Nemrégiben közzétettük itt a blogon London szurkolói térképét, amiből kiderül, hogy melyik klubnak hol van a pályája, és nagyjából merre található a szurkolói bázisa. Nagyon úgy néz ki, hogy ez a térkép hamarosan át fog rajzolódni, mivel két nagymúltú londoni klub, a Tottenham Hotspur és a West Ham United is harcba szállt, hogy megkaparintsa a 2012-es londoni olimpiára London észak-keleti felében található Stratfordban épülő stadiont a játékok lebonyolítását követően.

Bár sem az FA szabálykönyve, sem a Premier League szabályai nem tiltják, mindeddig nem  fordult elő sűrűn (az angol futballra mostanság nem nagyon jellemző önmérséklet bizonyítékaként), hogy a tulajdonosok  új helyszínre költöztessék klubjukat. Természetesen most csak a második világháború utáni időszakról beszélünk, amikortól az angol futballklubok a kezdeti vándorlás után megépítve saját pályáikat gyökeret eresztettek azon a környéken, ahol nagyjából  manapság is találhatók. Az egyedüli kivétel talán a Wimbledon FC Milton Keynesbe való költöztetése, valamint az angol futball szimbólumának számító Highbury elhagyása számított. Míg a Milton Keynes Dons (vagy ahogy őket hívni szokás a Franchise FC) esetében a költözés, még ha fájdalmas is volt a szurkolók számára, gyakorlatilag egy csőd szélén egyensúlyozó, pálya nélküli klub  egyfajta újjáélesztését jelentette (mégha a klub nem is tekinthető a korábbi kupagyőztes Wimbledon jogutódjának, ráadásul a szurkolók meg is alapították az "új" Wimbledont, AFC Wimbledon néven), addig az Arsenal döntése mögött kizárólag bevételnövelési szempontok húzódtak meg. Az Arsenal vezetői a kétezres évek fordulóján világosan látták, hogy mindenféleképpen bővíteniük kell a stadionjukat, ha lépést akarnak tartani a Manchester Uniteddel. A bővítés miatti hercehurca miatt azonban az is felmerült, hogy akár még Brentbe (azon a környéken található a Wembley is)  is elköltöznének, de egy ügyes ingatlanfejlesztő megtalálta a tökéletes megoldást egy közeli ipari ingatlan formájában, így nem kellett elhagyniuk a klub otthonának 1913 óta számító Islington kerületet sem, bár egyes szurkolók még így sem voltak megelégedve a klub betonteknőszerű új otthonával.

A londoni Olimpiai Stadion hasznosításának kérdése gyakorlatilag azóta képezi élénk vita tárgyát, hogy Londonnak ítélték oda a 2012-es olimpiai játékok megrendezésének jogát. Kezdetben felmerült, hogy a három legközelebb található futballklub (a Leyton Orient, a West Ham United és a Tottenham Hotspur) használhassa társbérletben a stadiont (amibe egyedül a csupán egy metrómegállónyira található Leyton Orient vezetői mentek volna bele), de ez a megoldás annyira idegen az angol futballtól, hogy arra legfeljebb a múltban is csak szükségszerűségből és átmeneti időre került sor  (például pont a Wimbledon játszotta majdnem tíz éven át a hazai meccseit a Crystal Palace otthonában, a Selhurst Parkban), talán éppen ezért nem költözött be korábban  együtt a Wembleybe a két észak-londoni rivális, az Arsenal és a Spurs, bár a lehetőség elég komolyan felmerült.

Az eredeti tervek szerint és a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak tett ígéretnek megfelelően azonban az olimpia után az sportesemények fő helyszínéül szolgáló stadiont félig visszabontva, egy 25-30 ezer néző befogadására képes atlétikai centrumot hoznának létre, amit a brit atlétikai szövetség vehetne használatba. Az elképzelések a degenerált arisztokrata wodehouse-i figuráját tökéletesen hozó londoni polgármester, Boris Johnson színrelépésével megváltozni látszottak, aki egyáltalán nem zárta ki annak lehetőségét, hogy a stadiont a későbbiekben akár futball céljára is használhassák. A polgármester szavai meghallgatásra találtak, mivel a 2010 nyarán meghirdetett tenderen az észak-londoni Tottenham Hotspur és a kelet-londoni West Ham United is jelezte részvételi szándékát, és pénteken mindketten le is adták hivatalos pályázatukat.

A Tottenham Hotspur gyakorlatilag hasonló cipőben jár, mint az Arsenal tíz éve: a jelenleg csupán 36 ezer néző befogadására képes White Hart Lane-t szeretnék kibővíteni, vagy a pálya tőszomszédságában egy új stadiont felépíteni, aminek a tervei  állítólag már el is készültek. A beruházás azonban egetverő költségekkel járna és ráadásul az is kiszámíthatatlan, hogy mikor kezdődhetne meg az építkezés, mivel a környező ingatlanok tulajdonosaival is meg kellene egyeznie a klub vezetőinek, ami akár évekig is elhúzódhat. Ebben a helyzetben nem csoda, hogy a Spurs kapva kapott az alkalmon és a londoni O2 Arenát üzemeltető céggel, az AEG-gel karöltve pályáznak az Olimpiai Stadionra. A közös pályázatuk értelmében a stadiont gyakorlatilag az alapokig visszabontanák, és egy teljesen új, kizárólag futballmeccsek befogadására (és egyéb rendezvények lebonyolítására) szolgáló 60 ezres létesítményt húznának fel. Az olimpiai futópályát elbontanák, és az atlétikai pálya fenntartásával kapcsolatos kötelezettséget úgy teljesítenék, hogy a Crystal Palace-ban található National Sports Centre-t újítanák fel az Olimpiai Stadion elbontott szerkezetét újrahasznosítva. Igaz, hogy ezzel a megoldással körülbelül 200 millió fontot spórolna meg a klub, azonban több aggály is megfogalmazódott a Spurs pályázatával kapcsolatban.

Az ugye nyilvánvaló, hogy az atlétikai pálya elbontásával (ami egyébként minden normális szurkoló számára teljesen nyilvánvaló egy futballstadion esetében) nem állítja maga mellé sem a brit, sem a nemzetközi atlétikai közösséget, mivel a londoni olimpiai pályázat 2005-ben pont azzal nyert magának szavazatokat, hogy ígéretet tett a helyszín atlétikai örökségénéek biztosítására. Egyes vélemények szerint az sem feltétlenül szerencsés, hogy félmilliárd fontnyi közpénzt húznának le a vécén, ha a Tottenham pályázatát támogatnák, mivel egy teljesen új stadion épülne az Olimpiai Stadion helyén, mégha a klub vezetőinek elképzelése szerint a stadion szerkezetének 80 százalékát újrahasznosítanák. Ráadásul a helyi parlamenti képviselő, a munkáspárti David Lammy harcos kampányba kezdett, hogy megakadályozza a klub keletre költözését, ami szerinte a környék rehabililitációs terveit is jól seggbe rúgná (a jelenlegi pálya melletti új stadion felépítése sokat lendítene London legszegényebb és munkanélküliséggel leginkább sújtott kerületén), sőt odáig is elment, hogy nyilvánvalóvá tette, ha a klub valóban elköltözik Stratfordba, tesz róla, hogy ne használhassa tovább a Tottenham nevet. És ha mindez nem lenne elég, a szurkolók  (akiknek a véleményét a klub hivatalosan ki se kérte, mint ahogy azt például az Everton megtette néhány éve) is szervezkedni kezdtek, a Manchester United elleni hazai meccsen transzparenseken fejezték ki véleményüket a költözési tervről, sőt petíciót is szerkesztettek a terv megakadályozása érdekében.

Ehhez képest a West Ham United terveivel kapcsolatban csak kisebb kritikák fogalmazódtak meg, bár az ugye önmagában is tréfás, hogy az olimpiai eszmeiség továbbvitelének letéteményese egy olyan klub, amelynek tulajdonosai (David Gold és David Sullivan) gyakorlatilag a pornóiparban alapozták meg a vagyonukat! Az egyébként kelet-londoni gyökerekkel rendelkező Gold és társa, Sullivan 2010 elején szerezték meg a nem túl jó anyagi helyzetben lévő klubot, miután sikeresen túladtak a Birmingham Cityn. Nehéz elhinni, hogy nem egy jó kis ingatlanbiznisz volt az akkori döntésük hátterében, mivel érkezésükkor a költözéssel kapcsolatos tervek már előkészületben voltak. A legnagyobb különbség a Spurs és a West Ham pályázata között az, hogy az utóbbi alapján a pálya körül megtartanák a futópályát, biztosítva ezzel azt, hogy atlétikai versenyeket is lehessen rendezni az olimpiát követően a helyszínen, amivel rengeteg támogatót szereztek atlétikai körökből. Ez az a pont, ami a legtöbb vitát váltotta ki az elmúlt időszakban, amivel kapcsolatban boldog-boldogtalan elmondta a véleményét, sőt még maga Pelé (!) is megszólalt a témában, hangsúlyozva, hogy a pályát körülvevő rekortán hangulattalanná tesz egy futballstadiont, bár mindannyian emlékszünk arra is, hogy a régi Wembleyben sem ültek a nézők közvetlenül a pálya szélén. A West Ham pályázatának igazán gyenge pontja azonban a kétkedők szerint az, hogy a jelenleg a Premier League utolsó helyén tanyázó csapat nem lenne képes megtölteni egy hatvanezres arénát hétről-hétre, főleg, hogy az sem kizárt, jövőre már a Championshipben  fognak vitézkedni.  A Spurs ebből a szempontból jobb helyzetben van, hiszen ha a bajnoki címről valószínűleg már lemaradtak, de a Bajnokok Ligája szereplést érő helyek egyikére még odaérhetnek, ráadásul legalább harmincezer ember van várólistán, aki bérletet szeretné vásárolni a meccseikre. A West Ham United pályázatát egyébként a newhami tanács is támogatja: egy húszmillió fontos kölcsön mellett, a közös pályázat alapján a helyi közösség is használatba vehetné majd a stadiont, iskolai  és tömegsportrendezvényekre is. A Kalapácsosok szurkolói azonban megosztottak a költözést illetően (bár nekik legalább nem kellene elhagyniuk a városrészt, ahol a csapatukat alapították), amin az angol futball vasladyjének, Karren Bradynek (aki egyébként a West Ham alelnöke) az a javaslata sem segített, hogy költözés esetén átneveznék a klubot West Ham Olympicre.

A történet azonban kapott még egy csavart, mivel a hét elején a Crystal Palace tulajdonosai bejelentették, hogy gondolkoznak azon, visszatérnek eredeti otthonukba, ami nem más mint a Crystal Palace Parkban található National Sports Centre! A hír nyilván tovább ronthatja a Spurs esélyeit az Olimpiai Stadion megszerzésére, bár a tulajdonosok képviselője, Steve Parish nem zárja ki azt sem, hogy esetleg közösen újítsák fel a korábbi atlétikai pályát, ha a Tottenham nyerne a pályázaton. Azonban mint futballszurkoló azon a véleményen van, hogy "senkinek semmilyen ellenvetése nem lehet azzal kapcsolatban, ha egy futballklub, amit történetesen Crystal Palace-nak hívnak, Crystal Palace-ba költözik, de azon mindenki felháborodna, ha a Charlton Athletic [a Palace legnagyobb helyi riválisa] például Croydonba [a Crystal Palace tőszomszédságában található londoni kerület] költözne", utalva természetesen arra, hogy a Tottenham az esetleges költözéssel közvetlenül a West Ham mellett verne tanyát.

A döntésre jövő héten kerül sor, ahol az Olimpiai Stadion hasznosításáért felelős társaság, az Olympic Park Legacy Company a beérkezett pályázatokat részletesen megvizsgálva ajánlást tesz a kormány és a londoni városháza képviselői számára, kiválasztva az általa támogatott pályázó személyét. A helyzet fontosságát és súlyát jellemzi az is, hogy már olyan hírek is szárnyra kaptak, hogy elhalasztják a döntést. Nem árulunk el nagy titkot, hogy mi mindenesetre olyan megoldásnak örülnénk a legjobban, ahol egy klub sem hagyná el a hagyományos környékét, de akár épülnének új stadionok is (bár mi a klasszikus négy lelátós angol pályákat kedveljük az ovális modernkori arénákkal szemben), és az Olimpiai Stadiont pedig atlétikai célokra használnák, talán sikerülni fog majd valahonnan előteremteni a fenntartására szükséges évi 5 millió fontot. Ha meg valakinek ez nem tetszik, akkor meg lehet próbálni elköltözni Cardiffba vagy Dublinba például.