Távol álljon tőlünk, hogy szakértőnek kiáltsuk ki magunkat a Football League legalsó osztályával kapcsolatban, de azért valamelyest követjük a sorozatot, éppen annyira, hogy egy beharangozót még össze tudunk dobni. A League Two mindig nagyon izgalmas, 24 csapat közül három jut fel egyenes ágon, a negyedik feljutó személye a play-offban dől el, viszont csak ketten esnek ki, de hiba lenne azt gondolni, hogy hátul nem lesz ettől még nagy verseny a kiesés elkerüléséért, mert igenis lesz.

 

Ami a legérdekesebb rögtön, az az, hogy három csapat is jelentős pontlevonással kezdi a szezont. Ez rögtön rá is világít arra az ellentmondásra, ami az angol futball csillagászati összegeket eltapsoló élvonala és a liga többi része között feszül. Itt már ugyanis némely klub tényleg filléres gondokkal küzd, és a csődeljárások következményeként a Luton 30 (!), a Bournemouth 20, míg a Rotherham 17 pont hátránnyal vág neki a 2008-2009-es idénynek. Közülük a Luton helyzete akár reménytelennek is tűnhetne, de valamiért az a sejtésünk, hogy a Kalaposok heroikus erőfeszítések árán is, de bent fognak maradni. Mick Harford elszánt manager, és az elmúlt évek kiárusítása után most mégis erősödött a csapat valamit a nyáron – visszatért például az a Kevin Nicholls, aki két éve még a Championship egyik keresett középpályása volt, de a kölcsönjátékosokból és másutt szabadlistára tett futballistákból ezen a szinten egész ütőképes csapat alakulhat ki.

Hozzájuk hasonlóan a Bournemouth is most esett ki a League One-ból, és bár gyengült a csapat, de vélhetően nekik is meglesz a bennmaradás. Kevin Bondnak tavaly is majdnem sikerült a bravúr, és az utolsó pillanatig reménykedhettek a Cseresznyék abban, hogy nem kell egy ligával lejjebb sorolniuk, de ez végül nem jött össze. Most össze fog, hiába kell eladni kapós csatárukat, Jo Kuffourt, amikor még ott van az öreg harcos, Darren Anderton, és rajta kívül is néhány fiatal tehetség – a csatár Brett Pitman például, vagy a középpályás Danny Hollands, és itt van még kölcsönben a Liverpool ifjú gólzsákja, Craig Lindfield is. Végül a Rotherham sem fog kiesni, 17 pont mínusz nem a világ (a Leeds tizenöttel tavaly ugyebár majdnem feljutott), a manager Mark Robins ugyebár szintén Sir Alex Ferguson tanítványa, és képes lehet arra, hogy összekapja a csapatot, mely egyébként nem is a saját pályáján, hanem Sheffieldben játssza idén a hazai meccseit.

De nézzük inkább elsőként azt, hogy ki fog feljutni. Az előző hármast nem soroljuk ide, ahhoz azért nagyon sok mindennek össze kellene jönnie, pedig három szebb napokat is látott klubról van szó, de most ez a szezon mindháromnál a konszolidációról szól. A mi pénzünk a Shrewsbury csapatán van, ugyanis ez a klub árulta el az utóbbi időben a legkomolyabb ambíciókat: előbb megszerezték managernek Paul Simpsont, aki egyszer a Carlisle-t már felvitte innét, nyáron pedig szépen költöttek is (köszönhetően annak is, hogy Joe Hart, a klub neveltje bemutatkozott az angol válogatottban, amiért további félmilliót kaptak a Man Citytől), és klubrekordért megvásárolták Grant Holtot, a Nottingham Forest csatárát, aki el is kezdte vételára törlesztését, eddigi három meccsén két gólt is rúgott. Rajta kívül a tapasztalt csatár, Richard Walker is sokat jelenthet a klubnak, amely három forduló után százszázalékos, de mint már mondtuk, nem emiatt várunk sokat a Shrews-tól.

Szintén jól kezdett a liga egyik bukott óriásának számító Bradford, amely nem is olyan régen még a Premiershipben vitézkedett, mostanában azonban igen messze van ettől. A makacs kis skót, Stuart McCall azonban most végre újra felfelé fogja repíteni a klubot, mely főleg játékosai tapasztalatában bízhat: az első három fordulóban öt gólt szerző Peter Thorne 35 éves, a másik csatár Michael Boulding 32, akárcsak a középpályát összefogó Paul McLaren.

A harmadik egyenesági feljutónak a Gillinghamet tippeljük. A League One-ból nyáron kieső Gills managerét, az alsóbb osztályból érkező Mark Stimsont sokan támadták, de az örökölt zűrzavarért nem ő a felelős, és úgy érezzük, hogy szép lassan összeáll a csapata, melyben sok a Conference-ből érkező játékos, de pont ezért szimpatikus is. A két legfontosabb láncszem a 37 éves kapus, Simon Royce, illetve a nála 16 évvel fiatalabb kanadai csatártehetség, Simeon Jackson.

A playoffra hajtók közül a Chesterfieldnél játszik a League Two talán legjobb futballistája, a 33 éves Jack Lester, aki 37 meccsen 27 gólt lőtt a tavalyi szezonban – ennél csak C. Ronaldo és Fernando Torres mutatói voltak jobbak Angliában! A Lincoln gyengén kezdte az idei szezont, de bízunk Peter Jacksonban, aki a liga egyik legjobb managere, és ennél nagyobb problémákat is megoldott már életében, példának okáért túlélt egy gégerákot. A Rochdale tavaly a playoff döntőjében bukott el a Stockporttal szemben, viszont a csapat erős, jók a csatárok, a manager, Keith Hill pedig egy szuggesztív és humoros figura. Szintén playoff helyen volt tavaly David Penney csapata, a Darlington, mely nyáron hat új játékost is igazolt (közülük a Middlesbrough-ból érkező fiatal középpályás, Jason Kennedy lehet a legkomolyabb erősítés), és normál esetben oda kell érnie az első hét hely valamelyikére. Mi bízunk a Darlóban.

Kik szólhatnak még bele a feljutásba? Feltétlenül meg kell említeni a Wycombe Wanderers csapatát, ahol Peter Taylor nyilván apait-anyait belead, hogy helyrehozza kissé megtépázott renoméját, mivel mind a Crystal Palace, mind pedig a Stevenage csapatánál kudarcot vallott a közelmúltban. Aztán a szezon harmadik százszázalékos csapata, a Bury, mely a tavalyi szezont is remek formában fejezte be, úgy látszik, Alan Knill managernek sikerült ezt átmentenie idénre is, bár tartunk tőle, hogy lesz itt megtorpanás nemsokára. Meglepetést okozhat még az ötödik vonalból most feljutó Aldershot, illetve illendőségből megemlítjük még Robbie Williams csapatát, a League One-ból most kipottyanó Port Vale-t is.

Biztos kiesőnek a szezont pokoli rossz formában kezdő Chestert tippeljük, továbbá az Exeter könnyen visszatérhet a Blue Square Premier League-be, ahonnét most nyáron érkezett. Gyengének tűnik a liga egyetlen fekete managere, Keith Alexander által irányított Macclesfield is, amely tavaly is éppen, hogy megúszta a kiesést. És fenyegetve lesz a szezont remekül kezdő Dagenham & Redbridge, illetve Accrington Stanley is, mint két igazi kiscsapat.

Ami még érdekes lehet a League Two-ban, az a számos egyéniség a managerek között. Említettük már Paul Simpsont, aki elismerten a legtehetségesebb angol edzők közé tartozik már évek óta, rajta kívül Peter Taylor is nyomta már a Championshipben, míg David Penney vagy Peter Jackson szintén bizonyított már számos alkalommal. Lehet, hogy nem fog beleszólni a feljutásba, de a Morecambe-et irányító, egykori észak-ír válogatott Sammy McIlroy, vagy a Barnetet évek óta felszínen tartó volt középiskolai IT tanár, Paul Fairclough is érdekes figurák (utóbbi nem mellesleg a Dexy’s Midnight Runners-énekes Kevin Rowland sógora). Aztán itt vannak a kiscsapatokkal csodát tevő edzők: John Still (Dagenham & Redbridge) vagy John Coleman (Accrington Stanley) valószínűleg nem nagyon kaphattak volna ligacsapatot, ha nem viszik fel a magukét. Mindkettőnek sikerült, ráadásul meg is vetették a lábukat. Gary Waddock, a „Wadfather” az Aldershottal most ugyanezt próbálja meg, míg a kezdő fiatal managerek közül Paul Tisdale (Exeter) és Andy Scott (Brentford) lehet a következő nagy dobás akár. Végül az alsóbb osztályokból érkező, mélyvízbe dobott managerek sorsát is érdemes lesz figyelni: Paul Stimsonnak ugyebár fel kell juttatnia a Gillinghamet, míg Lee Sinnott-on (Port Vale) nincs ekkora teher, de azért érdekes lesz, hogyan tud megbirkózni a feladattal, főleg, hogy manapság nagyon nehéz kispadhoz jutni, és könnyen lehet, hogy több lehetőségük nem lesz rá, hogy ilyen szinten bizonyítsanak. Persze biztosan lesz majd edzőváltás is előbb vagy utóbb, de mi most még mind a 24 managernek drukkolunk, aztán győzzön a jobbik.