Bár itt a Rúgd és fuss!-on nem igazán szeretjük a gazdag tulajdonosuk által felfuttatott, felkapaszkodott csapatokat, a Peterborough előtt fejet kellett eddig hajtanunk. A Posh („Puccosok”) becenévre hallgató, és eddig nem sok emlékezeteset produkáló klubot 2006 őszén vette meg egy ír ingatlanmágnás, Darragh MacAnthony, és elég sok pénzt ölt bele, de nemcsak ennek tulajdonítható, hogy a Peterborough két év alatt két osztályt lépett felfelé, és idén már a Championshipben kezdte az idényt, noha két éve ilyenkor még a League Two-ban nyomta. A Posh szimpatikus módon nem külföldi varázslókban bízott, hanem az angol alsóbb osztályok tehetségei közül mazsolázva épített ütőképes csapatot, a menedzser pedig Sir Alex Ferguson fia, Darren lett.

A mindenkit meglepő tavalyi feljutás után azonban jött a borítékolható megtorpanás, amihez persze az is hozzájárult, hogy a Championship azért sokkal erősebb liga a League One-nál, itt már komoly a különbség a két liga között. A Peterborough nem is nagyon bírta a tempót, és a zömmel fiatal, alsóbb osztályokban szocializálódott játékosokból álló csapat az utolsó helyen fordult a novemberbe, bár nem túlzottan leszakadva. MacAnthony azonban úgy döntött, hogy valamit lépni kell, ezért Darren Ferguson vitte el a balhét a csapat rossz szereplése miatt, és távozni kényszerült. A lépés nem volt túl népszerű, a szurkolók nagyobbik része pontosan tudta, hogy Fergusonnak nagyon sokat köszönhet a klub, és úgy érezték, két ilyen év után igazán érdemelt volna még egy kis türelmet, de nem így történt. Ferguson tehát ment, a helyére pedig nem egy nagy név, hanem Mark Cooper érkezett az ötödosztályú Kettering csapatától.

Bár Ferguson menesztésével mi sem értettünk egyet, Cooper szerződtetése továbbra is azt a Peterborough-t mutatja, amit megszerettünk: nem a nagy nevek bűvöletében és nem is az egzotikumban bíznak, hanem edző- és játékos-szinten is a feltörekvő tehetségekben. A Posh keretében alig található máshonnét ismert játékos, a Norwichtól vett utánpótlás válogatott kapuson, Joe Lewison kívül mindenki itt szerzett nevet. Így a skót B válogatottban már bemutatkozó 24 éves balszélső, George Boyd az ötödosztályú Stevenage csapatától érkezett; a gólerős, 25 éves Craig Mackail-Smith a Dagenham & Redbridge-től, míg ékpárja, Aaron McLean (26) a Grays Athletictől. A 21 éves középpályásra, Paul Coutts-ra a skót sokadosztályú Cove Rangersnél figyeltek fel, a 22 éves Chris Whelpdale-re a Billericay Townnál, és a sor még folytatható. Idén év közben elhozták már a Grimsby Town védőjét, Ryan Bennett-et, aki 19 évesen (!) már klubja kapitánya volt, illetve egy másik védőt, Scott Griffiths-t is (24, szintén Dag & Red).

 
Ezekből kell nyerő csapatot csinálnia Mark Coopernek, aki eddig szintén nem világverő csapatoknál edzősködött: először a Conference Nationalben (ötödosztály) szereplő Tamworth-nél, melyet kétszer is az FA kupa harmadik fordulójáig vitt, bár a bajnokságban nem szerepelt ilyen bravúrosan. Innét ment 2007-ben a Kettering Town csapatához, amit első évben felvitt a Conference-be, második évében simán bent tartotta, és mellesleg az FA kupa negyedik fordulójáig vitte, ahol a Fulham állította meg őket. A 40 éves Cooper volt MacAnthony szerint egyértelműen a legjobb választás a meghallgatott pályázók közül, és a személyében a fiatal brit edzőgeneráció újabb tehetséges tagja kapott lehetőséget, hogy komolyabb szinten is bizonyítson. Mi szurkolunk, hogy a Posh bennmaradjon mindenesetre, meg azért is, hogy Cooperből ne legyen Paul Ince, és át tudja hidalni a háromosztálynyi különbséget.