Rúgd és fuss!

Több mint négy hónap telt el azóta, hogy szezonelőzetesünkben áttekintettük a Championship mezőnyét, esélyeket latolgattunk és megpróbáltuk a végeredményt is megjósolni. Alig pár fordulóval túl az idei szezon felén azonban már biztosan leszögezhető: olyan nagy tülekedés, mint a tavalyi idényben volt az első két helyért idén már biztosan nem lesz, ugyanakkor a kiesés elkerüléséért megint elkeseredett harc várható majd. A klubok jelenlegi helyezése sorrendjében vesszük számba a csapatokat, de arra mindenki mérget vehet, hogy május végére a tabella szépen össze fog még kutyulódni.

A Wolverhampton első helyében biztosak voltunk már a bajnokság kezdetekor és nagyon úgy tűnik, hogy hálistennek ezzel a tippünkkel nem fogunk pofára esni. Pedig nem ment minden ilyen simán: a csapat játékának meghatározó szélsői (Kightly és Jarvis) egyszerre dőltek ki egy hónapra, és semelyik közvetlen vetélytársukat sem tudták legyőzni. A Farkasok ennek ellenére meggyőző, hétpontos előnnyel léptek át az újévbe (többek között az egyenletes teljesítményüknek köszönhetően), aminek bizony elegendőnek kell lenni a bajnoki címhez, hacsak nem tizedeli meg a csapatot egy újabb sérüléshullám, vagy a legkapósabb játékosokat nem szipkázzák el a már csak a téli erősítésben bízakodó Premiership-klubok. Az már viszont más kérdés, hogy a Premiershipben mire megy majd McCarthy a meglehetősen fiatal és elsőosztályú tapasztalattal egyáltalán nem rendelkező bandájával.

A Reading viszont lássuk be sokkal jobban teljesít, mint ahogy azt gondoltuk, amikor nem annyira meggyőződésből, hanem inkább csak a tisztesség kedvéért adtuk oda nekik az egyik play-off helyet. A remek szereplés zálogai a Hunt testvérek és a gólokat hármasával szóró ír válogatott csatár, Kevin Doyle. Férfiasan bevalljuk, hogy Noel Huntban nem nagyon láttuk a nyáron a Stoke-hoz távozó Dave Kitson utódát, de Steve Coppellnek ezúttal is sikerült egy újabb nyuszit előhúzni a cilinderből. Ha Doyle és a loboncos hajú Stephen Hunt maradnak, nem kell talán nagy jóstehetség ahhoz, hogy kijelentsük: a Reading a következő idényt már egy osztállyal feljebb kezdi majd meg.

Szeptemberben még úgy tűnt, hogy a  Birmingham City nem fog sűrűn pontokat hullajtani, de aztán valahogy mégsem jöttek a győzelmek, sőt kellemetlen hazai vereségek is kezdtek becsúszni. Valahogy elmaradni látszanak a gólok, annak ellenére, hogy a liga legerősebb csatársora áll McLeish menedzser rendelkezésére. Egy pár hete még azt írtuk volna, ha esetleg az automatikus feljutás nem jön össze a Kékeknek, akkor az bizony a gyengécske középpályán fog múlni. Sir Alex Ferguson egykori tanítványa azonban mintha hallgatott volna a Rúgd és fuss! tanácsára, és pár nap leforgása alatt megszerezte kölcsönbe Hameur Bouazzát (Fulham), Scott Sinclairt (Chelsea) és Lee Bowyert (West Ham)! Kiváncsian várjuk, hogy a friss igazolásokkal sikerül-e majd felrázni a téli álomba szenderedő Kékeket. 

Minden egyes forduló után rácsodálkozunk, hogy a Sheffield United még mindig a rájátszást érő helyek valamelyikén tanyázik, és ez így volt szinte végig az idény eddigi részében. A Pengék ugyanis a várakozásokhoz képest elég visszafogottan szerepelnek, amit az is bizonyít, hogy több alkalommal is három ponttal távozhattak a vendégek a Bramall Lane-ről és januárig szinte sohase sikerült sorozatban meccseket nyerniük. Meglepő módon és a sheffieldi melegközösség legnagyobb bánatára azonban túladtak a csapat sztárján, James Beattie-n, aki tavaly a gólok 40 százalékát szerezte. Ilyet pedig nem csinál olyan csapat, amelyik komolyan veszi magát és a feljutási szándékait, mégha anyagi megfontolások is húzódnak meg a döntés mögött.

Azt gondoltuk már szeptemberben is, hogy a Preston olyan gyengén, mint tavaly nem fog még egyszer szerepelni, de abban nem hittünk, hogy komoly esélyesei lesznek majd a rájátszásnak. Ezzel szemben egy ígéretes szezonkezdet, majd egy gyatra folytatás után úgy tűnik, hogy kirobbanthatatlanok a Liliomfehérek rájátszásból. Semmi trükk, semmi csillogás, kevés gól, mégis a legutóbbi tizenegy meccsből nyolcat (többek között a Birmingham és a Wolves ellenit is!) hoztak Alan Irvine tanítványai. Na erről beszélünk.

Ezzel el is érkeztünk az idei szezon két legnagyobb meglepetéscsapatához, aki természetesen nem más, mint a Cardiff és a Burnley. Mindkét csapatot alulértékeltük az idény elején, szégyelljük is magunkat érte. A Cardiff sorozatban hozza a meccseit, ami nagymértékben a klub új csatárának, a gólkirályi címért is versenybe szálló Ross McCormacknek (ugye mi megmondtuk előre, hogy figyelni kell a skótra!) köszönhető. Öröm volt nézni, hogy volt olyan meccs, ahol egyenesen három és fél támadó is egyszerre volt a pályán: Jay Bothroyd, Ross McCormack, Michael Chopra és Wayne Routledge, kár hogy utóbbiak közül Routledge már a QPR-é, Choprát pedig visszarendelték a Sunderlandhez. Azonban még így is nagy a bizakodás a Ninian Parkban! A Burnley mindenkit meglepve remek játékkal és Chris Eagles vezényletével menetelt a bajnokságban és a ligakupában egészen addig, amíg Piszkos Harry Tottenhamje át nem gázolt rajtuk az elődöntő első meccsének második félidejében. Azóta valahogy nem találják a ritmust és kellemetlen vereségekbe szaladnak bele sorozatban. Most fog igazán kiderülni, hogy Owen Coyle mennyire rátermett menedzser és össze tudja-e rántani a jelenleg hitehagyott, de helyenként látványos egyérintős futballt bemutató csapatát.

Kifejezetten kajánul mosolyogva nyugtázunk minden hírt, ami az új londoni butik-klub, a QPR kudarcairól szól. Márpedig ilyenből van elég, és nagyon úgy néz ki, hogy idén sem fog összejönni a feljutás. Gyakorlatilag nincs olyan döntés a klubnál, ami a rokonszenvünket feltámasztaná irányukban, bár az új menedzser, Paolo Sousa első intézkedéseként hazaküldött egy pár haszontalan latin fiút. Már ez is valami. Ellenben a Swansea úgy tűnik nem tett rossz lóra sem Martínezzel, sem a spanyoljaival: magunk is meglepődünk azon, hogy szinte nincs olyan csapat, amelyik el tudná látni a bajukat. Pedig azt hittük, hogy a csapat meghatározó játékosa, Ferrie Bodde idényeleji kidőlésével ki fog pukkadni a Hattyúk lufija. Úgy tűnik, hogy egyelőre nem, sőt.

Neil Warnock viszont újabb csodát visz véghez, hiszen a Crystal Palace-tól idén még legelvakultabb szurkolók sem vártak semmi izgalmasat. A keret eléggé közepes, de a Palace utánpótlásakadémiája újabb és újabb tehetségeket dob ki, és úgy tűnik, hogy ez Warnock elszántságával jól összekeverve nem is olyan rossz elegy. Az Ipswichtől azonban jóval többet vártunk, de egyelőre a szezon legnagyobb csalódását okozzák. Kiváncsian várjuk meddig tart ki a türelem a Traktoros Fiúk menedzserével, Jim Magiltonnal szemben, aki funkciótlanul cserélgeti csapatát, érthetetlen okokból tesz be és hagy ki játékosokat. Ennél még az is jobb volt, amikor a tavalyi szezon első felében legalább minden hazai meccsüket kivétel nélkül megnyerték.

A Sheffield Wednesday idén hálistennek egyelőre elkerüli a kiesőzónát, ami nagyban annak köszönhető, hogy az idényt nem hat vereséggel kezdték, mint ahogyan tavaly. De egyáltalán nem tűnnek meggyőzőnek, ami nem is meglepő, mivel meccsenként legfeljebb egy gólt szerezve nehéz hozni a győzelmeket. Azzal a tippünkkel viszont, hogy a Coventry lesz az idény egyik meglepetéscsapata jól mellétrafáltunk. Pedig minden adott volt ehhez: megerősített keret, fiatal, ambiciózus menedzser és dagadó pénztárcájú tulajdonos. Akadtak ugyan meglepő győzelmek is, de valahogy nem sikerült egy megbízható formát állandósítaniuk az Égszínkékeknek. A középpálya motorja, Jay Tabb viszont a Readinghez távozott, és helyette igazából még ki sincs nézve senki, úgyhogy a nagy áttörés egyelőre még várat magára. Talán jövőre?

Mondtuk, hogy idén a Bristol City nem fog már a meglepetés erejével hatni, de arra sem gondoltunk, hogy ennyire ritka vendégek lesznek az első tízben. Tehetséges kis csapat a Bristol, aki egy jobb napján akár még a legjobbakat is elkaphatja, de Nicky Maynard egyelőre nem elég érett arra, hogy igazi vezérként hétről-hétre győzelemre vigye a csapatot.

A futottak még kategóriába tartozik a Plymouth, a Barnsley és a Blackpool is, akik közül még bármelyik csapat bajba kerülhet. Mi azt tippeltük, hogy kettő közülük ki is fog esni (a Plymouth és a Blackpool). Viszont nagyon úgy tűnik, hogy hiába ment el Simon Grayson menedzser a Leedshez, a Blackpool továbbra is a másodosztályban képzeli el a jövőjét, ugyanis két csatárt is hoztak kölcsönbe télen: régi jó ismerősünket DJ Campbellt a Leicestertől, és a minden magyar futballrajongó egyetlen reménységét, Németh Krisztiánt a Liverpool tartalékból. Na de mit is várhatunk annak a városnak a klubjától, ahol évente több turista fordul meg, mint Görögországban és a vendégágyak száma messze felülmúlja a portugáliaiakét? Ami viszont a Plymoutht és a Barnsley-t illeti, előbbi egy meglepő kezdést követően kifáradni látszik, utóbbi meg nem nagyon csillogtatja a tavalyi erényeit. Ez pedig akár még sokba is kerülhet nekik idén.

Nemrégiben váltott menedzsert a sokkal jobb sorsra érdemes Nottingham Forest, Norwich és Derby is. A dolog pikantériája az, hogy a Foresthez az a Billy Davies ment, aki először feljutott a PL-be a Derby-val, majd onnan csak azért nem pottyant ki velük, mert még idejében leváltották, a Derby pedig az egykori Forest-játékost, Nigel Clough-ot nevezte ki menedzserré, akinek az apja, Brian Clough a Leeds Uniteddel ellentétben mindkét csapatot a bajnoki címig vezette. Ja, és ha valaki nem tudná ez a két klub egyébként ősi riválisai egymásnak. A lényeg azonban az, hogy valami mindkét csapatnál megmozdulni látszik, a Forest például nagy valószínűséggel elkerüli a veszélyzónát, nagymértékben a Davies alatt elért győzelmeknek köszönhetően, és lefogadjuk, hogy a Derby is meg fog indulni felfelé a tabellán, főleg, hogy a két évvel ezelőtt még Ashley Younggal egy napon említett Giles Barnes végre felgyógyult hosszadalmas sérüléséből. A Norwichnál, ahogy az előbb vagy utóbb várható volt egyébként, elfogyott a levegő Glenn Roeder körül: a klub és a szakember búcsút vettek egymástól. Távol álljon tőlünk, hogy tréfálkozzunk Roederen, de legközelebb akkor fog csapatot irányítani, amikor leül otthon a számítógépe elé egy egy egész éjjelen át tartó Championship Football Manager partira. Utóda, Bryan Gunn (a nyolcvanas és kilencvenes évek fordulóján legendássá vált Norwich kapusa) örökölt egy egyáltalán nem béna, de kicsit összecsuklott társaságot, amivel ebben az évben (megint!) a biztos bennmaradás kiharcolása lehet csak a cél.

A Watford idei mélyrepülése benne volt a pakliban, az már viszont kevésbé, hogy a menedzser Aidy Boothroyd és az elnökség is távozni fog még karácsony előtt. Mint mindig, ha nagy baj van, Sir Elton nevét kezdték el suttogni a Vicarage Road környékén. Az egykori tulajdonos, majd tiszteletbeli elnök (éppen azért mondott le erről a címéről, mert felháborítónak találta, ahogy a klubot vezették) talán még hajlandó is lenne újra szerepet vállalni a szíve csücskét jelentő klubnál, aminek itt mindannyian nagyon örülnénk. De egyelőre semmi ilyesmiről nincsen szó, ehelyett minden-idők-leggyatrább-angol-szövetségi-kapitányát (aki egyébként a klub legsikeresebb időszakában volt a Watford menedzsere) kínálták meg egy igazgatósági hellyel. És ez bizony nem sok jóval kecsegtet.

A kiesőjelöltek közül a Doncaster becsületesen megtesz mindent, hogy emelt fővel búcsúzhasson a másodosztálytól (mert azt, hogy a végén bennmaradnak, senki sem gondolhatja komolyan), a Southamptonnak meg úgy néz ki, hogy szerencséje sincs. A sikertelenség miatt pár napja lemondott a szigorú tekintetű holland szakember, Poortvliet, és helyét eddig az utánpótlásért felelős honfitársa, Mark Wotte vette át. Utánpótláskorú csapat, utánpótlás szakemberrel, ebből nem tudjuk, hogy mi fog kisülni, de azt tudjuk, ha valamit nagyon szeretnénk, az az, hogy a Szentek csodával határos módon kerüljék el a kiesést. A tökutolsó Charlton pedig egész egyszerűen el van átkozva, amióta Alan Curbishley elhagyta a klubot. Az egyre reménytelenebb helyzetbe kerülő londoni klub gyakorlatilag sorozatban elveszti minden meccsét, a csapatba szinte bárki bekerülhet, és az Alan Pardew-t váltó, egyébként tehetséges menedzser, Phil Parkinson karrierje hasonlóan fog alakulni, mint Glenn Roederé, ha nem vigyáz, és a Charlton pedig ki fog esni. Nem kedveljük a dél-londoni klubot, de valahogy ezt még mi sem kívántuk nekik.