Rúgd és fuss!

Szinte nem telt el úgy nap az elmúlt hetekben, hogy Karren Brady, a West Ham United alelnöke ne szerepelt volna a hírekben, legyen szó a londoni Olimpiai Stadionért folytatott harcról, a jelenlegi manager esetleges menesztése körüli kínos hercehurcáról, vagy a tévés szakkommentátorok szexista beszólásai miatt kirobbant botrányról. Brady nemcsak az angol futball egyedüli nőnemű képviselője, hanem egyre meghatározóbb szerepet is játszik abban a közegben, amely sokáig kizárólag ötvenes, háromrészes öltönyben feszítő, szivarozó férfiak játszóterének számított. Ezúttal annak járunk a végére, hogyan válhatott egy kissé sznob marketingasszisztens az angol futball vasladyjévé.

A BBC által tegnap idő előtt megszellőztetett hír igaznak bizonyult: a londoni Olimpiai Stadion hasznosításáért felelős társaság, az Olympic Park Legacy Company a Tottenham Hotspur és a West Ham United pályázata közül az utóbbiét támogatja. A döntés nyilván nem számít meglepetésnek, mivel a két klub közül a West Ham vállalt kötelezettséget a futópálya megtartására, és állítólag ez döntő volt.

Korábban már leírtuk ezeken az oldalakon, hogy miért nem tartjuk szerencsésnek a stadionért folyó huzavonát, főleg, hogy az egyik klubot mindenféleképpen előnyhöz juttatja a másikkal szemben, ráadásul mindezt közpénzből. A döntés egyelőre még nem végleges, azt a kormány képviselőinek és London polgármesterének is jóvá kell még hagynia, amire előreláthatóan a jövő héten fog sor kerülni. Ugyanakkor nem lepődnénk meg azon, ha a történetben lenne még egy pár csavar, hiszen elég csak arra gondolni, hogy állítólag a Spurs képviselői jogi útra kívánják terelni az ügyet, de például még az sem kizárt, hogy az Olimpiai Stadion tőszomszédságában, egy metrómegállónyira lévő Leyton Orient tulajdonosai próbálják majd megakadályozni a költözést, hivatkozva a Premier League szabálykönyvére, ami előírja, hogy egy új helyszínen megépülő stadion nem érinthet hátrányosan egy klubot sem, amelynek a pályája az új helyszín közvetlen közelében található.  Mindenesetre a két rossz megoldás közül több szempont miatt is valószínűleg a kevésbé rosszat választották, ami persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy az elmondásuk szerint egyébként óriási  West Ham-rajongó tulajdonosok, Gold és Sullivan, a nagy ingatlanüzlet nyélbeütése után (a 600 millió font összköltségen megépített stadionhoz potom 95 millió fontért fognak hozzájutni, amiből 40 milliót a newhami tanács kölcsöne, 35 milliót az Olympic Park Legacy Company által nyújtott hozzájárulás, a hiányzó 20 milliót pedig az Upton Park értékesítéséből származó bevétel fedezne) ne adnának túl szeretett klubjukon busás haszonnal, ha felbukkan egy közel-keleti érdeklődő.

Méghozzá, amint az megerősítetlen információként pár hete már megjelent a brit sajtóban (cáfolták akkor), a katari uralkodó család Qatar Holdings fantázianvű vagyonkezelő cégének. Az "egy forrásra" hivatkozó Daily Express szerint a United szurkolói körökben igen népszerűtlen tulajdonosai - az amerikai Malcolm Glazer és fiai - már csak "néhány részletről" tárgyalnak a vevővel. A vételár ÁLLÍTÓLAG 1,6 milliárd angol font lesz, ami 400 millióval kevesebb a Glazerék által eredetileg kért összegnél, de 100 millióval több, mint amit a SEJKEK eredetileg ajánlottak. (A Glazer család 2005-ben 790 millió fontot fizetett a klubért; az összeg nagyját bankkölcsönökből biztosították, melyekre a fedezetet maga a klub jelenti.)

Tegnap még arról számoltunk be itt a blogon, hogy a hétvégén kirúgott Roberto Di Matteo helyét, a decemberben a Newcastle éléről nagy meglepetésre eltávolított rokonszenves Chris Hughton veheti majd át, de állítólag nem sikerült a feleknek minden feltételben megegyezni, így végül a másik jelöltre, Roy Hodgsonra esett a klubvezetés választása.

A tavalyi szezon végén az év managerének választott Hodgson így alig több mint egy hónap után tér vissza, miután január elején a tarthatatlanul gyatra szereplés miatt közutálat közepette hagyta el a Liverpoolt. Mi mindenesetre örölünk a hírnek, mert igenis remek szakembernek tartjuk az öreg sármőrt (amit a Fulham tavalyi európai kupaszereplése is bizonyít), de a kieséstől fenyegetett West Brom rajongói is bizakodhatnak, mivel Hodgson három éve a csodával határos módon tartotta benn a Fulhamet az ott töltött első szezonjában.

A másodosztályú Swansea-tól az év elején kirúgott 34 éves albán-finn csatárral, az elsősorban önveszélyes gólörömeiről ismert Shefki Kuqival igyekszik betömni támadósorának tátongó likait Alan Pardew, a Newcastle managere. Carroll eladása és Ameobi sérülése után nem sok opciója maradt, a csapat nélküli Kuqit pedig az átigazolási határidő lejárta után is meg lehetett szerezni. Az albán korábban a Blackburnben és kölcsönben a Fulhamben is játszott (7 PL-gólja van eddig), meg több Championship-csapatban is. A Sky-nak azt nyilatkozta leigazolása után, hogy egyszerűen sokkolódott és nem talál szavakat az örömtől.

És ha már Newcastle: az ESPN-en (is) olvasható "jelentések szerint" minden bizonnyal Chris Hughton, a Newcastle-től decemberben elzavart manager lehet a kiesés ellen harcoló West Bromwich Albionnál a vasárnap felmentett vezetőedző, Roberto Di Matteo utóda. Hughtont, aki feljuttatta a Newcastle-t, a Szarkák közutálatnak örvendő tulajdonosa, Mike Ashley éppen a WBA elleni vereség után küldte el, hiába bíztak volna még a szurkolók a Tottenham és az ír válogatott egykori meghatározó emberében. A West Brom jelenleg - a Wiganénél jobb gólkülönbségének köszönhetően - nem áll kieső helyen, de az egyébként szimpatikus döntésnek (már ha tényleg ez lesz) van azért egy kis Championship felé kacsintó szaga (már ha egy kacsintásnak lehet szaga).

Anglia barátságos mérkőzésen kettő-egyre legyőzte Dániát idegenben. Ez már önmagában tök jó, de minek lehetett még örülni szerda este azon kívül, hogy megadták Darren Bent 9 centis lesről lőtt egyenlítő gólját? Megpróbáltuk összeszedni, még úgy is, hogy Frank Lampard és Gareth Barry is játszott a meccsen, amire még mindig nem találunk épkézláb magyarázatot.

1. Jack Wilshere. Ugyan az Arsenal 19 éves középpályása csak az első félidőt töltötte a pályán, nagyon meggyőző volt, amit mutatott. Mivel Capello csak papíron játszott 4-4-2-t (hamar kiderült, hogy az angolok felállása valójában a divatos 4-2-3-1, mivel Rooney visszalépett "irányítónak"), Wilshere-nek nem kellett "szűrőt" játszania, hanem Lamparddal váltották egymást, hol az egyik, hol a másik lépett fel a támadásokhoz. Wilshere ebben is és a labdaszerzésben is otthon volt. Ha mondjuk tétmeccsen Fat Frank helyett Gerrard játszik ugyanezen a poszton, az még akár működőképes is lehet. Mellesleg igazi cuki pasi!

2. Sebesség. Emlékszünk még a focivébén lassított tempóban játszó angol válogatottra? Na, hát ebből Koppenhágában keveset láttunk. Láthattunk viszont korszerű akciókat, gyors kontrákat, elszántságot, ráadásul a második félidőben Anglia úgy nyerte meg a meccset, hogy egyetlen ún. világklasszisa sem volt a pályán (bár aki látta Wayne Rooney első félidőbeli teljesítményét, annak az életben nem jutott volna eszébe ez a szó róla). Sokat szerencsétlenkedtek a fiúk, de mindkét gólt lendületes támadások idézték elő, szó sem volt itt ívelgetésről.

3. Sztárok nélkül is megy. Igen, a meccs végére már tényleg csak John "JT" Terry maradt a pályán a nemzetközileg is jegyzett futballisták közül, ám a két gólt Aston Villa-játékosok lőtték, a visszatérő és hónapok óta élete formájában játszó Scott Parker megmutatta, hogy nem csak a West Hamben tud villogni (a dánok a szünet után már kevesebbszer is rohantak át a középpályán), Stewart Downingnak pedig tényleg jót tett, hogy áthozták a jobbszélre.

4. James Milner. Őt sokat szokás szidni, már a vébén is, meg azóta is szinte egyfolytában, és még mi magunk is úgy gondoljuk, hogy neki nem a balszélen van az igazi helye, hanem középen, egy sorral hátrébb (mondjuk ahol ma Lampard, majd Barry sétálgatott), de ő tényleg jól játszott. Gólpasszt nem adott, mint Walcott a másik szélen, de végig magabiztosan, erőteljesen futballozott, hol a saját kapuja előtt mentett fejjel, hol a dán tizenhatosnál trükközött - örülünk, hogy rá lehet számítani.

5. Glen Johnson gólpassza. Szegénynek pedig nincs jó éve, múlt év végén még az akkori managere, Roy Hodgson bírálta nyilvánosan, azóta pedig balhátvédet játszik a Liverpoolban, mert Martin Kelly semmivel sem rosszabb idén, mint ő, illetve nincs arra a posztra nagyon senki más. Most ugyan megint volt könnyelműen eladott labdája a saját térfelén, de abból szerencsére nem lett gól, viszont mindenki arra fog emlékezni ebből a meccsből, ahogy erőszakosan elvette a labdát Krohn-Delhitől, és aztán kitűnő ütemben tálalt Ashley "Wanker" Young elé, aki az első gólját lőtte a válogatottban.

+1. Bennünket ugyan hivatalosan nem érdekel, de a dánok 18 éves 8-asa, Christian Eriksen tényleg nagyon jó játékos. Lehet, hogy jövő ilyenkor már a Premier Leauge-ben látjuk viszont?

Hát ennyi volt, hazudik, aki azt mondja, hogy ezek a meccsek teljesen feleslegesek. És ezen az sem változtat, hogy a lényeg majd a fontos mérkőzéseken dől el.

Az angol labdarúgás talán legtehetségesebb tizenéves csatára, Connor Wickham elképesztő gólt lőtt a hétvégén a Sheffield United elleni mérkőzésen. Az Ipswich játékosa kettő-nullás állásnál még a saját térfelén szerzett labdát, majd a funkciótlanul rohangáló sheffieldi védőket kerülgetve egészen a kapuig jutott, ahol már nem is volt nehéz dolga.

Aki nem tudná: Connor Wickham márciusban lesz 18 éves, de ez már a hatodik gólja volt az Ipswich felnőtt csapatában. Wickham volt továbbá az is, aki a győztes gólt szerezte tavaly nyáron a Spanyolország elleni döntőben az U17 Európa-bajnokságon - ez volt több mint tíz év után az első korosztályos kontinensviadal, amit Anglia megnyert. A jelek szerint Wickhamnek jót tett, hogy Roy Keane-t kirúgta az Ipswich, hiszen nagyjából Keano távozása óta megy neki újra a játék. Ha így folytatja, legközelebb nem az U19 csapatba hívják meg, ahol egyébként tegnap Németország ellen játszott.

Az utóbbi időben eleget írtunk már itt a blogon managerek menesztéséről a Premier League-től a League One-ig,  úgyhogy épp itt az ideje, hogy egy vidámabb sztoriról is beszámoljunk! A gyakorlatilag évek óta folyamatosan a csőd szélén egyensúlyozó Bournemouth-t (2009-ben például annak ellenére sikerült kiharcolniuk a bentmaradást, hogy pénzügyi rendellenességek és a csődeljárásra vonatkozó szabályok megsértése miatt 17 pontos hátránnyal kezdték a szezont) egy helyi üzletemberekből álló csoport vásárolta meg, akik ugyan nem rendelkeznek kifogyhatatlan bankszámlával, viszont a hagyományokat mindennél fontosabbnak tartják: az új elnök például a stadion közvetlen közelében született és nőtt fel. Ennélfogva senkit sem lepett meg, hogy miután a liga egykor legfiatalabb managere, a Cseresznyéket tavaly a harmadosztályba visszajuttató Eddie Howe végül elfogadta a másodosztályú Burnley ajánlatát, helyére a klub egyik csatárát, a játékospályafutása során tizenegy klubnál megforduló vándormadarat, Lee Bradburyt nevezte ki a klubvezetés.

Bradbury a kinevezését követően azonnal visszavonult, segítőjének pedig csatártársát, Steve Fletchert tette meg, aki egyelőre játékos-edzőként folytatja tovább, mivel a jobbára fiatalokból álló csapat nem engedheti meg magának, hogy két ilyen öreg rókát (érdekesség, hogy mindketten idősebbek az elődjüknél, a még most is csak 33 éves Eddie Howe-nál!) egyszerre veszítsen el. A recept egyelőre beválni látszik, mivel a Cseresznyék Bradbury irányítása alatt eddig még veretlenek (még az éllovas Brightont is sikerült legyőzniük), és jelenleg az automatikus feljutást érő második helyen állnak. Mi mindenesetre nagyon drukkolunk nekik, hogy idén is sikerüljön a feljutás, és utólag is rettenetesen szégyelljük magunkat, hogy két éve nem Lee Bradbury zseniális, kocsmai tömegverekedést imitáló koreográfiáját választottuk a szezon gólörömének egy évvégi összesítésben.

A hivatásos futballisták érdekvédelmi szövetsége (PFA) is felszólalt, miután Nigel Clough, a Derby managere nyilvánosan kritizálta egyik játékosát a hétvégi forduló után. A tartós hullámvölgyben lévő Derby a Portsmouth vendégeként játszott, és vezetett is egy-nullra Steve Davies góljával egészen az utolsó percig, amikor is a Kosok lengyel támadója, Tomasz Cywka elveszítette a labdát a saját kapuja előtt és ezt követően egyenlített David Nugent révén a Pompey. A hat mérkőzés óta nyeretlen Derby mestere nem csoda, hogy dühös volt a meccs után: „Olyan játékosokat szeretnénk, akik nem veszítik el a labdát a saját tizenhatosuk előtt a 89. percben, aminek következtében gólt kapunk, ahogyan azt Tomasz Cywka tette” – dohogott az ifjabbik Clough. „Hihetetlenül tapasztalatlan és nem túl okos futballista. Mellre kellett volna vennie a labdát és kibikázni a szögletzászló felé” – tette hozzá a manager, aki láthatóan frusztrált egy kicsit. Még azt is mondta, hogy nagyon nehéz, amikor az ember ilyen játékosokkal van körülvéve.

Gordon Taylor a PFA részéről most védelmébe vette Cywkát: „Helytelen, ha valaki ilyen nyilvánosan kritizálja a saját csapatát” – mondta Taylor, aki szerint Clough ezzel megsértette a játékosok és a manager közötti bizalmat. „De remélem, hogy ebben Nigel is egyetért velünk” – tette hozzá a játékosok szövetségének első embere. A Derby County jelenleg 35 ponttal a tizenhetedik a Championshipben, nyolc pontra a kiesést, tizenhárom pontra pedig a playoffot jelentő helyezéstől. Nigel Clough már decemberben is kiakadt egyszer nyilvánosan, amikor is az ősi rivális Nottingham Forest elleni 5-2-es vereség után szidta Dean Leacockot és Paul Greent, akiknek szerinte „az égvilágon semmi hasznát nem vette a csapat”. Ha Clough így folytatja és a Derby nagyon zűrösen viselkedő tulajdonosai a helyén tartják, egyre jobban emlékeztetni fog a legendásan szabadszájú édesapjára, Brianre.

Egy kis visszatekintés az őrület hétvégéjére, megérdelmli, ráadásul igazán remek szövegekkel szórakoztatták a közönséget a csapatok vezetői:

Avram Grantnek, az ismét, ráadásul hazai pályán, ráadásul ún. hatpontos meccsen vereséget szenvedő, és ezzel az utolsó helyre kerülő West Ham edzőjének vasárnap volt a születésnapja, de persze nem tudott örülni: "Nem vagyok annyira boldog, a születésnapomat ezzel törölték. Hogy ünnepelnék? Nincs boldog születésnap, de nem én vagyok a fontos, hanem a csapat" - mondta Grant, aki egyre közelebb van ahhoz a szép egyéni teljesítményhez, hogy két egymást követő szezonban két különböző csapattal kiessen a PL-ből.

Kenny Dalglish, a Stamford Bridge-en meglepetésre győztes Liverpool managere arról beszélt, hogy nem az számít, ki ment el a csapattól, hanem az, hogy ki maradt ott: "Hát én személyesen azért jöttem ide, hogy nyerjünk három pontot, és ha Carlo Ancelotti játszott volna csatárt, akkor is három pontot akartam volna. Nekem csak azok az emberek fontosak, akiken vörös mez van."

Ancelotti szerint egyébként Torres jól játszott, csak nem volt elég tere elöl. A Chelsea edzője azt is elárulta, úgy tervezi, edzéseken csiszolja majd össze támadói játékát, "dehát ez normális".

Végezetül a Goodison Parkban 3-2-es vezetés után 5-3-as vereséget szenvedő, és egyre kockázatosabb mélységbe csúszó Blackpool managere, Ian Holloway szavait ajánljuk a futball taktikai vonatkozásai iránt is érdeklődő olvasóink figyelmébe: "Elfogynak a szavak, komolyan. Az első félidőben volt némi szerencsénk, azt mind tudjuk. A második félidőre bizakodóan jöttünk ki, erre puff, 2-1 oda. Azt hittem, ettől szétgurulunk, mint a franciadrazsé ['knocked us like skittles'], de a srácok megmutatták, milyen fából vannak faragva" - mondta megszokott színes stílusában, majd azon kesergett, hogy a Liverpool elleni győzelem alkalmával milyen klasszul meg tudták tartani az eredményt úgy, hogy átálltak öt védőre és négy középpályásra (lehet, hogy Dalglish innen vette az ötletet?!?), most viszont hiába volt a kettős védfal, az Everton bedarálta őket.