Amikor októberben Anglia végre bebiztosította a részvételét a jövő nyári Európa-bajnokságon, Fabio Capello megfogadta, hogy a két novemberi barátságos meccset arra fogja felhasználni, hogy kipróbáljon pár új játékost, illetve felkészítse a csapatot a Wayne Rooney nélküli játékra. Ez elméletben nagyon jól hangzik, azonban a jelenleg Capello rendelkezésére álló játékosokat elnézve könnyen lehet, hogy már megbánta ezt az elhamarkodott kijelentést, és valójában már annyira hiányzik neki különösen a spanyolok elleni meccs, mint púp a hátára.
Sosem titkoltuk, hogy gyűlöljük a spanyol futballt, de azért mi is pontosan tudjuk, hogy a világ ténylegesen legjobb válogatottja érkezik jövő szombaton a Wembleybe, amely ellen Angliának a legerősebb felállásában sem lenne most sok esélye, így viszont még egy nagy, önbizalom-romboló pofon is benne van a pakliban. Azt ugye nem nagyon kell ragozni, hogy ha van angol játékos, aki gond nélkül beférne a spanyol csapatba is, akkor az Wayne Rooney. Ő ugye már eleve nincsen, de sérülés miatt biztosan hiányozni fog a középpályáról Steven Gerrard, Jack Wilshere és az a Tom Cleverley is, akinek ez lett volna a nagy alkalom, hogy a vetélytársak távollétében végre bizonyíthasson, de hát nem fog. Szintén sérült a balszélen egyértelmű választásnak tűnő Ashley Young, és akkor a barátságos meccsek előtt menetrendszerűen váratlanul sérültet jelentő három-négy játékosról még nem is tudunk.
A helyzet a középpályán a legnehezebb: az említett sérültek nélkül csak Scott Parker, James Milner, Gareth Barry és Frank Lampard áll rendelkezésre, ráadásul Capello utalt rá korábban, hogy Fat Frankre csak csereként számít, Barryt pedig jó lenne végre elfelejteni. Így azonban nehéz lesz, főleg, ha Capello átáll a 4-3-3-ra, ami önmagában nem lenne rossz döntés, most viszont egyszerűen nincsenek meg a kellő emberek hozzá. A fentieken kívül nem nagyon van olyan angol középpályás, aki rendszeresen játszik és válogatott szintű teljesítményt is nyújt. Illetve dehogy: Joey Bartont például gond nélkül bevetnénk, de Capello nyilvánvalóan nem meri, pedig Rooney játékában sokkal inkább benne van a piros lap, mint az övében. Rajta kívül csak fiatalok jöhetnek szóba, akik talán nyárig fejlődnek annyit, hogy beférjenek a felnőtt válogatottba: Jack Rodwell például, de őt a norvégok és a belgák ellen tétmeccset játszó U21 csapattól kéne kikönyörögni. De az ellen a spanyol csapat ellen pályára küldeni őket, ahová a PL idei szezonjának talán legjobb játékosa, David Silva sem biztos, hogy befér, olyan, mintha a vágóhídon debütálnának.
Az remélhetőleg biztos, hogy a 4-4-2-t elfelejti Capello az Eb-re, és erre a 4-3-3 mellett a német válogatott által divatossá tett 4-2-3-1-es felállás is szóba jöhet még. A gond ezzel csak az, hogy Rooneyn kívül nem nagyon van játékos, akinek feküdne a csatár mögötti szerepkör, amiben például Özil játszik a németeknél, vagy Sneijder a hollandoknál. A többi csatár közül egyiknek sincs ilyen játékintelligenciája, szélsőt (például Youngot) behozni középre pedig már csak azért is kockázatos, mert nem véletlenül játszanak a klubjukban sem középen. Egyetlen játékos van, akinek szerintünk feküdne ez a pozíció: kár, hogy a harmincéves Joe Cole az, aki ugyan a Lille-ben rendszeresen játszik, és nem is rosszul, de félő, hogy ő már túl van a pályafutása csúcsán. Ha őt nem hívja meg Capello a keretbe, akkor ezt a játékrendet nem is kéne erőltetni.
Furcsa módon több olyan poszt is akad ugyanakkor, ahol viszont túljelentkezés van: ilyen a jobbszélsőé, ahol Theo Walcott, Adam Johnson, Aaron Lennon és Gabriel Agbonlahor is bevethető, továbbá Capello számolna a fiatal Alex Oxlade-Chamberlainnel is, és ne feledjük, hogy a csatárok közül Daniel Sturridge és Danny Welbeck is gyakran játszik jobbszélsőt a klubjában. Ezzel szemben a balszélre Young távollétében csak a nem túl nagy formában játszó Stewart Downing jut eszünkbe, esetleg valakit átprogramozni a jobb oldalról. Csatárposztra egyértelműen Sturridge és Welbeck közül valamelyik a jelölt – Bent, Crouch vagy Defoe nyilvánvalóan csak Montenegró szintű csapatok ellen lehet megoldás, a két fiatalban viszont ennél sokkal több van, még ha most egyelőre nem is tartanak ott.
Nem beszéltünk még a védelemről: Rio Ferdinand hála istennek nem lesz, és Terrynek sem szám most sok szerepet a kapitány, Chris Smalling hiánya viszont bosszantó, őt megnéztük volna középen. Jobbhátvédként Kyle Walkert és Micah Richardsot is inkább kipróbálnánk, mint Glen Johnsont, viszont Phil Jonestól kicsit tartunk: nagyon jó dolgokra képes, de középhátvédként elég sok helyezkedési hibát is vét. Mi Gary Cahill, Phil Jagielka és Joleon Lescott közül választanánk ki a két kezdő belső védőt, Ashley Cole helye pedig biztos a kezdőcsapatban, noha vélhetően Leighton Bainest is ki akarja próbálni komolyabban Capello. Vagyis az előjelek alapján egy Hart – Walker, Cahill, Lescott, Baines – Milner, Parker, Barry – Walcott, Welbeck, Downing kezdő tizenegyet vízionálnánk a spanyolok ellen. De hogy ez jó lenne-e nekünk, abban már jóval kevésbé vagyunk biztosak.
(A poszt még a két meccsre készülő keret kihirdetése előtt íródott.)
Utolsó kommentek