A Championship elmúlt három szezonját nézve mindegyikben megismétlődött egy törvényszerűség: a playoffot mindig az a csapat nyerte, amely rendszerint gyengébb játékerőt képviselt a közvetlen vetélytársaknál, viszont pont akkor lendült formába, amikor azt kell: a szezon legvégén. Emlékezzünk csak: a 2007-2008-as szezon elején senki sem várt feljutást a Hull Citytől, amely sokáig nem is jelezte az ilyen irányú ambícióit, de aztán február környéként a Phil Brown irányította Tigrisek elkezdték sorozatban nyerni a meccseket, és tavaszra már az automatikus feljutás sem tűnt lehetetlennek. Ez ugyan végül nem jött össze, de aztá a playoffot az örökifjú Dean Windass vezérletével sikerült megnyernie, és így lett meg végül öt szezon alatt a harmadik feljutás a menetelést a negyedik ligában kezdő Hullnak. Egy évvel később Owen Coyle csapata, a Burnley robbant be az első hat közé a végén, és a lendületnek köszönhetően eltakarították az útból a jobb erőkből álló Readinget, majd a döntőben a Sheffield Unitedet is legyőzték. Tavaly pedig a szezon előtt inkább a kiesésre esélyesnek tartott Blackpool az utolsó fordulóban biztosította csak be a playoff-helyezést, de ha már ott voltak, legyűrték a favoritnak tartott Nottingham Forestet, majd a döntőben egy csodálatos meccsen a Cardiffot is.

Idén elég sokáig nem lehetett látni, ki lesz az, aki a végén nevet, és nyilván a lakásunkat mi sem tennénk rá, de a jelek arra utalnak, hogy az idei szezon hőse a Reading lesz. Mielőtt bárki is felkapná a fejét, hogy emlékeztessen bennünket arra, hogy azért a Reading nem egészen Blackpool-szintű csapat, pláne, hogy nem is olyan régen lehúzott két szezont is a Premier League-ben, elmondjuk, hogy ez már nem ugyanez a csapat. Abból a bizonyos Steve Coppell-féle csapatból már csak a két izlandi, Ivar Ingimarsson és Brynjar Gunnarsson maradt meg hírmondónak, továbbá egy bizonyos Shane Long, aki akkoriban még csak a cserepadon ücsörgött. Idén viszont az ír támadó a Championship egyik leggólerősebb játékosává lépett elő, jelenleg húsz gólnál tart a bajnokságban, de azért hiba lenne az ő teljesítményével indokolni a jó szereplést. A Premier League-ből három éve kiesett Readinget elsőre a már említett Burnley ütötte el a visszajutástól, és akkor búcsúzott el Steve Coppell manager is. A helyére érkező Brendan Rogers fél év alatt megbukott, és amikor 2009 decemberében a tartalékcsapatot vezető Brian McDermott lépett a helyére megbízott edzőként, akkor még senki sem gondolta volna, hogy hosszabb távon is ő marad.

Márpedig McDermott hamar összekapta a csapatot: 2010 januárjában kiverte a kupából a Liverpoolt, és elkezdett a bajnokságban is felfelé mászni, úgyhogy meg is kapta a rendes állást. Ugyan a playoffig tavaly már nem sikerült felküzdenie magát a Readingnek, úgyhogy maradt a reménykedés, hogy majd jövőre. Pedig nyáron nem úgy nézett ki, hogy a csapattal számolni kell a feljutáskor, hiszen a Reading legjobb játékosa, az izlandi középpályás, Gylfi Sigurdsson eligazolt a Bundesligába, a helyére pedig nem is jött senki (bár azóta kiderült, a nyáron érkezett volt leedsi balhátvéd, Ian Harte pontrúgásai felérnek egy közepesen gólerős csatár hatékonyságával, annyi gólt szerez belőlük). Ennek megfelelően ez a blog sem várt sokat a Readingtől, amely nem is kezdett fényesen, nagyjából végig a középmezőnyben tanyázott. Aztán amikor kellett, februárban a csapat visszaváltott, és már tíz meccse veretlen, az utolsó hat meccsét pedig zsinórban megnyerte, amivel észrevétlenül playoff-helyre ért be. A legutolsó meccsén ráadásul azt a Nottinghamet verte idegenben, amelyet sikerült lelöknie a hatodik helyről. A hétgólos mérkőzés valódi thriller volt (a fenti videón látható az összefoglaló): 4-3-ra nyert a Reading, úgy, hogy először a vendégek vezettek, aztán fordított a Forest, majd lőtt két gólt ismét a Reading. Két perccel a vége előtt Lewis McGugan tizenegyesével úgy tűnt, pontot mentenek a hazaiak, ám a hosszabbításban Simon Church újra begyötörte valahogy a labdát a Forest kapujába, sőt, még belefért egy readingi büntető is, Long lövését Lee Camp azonban kivédte. Ezzel a Reading már az ötödik helyen áll, és jelen állás szerint rájuk érdemes tenni, ha el akarjuk találni a májusi playoff-döntő győztesét.