékezzünk csak a Newcastle 2005-2006-os szezonjára), de azt követően a nehezebb feladat, azaz egy ütőképes csapat kialakítása már rendre meghaladta a képességeit. Most viszont remek alkalom nyílik arra, hogy Roeder rácáfoljon a huhogókra, bár a vén csataló Dion Dublin visszavonulása és a fenegyerek Darren Huckerby elszerződése a tengerentúlra nem lesz segítségére az egyszer biztos. Az viszont igen, hogy nem tétlenkedett a nyári átigazolási szezonban: megszerezte a Blackpoolt tavaly szinte egyedül benntartó Wes Hoolahant, a korábban az Arsenalnál nevelkedett és a Derbynál is megfordult gólvágót, Arturo Lupolit kölcsönbe a Fiorentinától, valamint az egyre lehetetlenebb helyzetbe kerülő és szinte az összes tehetségét aprópénzért eladó Lutontól, a szélső David Bellt. Na de az igazi nagy dobás az átigazolási időszak utolsó napjára maradt: Roeder egy évre köcsönbevette a Wigantől a francia Sibierskit, akit egyébként még a Newcastle-hoz is ő vitt oda. Az új szerzeményeket számbavéve izgalmas szezon elé néznek a Kanárik, sőt úgy tűnik, hogy akár a legendás támadófutball is visszatérhet a Carrow Roadra. És, hogy az öröm teljes legyen, most derült ki, hogy a tulajdonos Delia Smith a legújabb szakácskönyve után kapott jogdíjat a klub számlájára utalja át! A Rúgd és fuss! jóslata: 9.

NOTTINGHAM FOREST
Három hosszú és kínkeserves szezon után végre visszajutott a sokkal szebb napokat látott alakulat az angol futball második vonalába. Két éve a rájátszás elődöntőjében buktak el csúfosan, míg idén áprilisban pár fordulóval a vége előtt még mi sem tettünk volna fel egy lyukas garast sem arra, hogy a Forest egyeneságon jut fel a Championshipbe. Na de egy fantasztikus hajrával (a Forest az utolsó öt meccsét mind megnyerte) sikerült elcsípni a második helyet és ez a menedzser, a korábbi Spurs-védő, Colin Calderwood állását is megmentette. A sherwoodi erdő környékén azóta már egy újabb feljutásról suttognak, de talán nem vagyunk ünneprontók, ha azt mondjuk, ez talán még egy kicsit korai. Egyelőre már az is remek eredmény lenne, ha a Forest elsőre megszilárdítaná a helyét a másodosztályban stabil középcsapattá válva, ami végignézve a keretet alkotó játékosok névsorán reális célkitűzésnek tűnik. A helyi rivális Derby County-hoz szerződőtt ugyan az utóbbi idők egyik legtehetségesebb Forest-játékosa, a középpályás Kris Commons, azonban épp a Kosoktól jött a Championship-szinten igazi gólvágónak számító, önző walesi törpe, Rob Earnshaw, valamint leszerződött a város szülöttje, a karrierje talán utolsó szezonját megkezdő veterán Andrew Cole (a korábban még Andy-ként ismert csatár pár éve kijelentette, hogy őt ezentúl Andrew-nak kell hívni). Ráadásul a szezon elején éppen Calderwood tudta rátenni a kezét a Man Utd ifjú tehetségére, Lee Martinra (aki remek kettőst alkothat a sajátnevelésű Lewis McGugannel), úgyhogy a City Ground közönsége akár még pazar támadójátékra is számíthat idén. A Rúgd és fuss! jóslata: 14.

PLYMOUTH ARGYLE
Szegény Zarándokokat úgy néz ki még az ág is húzza: nem elég, hogy röpke fél év alatt az összes épkézláb játékosukat kiárusították, ennek fejébe még az is napvilágot látott, hogy a menedzser, Paul "Füles" Sturrock Parkinson-kórban szenved már egy jó ideje. Egészen elképesztő belegondolni abba, hogy a tavalyi szezon előtt még titkon a rájátszásra is esélyesnek tartott gárdából szinte a teljes kezdőcsapat távozott. A korábban távozók (Buzsáky, Ebanks-Blake, Norris, Gosling, Hayles) után nyáron ugye Halmosi a Hullhoz szerződött, a kapus Luke McCormickkal a klub bontott szerződést miután kiderült hogy ittasan két kisgyereket gázolt halálra, a jobbhátvéd Connolly a Derbyhoz, a francia fedezet Nalis a Swindonhoz távozott (a legfrissebb hírek szerint az éppen egy éve leszerződtetett Jermaine Easter pedig magánéleti okok miatt kívánja elhagyni Devont). Ha ehhez hozzávesszük, hogy helyükre az egyébként tehetséges szélső, Jason Puncheon (Barnet), az eddigi pályafutása során kizárólag egy klub mezében pályára lépő védő Karl Duguid (Colchester), a topless modell Nicola T pasijaként hírnevet szerzett védő, Simon Walton (QPR), a pályafutását állandóan különböző kluboknál kölcsönben töltő örök ígéret, Paul Gallagher (Blackburn), valamint a teljesen haszontalan, Emile Mpenza (Man City) érkeztek, akkor valószínüleg nem tévedünk nagyot, ha azt mondjuk: a Zarándokok idén nem a rájátszást érő helyekért, hanem a kiesés elkerüléséért fognak nagy harcot vívni, sajnos nem túl sok sikerrel. A Rúgd és fuss! jóslata: 22.

PRESTON NORTH END
A PNE gyakorlatilag bármit is csinál az idén, képtelenség, hogy olyan rossz szezonja legyen, mint a tavalyi volt. A tavaly novemberben menesztett Paul Simpson helyére érkezett halkszavú skót menedzser, Alan Irvine (aki korábban Moyes segítője volt az Evertonnál és ne felejtsük el, hogy Moyes éppen a Prestontól érkezett a Goodison Parkba!) csendben teszi a dolgát és lehet, hogy ennek idén végül meg is lesz az eredménye. Az előző szezon első harmadát gyakorlatilag a kiesőzónában töltő csapat végül tavasszal megtáltosodott és sorozatos győzelmeivel még a bajnokság vége előtt bebiztosította magát. Ez azonban nem terelheti el a figyelmet arról, hogy a Preston bizony csatárgondokkal küzdött az előző szezonban szinte végig, és a tavaly nyáron a Portsmouth kispadjára (vagy még oda sem) szerződő David Nugent utódját még mindig nem sikerült megtalálni a Deepdale házatáján. Pedig a csatárok mögött remek, technikás és ráadásul gólképes játékosokból álló fedezetsor (Chaplow, Carter, McKenna, valamint a nyáron az Aberdeentől igazolt skót válogatott, Barry Nicholson) húzódik meg, amely kihagyhatatlan labdákkal tömhetné a csatárokat (akik az ex-liverpooli közönségkedvenc, Neil Mellor, a még Sunderland-játékosként szexbotrányba keveredő Chris Brown, valamint az utolsó napon igazolt ír válogatott Stephen Elliot és a rögbijátékos kinézetű Jon Parkin közül kerülhetnek ki). És ha ez a recept tavaly végül nem vált be, attól még miért ne válhatna be idén? A Rúgd és fuss! jóslata: 13.

QUEENS PARK RANGERS
Sajnos nagyot kellett tévednünk, amikor azt hittük, hogy az Ecclestone-Briatore-Mittal hármas által fémjelzett befektetőcsoport nem fogja elszakítani teljesen a nyugat-londoni klubot a múltjától, a lelkétől és a rockandrolltól. Hát de bizony. A tavalyi szezon úgy ért véget, hogy bemutatták a klasszikus három egymásbafonódó betűt ábrázoló logót váltó új címert, ami úgy néz ki és legalább annyira korszerű, mint egy középkori lovagi torna győztesének címerpajzsa, de az új hívószó, London legalább szerepel rajta. A következő megdöbbentő lépés Iain Dowie menedzserré (a hivatalos titulusa azonban sokatmondó: first team coach) való kinevezése volt. Nincsen semmi bajunk Dowie-val, sőt, de valahogy nem passzolt az újonnan kialakított kozmopolita brandbe az utóbbi időkben minden klubjával (Charlton, Coventry) rendre megbukó és a külföldi játékosok számára totálisan érthetetlen, erős cockney akcentusáról híres korábbi erőcsatár. A legnagyobb vicc persze az lett volna, ha még a bajnokság kezdete előtt kirúgják, mivel nem értett egyet egy meg nem nevezett közel-keleti játékos leigazolásával. Így is érkezett azonban egy rakás olasz, spanyol és argentin tinédzser (Alberti, Di Carmine, Parejo és Ledesma), akiknek a megszerzéséhez biztos, hogy nem Dowie ragaszkodott. A Rúgd és fuss! azonban nem hajlandó beállni a sorba és egyáltalán nem osztja a bukmékerek és a szakértők várakozását: ez nem az a bajnokság, ahol ismeretlen olasz suhancokkal bajnoki címet lehet nyerni vagy a feljutást egykönnyen kiharcolni. A Rúgd és fuss! jóslata: 7.

READING
Kevesen maradtak hírmondónak a két éve rekordpontszámmal bajnokságot nyert és így a Premiershipbe feljutott csapat gerincét alkotó játékosokból: Glenn Little, Nicky Shorey és Dave Kitson a nyáron ugye továbbálltak és kevés választotta el James Harpert, Stephen Huntot és Kevin Doyle-t ugyanettől. Utóbbiak maradtak egyelőre, de ne legyenek kétségeink afelől, hogy a Reading bajnoki szereplésétől függően jövő januárban akár már más csapat szerelésében futnak majd ki a pályára. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy Steve Coppell (aki egyébként soha nem számított a transfer window császárának) csak Stephen Hunt öccsét, Noelt hozta el a Dundee Unitedtől a távozók helyére, és kihagyjuk a számításból, hogy két ügyes játékos tért vissza a Charltontól a Madejski Stadiumba: a korábbi utánpótlás válogatott csatár, Leroy Lita és a masszív középső védő, Sam Sodje, aki az utóbbi éveket rendre kölcsönben töltötte más csapatoknál. Idén viszont nagy valószínűséggel szükség is lesz a szolgálataira, mivel az eddigi fordulókban védő létére több gólt is szerző Ibrahima Sonkót meglepő módon elpasszolták a Stoke-nak (Coppell a biztonság kedvéért rögvest le is igazolt egy védőt, méghozzá Chris Armstrongot a Sheffield Unitedtől). A tulajdonos John Madejski a kedélyek lecsillapítására gyorsan ki is adott egy kommunikét arról, hogy a Reading egy prudens gazdálkodást folytató klub, amelyet ugyan nem vet fel a pénz, de a többi Championship-klubbal összehasonlítva legalább stabil anyagi helyzetben van. Ez lefordítva nagyjából annyit jelent, hogy baromira nincs pénz új játékost igazolni. Mindezek ellenére azonban úgy véljük, hogy a play-offra még így is oda fognak érni majd Steve Coppell tanítványai. A Rúgd és fuss! jóslata: 4.

SHEFFIELD UNITED
Ha tavaly Bryan Robsont nem februárban, hanem már novemberben kipenderítik az állásából, akkor nem ebben a posztban kellene a Pengék idei esélyeit latolgatni, ugyanis a Kevin Blackwell által átvett gárda egy hajszállal maradt le a rájátszásról. A tavalyi bajnokság végén úgy véltük, ha a keretet sikerül egybentartani, akkor a Pengék akár még a bajnokságra is esélyesek lesznek. A két nagy öreg, Speed és Gillespie maradtak, sőt a sheffieldi melegközösség idoljának számító James Beattie sem gondolta úgy, hogy egy év után feltétlenül vissza kell térnie a Premiershipbe. A korábban a Leedsnél és a Lutonnál megfordult menedzser, Kevin Blackwell néhány ponton továbberősítette a Championship klubjai között gyengének nem mondható keretét: a szinte minden szezont más és más klubnál kölcsönben töltő Greg Halford (Sunderland), az angol futball legelső kínai játékosa Sun Jihai (Man City), valamint a bekotort gólok nagymestere Darius Henderson (Watford) érkeztek a nyáron a Pengékhez. Blackwell viszont igazi nagytakarítást is végrehajtott és az elődei (főleg Warnock) által felhalmozott nagyszámú támadó közül a nyár folyamán Rob Hulse, Luton Shelton és Jon Stead is odébbállt a Bramall Lane-ről. Sokkal egységesebbnek és kiegyensúlyozottabnak tűnik nekünk ez a csapat, mint a tavalyi volt (bár Michael Tonge elengedése még óriási hibának is bizonyulhat!), és az új menedzser keze alatt az önbizalmát visszanyerő Billy Sharp ontani fogja a gólokat, ami feltétlenül bizakodásra adhat majd okot. A Rúgd és fuss! jóslata: 3.

SHEFFIELD WEDNESDAY 
A tavalyi bajnokság rajtjánál teljesen beragadó Baglyok (az első hat meccsüket mind elvesztették) szinte ugyanazzal a kerettel vágnak neki az idei szezonnak, mint amelyik az utolsó fordulóban kiharcolta a bennmaradást. Brian Laws nem nagy költségvetéssel dolgozik és úgy tűnik, hogy ezen egy különböző brit üzletemberekből álló konzorcium sem fog egyelőre segíteni, pedig a nyáron szinte már mindenki biztosra vette a klub felvásárlását. A Baglyok aktivitása az átigazolási piacon idén is olyan volt mint nagyjából mindig, azaz legkevésbé sem mondható viharosnak. Az egyedüli igazolásnak James O'Connnor (Burnley) megszerzése számít, de az is hozzátartozik az ügyhöz, hogy lejárt szerződésű középpályásért egy pennyt sem kellett fizetni. Brian Laws a Premiership-kluboknál is körbenézett, hátha egy-két tehetséget el tud csábítani kölcsönbe: így került a Baglyokhoz a Mourinho által egykor a Stamford Bridge mintagyerekének kikiáltott támadó középpályás, Jimmy Smith, valamint a Borótól a 2004-ben FA Youth Cupot nyerő csapat kapitánya, a védő Tony McMahon. Egyébként a védelmet erősítő Frankie Simek és a még mindig csak 18 éves Mark Beevers megtartása is felér legalább két új igazolással, de nem árulunk el nagy titkot azzal, hogy idén sem hátul lesznek Brian Lawsnak a legnagyobb gondjai. A csatársorban bevethető játékosok közül Franny Jeffers többet sérült mint nem, míg a hathónapos kihagyást követően a bajnokságot rögtön egy duplával kezdő Akpo Sodje (igen, ő a Reading-hátvéd Sam öccse) újra megsérült. Gólok nélkül pedig megint könnyen bajba kerühetnek majd a Baglyok. A Rúgd és fuss! jóslata: 19.

SOUTHAMPTON
Nagy változások zajlanak az egykor még az elsőosztály állandó résztvevőjének számító Szenteknél, ami mögött pénzügyi okok húzódnak meg. A gondok már egy jóideje láthatóak voltak, hiszen gyakorlatilag a klubnak szép sorban el kellett adnia a legjobb játékosait (Theo Walcott, Gareth Bale, Kenwyne Jones), hogy a csődöt elkerülje. Ebben a helyzetben a korábbi menedzser, George Burley sem sokáig tétovázott, amikor februárban otthagyta a Southamptont a skót válogatott szövetségi kapitányi posztjáért. A Szenteknek aztán valahogy mégis sikerült elkerülni a kiesést, de a csapatot felrázó Nigel Pearsonra a vezetés az új szezonban már nem tartott igényt. A klubhoz visszatérő Rupert Lowe (aki korábban már tíz éven keresztül a Southampton elnöke volt) úgy tűnik, hogy folytatja a szurkolók által rengeteget kritizált ellentmondásos tevékenységét, ugyanis mindenki legnagyobb megdöbbenésére a holland másodosztályból (tegye fel a kezét, aki hallott már valaha a Helmond Sport nevű klubról!) hozatott menedzsert, az egyébként játékosként a 1978-as Mundiált is megjárt Jan Poortvliet személyében. A holland edző a várakozásokkal ellentétben nem nagyon hozott játékosokat a kontinensről a francia tinédzser, Morgan Schneiderlin kivételével, aki viszont végigjárta a francia korosztályos válogatottakat. Poortvliet szerencséje azonban pont ez lehet: mivel nem sok pénz jut játékosvásárlásra, az utánpótlás akadémiáról érkező tehetséges fiatalokból építhet csapatot. Ha ez nem is tudatos döntés eredménye, de mindenesetre rokonszenves kísérletnek tűnik: ki ne szeretné, ha kedvenc csapatát helyi srácok alkotnák, akik mindent megtesznek a siker érdekében? Márpedig mi mást várhatunk Adam Lallanától, Andrew Surmantől, David McGoldricktól, vagy akár Nathan Dyertől? A Rúgd és fuss! jóslata: 18.

SWANSEA CITY
A Hattyúk több mint huszonöt éve nem értek el olyan nagy sikert mint tavaly, amikor toronymagasan, szinte az első fordulótól végig az első helyen állva nyerték meg a harmadosztály, a League One küzdelmeit. A nyolcvanas évek elején ugyanis két évet is lehúztak az elsőosztályban a jelenlegi walesi szövetségi kapitány, John Toshack irányítása alatt, de a két időpont közti periódus nem bővelkedett a sikerekben. Az újkori sikerek azonban nem egy walesi, hanem egy spanyol menedzser, bizonyos Roberto Martínez nevéhez fűződnek. A játékosként csak Spanyol Bobnak becézett szakember azonban nem egy éve jött a madridi géppel: még a Wigan igazolta le a kilencvenes évek közepén az addig spanyol alsóbbosztályú kluboknál izzító középpályást. A vagány kétsoros felöltője miatt mindenféleképpen Mourinho utódjának számító Martínez klassz kis csapatot rakott össze: a skót St. Johnstone-tól igazolt Jason Scotland várhatóan a Championshipben is termelni fogja a gólokat, a holland fedezetet, Ferrie Boddét pedig annak ellenére sikerült megtartani (nem úgy, mint a középpálya motorját, Andy Robinsont, aki még a tavalyi szezon befejezése előtt aláírt a Leedshez), hogy Paul Jewell egész nyáron udvarolt neki. A nyáron Spanyol Bob azért a biztonság kedvéért egy rakás honfitársát hozta el a Swansea-hez, de úgy tűnik az akklimatizáció nem megy nekik olyan gyorsan és egyelőre hálistennek csak a kispadra férnek oda. Sokan úgy vélik, hogy a Swansea hasonló meglepetést fog okozni, mint tavaly a Bristol, de ebben megmondjuk őszintén, mi nem nagyon hiszünk. A Rúgd és fuss! jóslata: 21.

WATFORD
Úgy tűnik, hogy a Watfordnál nagy baj van. A két évvel ezelőtt nagy meglepetésre a rájátszáson keresztül a Premiershipbe jutó gárda azóta sem tudja nagyon feldolgozni a még Aidy Boothroyd menedzser terveihez képest is túl korán jött sikert. A tavalyi szezonban ugyan sokáig úgy tűnt, hogy a Lódarazsak nem bízzák a véletlenre a dolgot és egy hidegvérű bérgyilkos magabiztosságával hozták is a meccseiket, de amíg az első 15 fordulóban 35 pontot tudtak szerezni, a másik 35 már 31 forduló alatt jött össze. A rájátszásig így is eljutottak, de ott az azóta a Premiershipben vitézkedő Hull City verte őket oda-vissza. A gólvágó Marlon King téli távozásának okára igazából nyáron derült fény: úgy tűnik, hogy a túlélésért el kell adni a legjobb játékosokat. A nyáron Henderson a Sheffield Unitedhez, Dan Shittu a Boltonhoz, Nathan Ellington és Jordan Stewart pedig a Debyhoz távozott, a helyükre meg valószínűleg ugyanabból az okból nem nagyon jött senki, csak az egykori Chelsea-balhátvéd John Harley Burnley-től és az óriás lengyel, Gregorz Rasiak a Southamptontól. Utóbbi valószínűleg kizárólag azért, hogy Priskin Tamást, ha lehet ne kelljen Boothroyd mesternek a pályára küldenie. Nem azt mondjuk, hogy egyáltalán nem maradtak technikás játékosok (Tommy Smith, Jobi McAnuff, vagy akár John-Joe O'Toole) a csapatnál, de ez az idény kifejezetten cudarnak ígérkezik a Vicarage Roadon. A Rúgd és fuss! jóslata: 17.

WOLVERHAMPTON WANDERERS
Mick McCarthy a harmadik idényét kezdte meg a Farkasok menedzsereként, és ő van a leginkább tisztában azzal, ha idén sem sikerül a feljutás, akkor ez a harmadik bizony egyben az utolsó is lesz. Ennek megfelelően vágott neki az egyébként nagyon tehetséges fiatalokból álló csapata tökéletesítéséhez. Elsőként elhozta a Derbytól a Man Utd nevelés David Jonest az Olofinjana távozásával meggyengült középpályára, majd a tavaly kiesett Leicester City angol U21-es válogatott hátvédjét, a wolverhamptoni születésű Richard Stearmant is megszerezte. És ha ez még mind nem lett volna elég, az eddig sem kimondottan gyenge, Michael Kightly, Andy Keogh, és Sylvan Ebanks-Blake fémjelezte támadószekciót is megerősítette: a hórihorgas Chris Iwelumo a Charltontól, míg a walesi tinédzser (az azóta már az első válogatottbeli gólját is megszerző) Sam Vokes a League One-ból kipottyant Bournemouthtól érkezett a Molineux-be. A Farkasokat kicsit több, mint egy éve jelképesen 10 fontért felvásárló, egyébként közismerten Pool-drukker Steve Morgan előtt egyelőre le a kalappal: csakúgy mint egy osztállyal feljebb Randy Lerner, a csendes amerikai, kitart a menedzsere mellett és finanszírozza annak hóbortját, azaz tehetséges brit fiatalok egy csapatba való összegyűjtését. És ennek idén végre meg is lesz az eredménye, ugyanis ez a csapat meg fogja nyerni a bajnokságot. A Rúgd és fuss! jóslata: 1.

 

0 Tovább

The Boys Are Back In Town

Távol álljon tőlünk, hogy szakértőnek kiáltsuk ki magunkat a Football League legalsó osztályával kapcsolatban, de azért valamelyest követjük a sorozatot, éppen annyira, hogy egy beharangozót még össze tudunk dobni. A League Two mindig nagyon izgalmas, 24 csapat közül három jut fel egyenes ágon, a negyedik feljutó személye a play-offban dől el, viszont csak ketten esnek ki, de hiba lenne azt gondolni, hogy hátul nem lesz ettől még nagy verseny a kiesés elkerüléséért, mert igenis lesz.

 

Ami a legérdekesebb rögtön, az az, hogy három csapat is jelentős pontlevonással kezdi a szezont. Ez rögtön rá is világít arra az ellentmondásra, ami az angol futball csillagászati összegeket eltapsoló élvonala és a liga többi része között feszül. Itt már ugyanis némely klub tényleg filléres gondokkal küzd, és a csődeljárások következményeként a Luton 30 (!), a Bournemouth 20, míg a Rotherham 17 pont hátránnyal vág neki a 2008-2009-es idénynek. Közülük a Luton helyzete akár reménytelennek is tűnhetne, de valamiért az a sejtésünk, hogy a Kalaposok heroikus erőfeszítések árán is, de bent fognak maradni. Mick Harford elszánt manager, és az elmúlt évek kiárusítása után most mégis erősödött a csapat valamit a nyáron – visszatért például az a Kevin Nicholls, aki két éve még a Championship egyik keresett középpályása volt, de a kölcsönjátékosokból és másutt szabadlistára tett futballistákból ezen a szinten egész ütőképes csapat alakulhat ki.

Hozzájuk hasonlóan a Bournemouth is most esett ki a League One-ból, és bár gyengült a csapat, de vélhetően nekik is meglesz a bennmaradás. Kevin Bondnak tavaly is majdnem sikerült a bravúr, és az utolsó pillanatig reménykedhettek a Cseresznyék abban, hogy nem kell egy ligával lejjebb sorolniuk, de ez végül nem jött össze. Most össze fog, hiába kell eladni kapós csatárukat, Jo Kuffourt, amikor még ott van az öreg harcos, Darren Anderton, és rajta kívül is néhány fiatal tehetség – a csatár Brett Pitman például, vagy a középpályás Danny Hollands, és itt van még kölcsönben a Liverpool ifjú gólzsákja, Craig Lindfield is. Végül a Rotherham sem fog kiesni, 17 pont mínusz nem a világ (a Leeds tizenöttel tavaly ugyebár majdnem feljutott), a manager Mark Robins ugyebár szintén Sir Alex Ferguson tanítványa, és képes lehet arra, hogy összekapja a csapatot, mely egyébként nem is a saját pályáján, hanem Sheffieldben játssza idén a hazai meccseit.

De nézzük inkább elsőként azt, hogy ki fog feljutni. Az előző hármast nem soroljuk ide, ahhoz azért nagyon sok mindennek össze kellene jönnie, pedig három szebb napokat is látott klubról van szó, de most ez a szezon mindháromnál a konszolidációról szól. A mi pénzünk a Shrewsbury csapatán van, ugyanis ez a klub árulta el az utóbbi időben a legkomolyabb ambíciókat: előbb megszerezték managernek Paul Simpsont, aki egyszer a Carlisle-t már felvitte innét, nyáron pedig szépen költöttek is (köszönhetően annak is, hogy Joe Hart, a klub neveltje bemutatkozott az angol válogatottban, amiért további félmilliót kaptak a Man Citytől), és klubrekordért megvásárolták Grant Holtot, a Nottingham Forest csatárát, aki el is kezdte vételára törlesztését, eddigi három meccsén két gólt is rúgott. Rajta kívül a tapasztalt csatár, Richard Walker is sokat jelenthet a klubnak, amely három forduló után százszázalékos, de mint már mondtuk, nem emiatt várunk sokat a Shrews-tól.

Szintén jól kezdett a liga egyik bukott óriásának számító Bradford, amely nem is olyan régen még a Premiershipben vitézkedett, mostanában azonban igen messze van ettől. A makacs kis skót, Stuart McCall azonban most végre újra felfelé fogja repíteni a klubot, mely főleg játékosai tapasztalatában bízhat: az első három fordulóban öt gólt szerző Peter Thorne 35 éves, a másik csatár Michael Boulding 32, akárcsak a középpályát összefogó Paul McLaren.

A harmadik egyenesági feljutónak a Gillinghamet tippeljük. A League One-ból nyáron kieső Gills managerét, az alsóbb osztályból érkező Mark Stimsont sokan támadták, de az örökölt zűrzavarért nem ő a felelős, és úgy érezzük, hogy szép lassan összeáll a csapata, melyben sok a Conference-ből érkező játékos, de pont ezért szimpatikus is. A két legfontosabb láncszem a 37 éves kapus, Simon Royce, illetve a nála 16 évvel fiatalabb kanadai csatártehetség, Simeon Jackson.

A playoffra hajtók közül a Chesterfieldnél játszik a League Two talán legjobb futballistája, a 33 éves Jack Lester, aki 37 meccsen 27 gólt lőtt a tavalyi szezonban – ennél csak C. Ronaldo és Fernando Torres mutatói voltak jobbak Angliában! A Lincoln gyengén kezdte az idei szezont, de bízunk Peter Jacksonban, aki a liga egyik legjobb managere, és ennél nagyobb problémákat is megoldott már életében, példának okáért túlélt egy gégerákot. A Rochdale tavaly a playoff döntőjében bukott el a Stockporttal szemben, viszont a csapat erős, jók a csatárok, a manager, Keith Hill pedig egy szuggesztív és humoros figura. Szintén playoff helyen volt tavaly David Penney csapata, a Darlington, mely nyáron hat új játékost is igazolt (közülük a Middlesbrough-ból érkező fiatal középpályás, Jason Kennedy lehet a legkomolyabb erősítés), és normál esetben oda kell érnie az első hét hely valamelyikére. Mi bízunk a Darlóban.

Kik szólhatnak még bele a feljutásba? Feltétlenül meg kell említeni a Wycombe Wanderers csapatát, ahol Peter Taylor nyilván apait-anyait belead, hogy helyrehozza kissé megtépázott renoméját, mivel mind a Crystal Palace, mind pedig a Stevenage csapatánál kudarcot vallott a közelmúltban. Aztán a szezon harmadik százszázalékos csapata, a Bury, mely a tavalyi szezont is remek formában fejezte be, úgy látszik, Alan Knill managernek sikerült ezt átmentenie idénre is, bár tartunk tőle, hogy lesz itt megtorpanás nemsokára. Meglepetést okozhat még az ötödik vonalból most feljutó Aldershot, illetve illendőségből megemlítjük még Robbie Williams csapatát, a League One-ból most kipottyanó Port Vale-t is.

Biztos kiesőnek a szezont pokoli rossz formában kezdő Chestert tippeljük, továbbá az Exeter könnyen visszatérhet a Blue Square Premier League-be, ahonnét most nyáron érkezett. Gyengének tűnik a liga egyetlen fekete managere, Keith Alexander által irányított Macclesfield is, amely tavaly is éppen, hogy megúszta a kiesést. És fenyegetve lesz a szezont remekül kezdő Dagenham & Redbridge, illetve Accrington Stanley is, mint két igazi kiscsapat.

Ami még érdekes lehet a League Two-ban, az a számos egyéniség a managerek között. Említettük már Paul Simpsont, aki elismerten a legtehetségesebb angol edzők közé tartozik már évek óta, rajta kívül Peter Taylor is nyomta már a Championshipben, míg David Penney vagy Peter Jackson szintén bizonyított már számos alkalommal. Lehet, hogy nem fog beleszólni a feljutásba, de a Morecambe-et irányító, egykori észak-ír válogatott Sammy McIlroy, vagy a Barnetet évek óta felszínen tartó volt középiskolai IT tanár, Paul Fairclough is érdekes figurák (utóbbi nem mellesleg a Dexy’s Midnight Runners-énekes Kevin Rowland sógora). Aztán itt vannak a kiscsapatokkal csodát tevő edzők: John Still (Dagenham & Redbridge) vagy John Coleman (Accrington Stanley) valószínűleg nem nagyon kaphattak volna ligacsapatot, ha nem viszik fel a magukét. Mindkettőnek sikerült, ráadásul meg is vetették a lábukat. Gary Waddock, a „Wadfather” az Aldershottal most ugyanezt próbálja meg, míg a kezdő fiatal managerek közül Paul Tisdale (Exeter) és Andy Scott (Brentford) lehet a következő nagy dobás akár. Végül az alsóbb osztályokból érkező, mélyvízbe dobott managerek sorsát is érdemes lesz figyelni: Paul Stimsonnak ugyebár fel kell juttatnia a Gillinghamet, míg Lee Sinnott-on (Port Vale) nincs ekkora teher, de azért érdekes lesz, hogyan tud megbirkózni a feladattal, főleg, hogy manapság nagyon nehéz kispadhoz jutni, és könnyen lehet, hogy több lehetőségük nem lesz rá, hogy ilyen szinten bizonyítsanak. Persze biztosan lesz majd edzőváltás is előbb vagy utóbb, de mi most még mind a 24 managernek drukkolunk, aztán győzzön a jobbik.

0 Tovább

Rúgd és fuss!

blogavatar

Phasellus lacinia porta ante, a mollis risus et. ac varius odio. Nunc at est massa. Integer nis gravida libero dui, eget cursus erat iaculis ut. Proin a nisi bibendum, bibendum purus id, ultrices nisi.

Legfrissebb bejegyzések

Utolsó kommentek