Anglia szombat esti fellépése nem csak azért marad igazán emlékezetes, mert az angol támadók nagyjából 90 százaléka sérült le (a helyzet komolyságát az is mutatta, hogy a brit lapok már Michael Owen esetleges beválogatását is megpendítették), és ennek ellenére egyébként remek támadójátékkal és gyönyörű gólokkal nyert, hanem mert a játékosok hivatalosan első alkalommal futottak ki a Wembley gyepére az új tervezésű háromoroszlános dresszben. Úgy véljük, hogy ezúttal volt értelme a titkolózásnak és az érdeklődés felcsigázásának (több hónapja már meg lehetett rendelni az új mezt, gyakorlatilag azt sem tudva hogyan fog kinézni), mert a futballtörténelem egyik legkúlabb mezét sikerült megalkotni az angol válogatott számára. A fanyalgók mondhatják azt persze, hogy mi a különleges egy olyan mezben, ami leginkább egy háború előtti teniszpólóra hasonlít, de nekik valószínűleg fogalmuk sincs arról, hogy mi kúl és mi nem kúl. A piros névfelirat és szám a háton telitalálat, akárcsak a karcsúsított szabás. Az igazán kúl nyilván az volna, ha kizárólag hosszúujjú változata lenne az új meznek, és akkor el lehetne kerülni az olyan bénaságokat, hogy például John Terry úgy néz ki, mint egy nagyranőtt óvodás, mert két mérettel kisebb mezt választott magának.

 

Az ugye nem kérdés, hogy az új mez az angol válogatott valaha viselt öt legmenőbb mezének egyike, de lássuk azt is, melyik a többi négy!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Sokunk számára ez a mez szinte egyet jelent az angol válogatottal, ugyanis a nyolcvanas években hosszú ideig kizárólag ebben az Admiral márkájú, 160 százalék poliészter felsőben lehetett látni az angolokat (például 1981 tavaszán a Népstadionban), ami a csodálatos vizuális élmény mellett a játékosok számára nagyjából olyan lehetett, mintha nejlonzacskóból szabott trikóban kellett volna rohangálniuk kilenven percen át, ami lássuk be, nem lehetett annyira kellemes.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A futballmezek egyik legnagyobb klasszikusa, ami egy kicsit néha pont ezért már kellemetlen is, de nincs olyan vérmes angol szurkoló, aki nem akart valaha ilyen mezt, aki nem vett magának ilyen mezt, akinek nem ajándékoztak ilyen mezt, vagy ne akarna beszerezni ilyet magának. És ez bizony nem csak amiatt van, mert Bobby Moore egy ilyen mezben emelte magasba a Rimet-kupát.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szinte az egyedüli angol válogatott mez, amelyen nem a szív felett, hanem középen található a háromoroszlános címer. Nem olyan nagyon különleges mez ez, de a sötétkék gallér, a kék szögletes névfelirat a háton, és legfőképpen a csapat, amelyiknek meg kellett volna nyernie a 96-os Európa-bajnokságot teszik az egyik legemlékezetesebbé.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Abban ugye megállapodhatunk, hogy a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulója nem kedvezett a futballmezeknek, ugyanis egy rakás csapat nagyon ronda cuccokban focizott akkoriban. Ez alól az angol válogatott sem volt kivétel (ne felejtsük el a funkciótlan gombot a gallér alatt!), ugyanis az itáliai vébére készült mezen sikerült a karrészre ügyesen odacsempészni a gyártó cég logóját etruszk sormintának álcázva. Az összképet a mezhez járó fürdőnadrágszerű sort még tovább rontotta, de kit érdekelt mindez akkoriban, amikor Anglia a világbajnokság legjobb csapata volt, és nagyjából mindenki olyan mezt akart magának, mint amilyet Gazza viselt!