Rúgd és fuss!

Nemrégiben közzétettük itt a blogon London szurkolói térképét, amiből kiderül, hogy melyik klubnak hol van a pályája, és nagyjából merre található a szurkolói bázisa. Nagyon úgy néz ki, hogy ez a térkép hamarosan át fog rajzolódni, mivel két nagymúltú londoni klub, a Tottenham Hotspur és a West Ham United is harcba szállt, hogy megkaparintsa a 2012-es londoni olimpiára London észak-keleti felében található Stratfordban épülő stadiont a játékok lebonyolítását követően.

Természetesen nemcsak a Premier League-ben szorongatják idegesen a mobiljukat a managerek és az ügynökök, hanem alsóbb osztályokban is. Lássunk most párat az elmúlt napok legérdekesebb játékosüzleteiből a Champóban!

Az egyik legváratlanabbat kétségkívül az automatikus feljutásra is esélyes Swansea húzta: a walesi klub visszavásárolta azt a Leon Brittont (a képen), aki csak nyáron hagyta el a Hattyúkat a Sheffield United kedvéért. A Pengék azonban csapnivalóan szerepelnek idén, a 28 éves, alacsony (165 centis!) középpályás viszont már-már legenda a Swansea szurkolói körében, hiszen nyolc idényt húzott le a csapatnál, és Brendan Rodgers nem kérdés, hogy hasznát tudja majd venni.

Beleerősített a szintén feljutásra ácsingózó Norwich is, Paul Lambert januárban eddig két új játékost igazolt, igaz, egyikük sem nagy név: Marc Tierney (25 éves) a Colchester balhátvédje, és az MK Dons 31 éves erőcsatára, Aaron Wilbraham érkezett, míg az eddig kölcsönben levő Leon Barnett immár véglegesen a Kanáriké lett. És lehet, hogy itt még nincs vége, mert állítólag a Norwich vezetői komolyan gondolják a feljutást.

Szintén a League One-ból igazolt a gödörben levő Derby County is, mégpedig a Notts County 29 éves középpályását, Ben Daviest vették meg a Kosok hosszabb huzavona után. Nigel Clough manager különösen Davies pontrúgásaiban bízik majd. A kieső helyen álló Scunthorpe még egy osztállyal lejjebb talált magának játékost, a Morecambe 25 éves szélsője, Mark Duffy személyében. A rossz nyelvek szerint a Vas már a kiesésre és a jövő szezonra készül. A Watford pedig szokásához híven ismét kölcsönjátékosokban bízik: most az Aston Villa osztrák csatára, Andreas Weimann és a Tottenham 19 éves szélsője, Andros Townsend érkeztek, és Malky Mackay managert ismerve egyikük se jár ezzel rosszul.

A Reading viszont igazi skalpot szerzett Sean Morrison személyében: a Swindon húszéves középhátvédje a harmadosztály egyik legkeresettebb játékosa volt. Rajta kívül hozott a Royals egy non-league csatárt is, az Eastleigh támadója, Brett Williams személyében. És ugyan még január elején történt igazolásokról van szó, de akkor már említsük meg az új tulajdonosokkal rendelkező Hull két új csatárát: egyik nagy favoritunk, Matty Fryatt a Leicestertől, míg Aaron McLean a Peterborough-tól érkezett.

Ha a tegnapi esti kupameccs végén az alsóbb osztályú csapatért szorítók nem is örülhettek igazán, arra mindenképpen érdemes kitérni, hogy a mérkőzés három jelenete közül kettő a Leeds United kapusa, Kasper Schmeichel nevéhez fűződik. Schmeichelnek a pályafutása kezdetétől nem kis teherrel kell megküzdenie, hiszen gyakorlatilag azóta, hogy beállt a kapuba, magától értetődő módon állandóan az apjához hasonlítgatják. Azt eddig is lehetett tudni róla, hogy egy tehetséges fiatal kapusról van szó (a tavalyi szezonban például a harmadik ligás Notts County kapusaként 24 alkalommal maradt érintetlen a hálója!), azonban tegnap este végre sikerült kitörnie az apja árnyékából, ráadásul két olyan megmozdulással, amelyek éppen az idősebb Schmeichelt juttatták az ember eszébe!

A meccs tizedik percében Samak fejesének hihetetlen hárítása nemcsak a Világ Legnagyobb Védését idézte fel, hanem egyben a Manchester United legendás kapusának fantasztikus védéseire és levegőben úszó bravúrjaira is emlékeztetett.

És ha mindez nem lenne elég,  az utolsó percekben, amikor csapata szöglethez jutott, Kasper Schmeichel előreloholt, hogy a hálóba juttassa a labdát, vagy csak egyszerűen zavart okozzon a védelemben. Sokan vagyunk úgy vele, hogy amikor egy meccs ráadás perceiben járunk, azt várjuk, hogy a kapus hatalmas sprintet levágva odaérjen a tizenhatos elé. És mégis ki miatt jut ez állandóan az eszünkbe? Hát természetesen az apáról, Peter Schmeichelről, hiszen rajta kívül kapus létükre ilyen kiélezett helyzetben nem sokan szereztek gólt.

Mi mindenesetre biztosak vagyunk abban, hogy Kasper Schmeichelt előbb vagy utóbb egy Premier League-ben szereplő csapat kapujában fogjuk viszontlátni, sőt az sem kizárt, hogy az a csapat éppenséggel a feljutásért idén harcban álló Leeds United lesz!

A ma reggeli brit bulvársajtóban megjelent hírek szerint a jelenleg a Stoke Citynél szereplő Jermaine Pennant előző állomáshelyén, Zaragozában felejtette az autóját. A legnagyobb vicc az egészben az, hogy nem egy szakadt Vauxhallról, hanem egy Porschéról van szó, amit állítólag egy vasútállomás parkolójában hagyott kb. öt hónapja a szélső. A spanyol klub illetékesei értesítették Pennantet az autója hollétéről, de a játékos tagadta, hogy az az övé volna, vagy egyáltalán bármi köze is lenne hozzá. Mindenestre az autó rendszáma árulkodó, hiszen a normális esetben betűkből és számokból álló kombináció helyett a kivagyi "P33NNT" szerepel a szóbanforgó Porschén.

"Új mélységekbe" süllyedt Joe Cole karrierje, legalábbis az ESPN Soccernet így minősíti azt a tényt, hogy az elmúlt évtized egyik legkreatívabb, legügyesebb, de sérülésekkel megvert angol középpályása szerda este a Lancashire Senior Cup nevű versenysorozatban rendezett meccsen lépett fel a Liverpool színeiben a Manchester City ellen. Ebben a kupában neve ellenére általában nem öregfiúk, hanem ifjúsági játékosok képviselik klubjukat, a rövid tudósítás ki is tér arra, hogy mig Cole 238-szor kezdett és 82-szer vort csere a Premier League-ben, csapattársai - köztük a kapus Gulácsi Péter - összesen hétszer játszottak a bajnokságban, mindannyiszor csereként. Cole egy félidőt játszott, a mérkőzés egyetlen gólját az ő lövése után kipattanó labdából egy bizonyos Gerardo Bruma szerezte.

A mai brit újsághírek szerint a Leeds United menedzsere, Simon Grayson megtiltotta játékosainak, hogy nyakmelegítőt vegyenek fel a ma esti Arsenal elleni kupavisszavágón. "A meccsen ne a nyakmelegítő, hanem a futás tartsa melegen a játékosokat" - nyilatkozta a szigorú menedzser. A jelenségre már egyébként korábban mi is felfigyeltünk egy karácsony előtti fagyos hétfő estén lejátszott Everton - Man City találkozó kapcsán, de elég hosszú időbe telt, amíg rájöttünk, hogy mi is a furcsa különbség a két csapat között. Hát persze az volt, hogy a City játékosai szinte kivétel nélkül harisnyában, kesztyűben és sálban futottak ki a pályára, míg a liverpooli kékek igazi férfi módjára dacoltak a tévé képernyőjén keresztül is érezhető hideggel. Utólag még arra is fény derült, hogy az acélos tekintetű David Moyes fenyegette meg a szertárost, hogy ne merjen se sálat, se kesztyűt bekészíteni a játékosainak az öltözőbe, mert azon nyomban kirúgatja.  

A témában természetesen nagy kedvencünk, az Ipswich Town egykori menedzsere, Roy Keane is megszólalt, aki soha nem rejtette véka alá sommás véleményét, legyen szó akár a futballistafeleségekről, a játékosok funkciótlan autógyűjtési szenvedélyéről, vagy a stadionok díszpáholyaiban rákos szendvicset majszoló mihasznákról. Arra a felvetésre, hogy az ő korában a játékosok még nem viselhettek ilyesmit a meccsek alatt, azt felelte Keano: "Dehogyisnem, csak azóta mind puhányok lettek. Akkoriban talán egyedül John Barnes viselt kesztyűt, de az az ember legalább tudott focizni. Először kesztyű, aztán harisnya, most meg már sál is. Mi jöhet még, ember?" Természetesen a Rúgd és fuss! szerzői mind bólogatni tudnak csak Keano szavai hallatán, tényleg szükséges egy futballistának úgy kinéznie, mint egy bebugyolált öregasszonynak?

Ha spekuláció is, de érdekes helyzet állhat elő a Daily Mirror mai információja szerint, hiszen Kenny Dalglish a múlt hétvégén állítólag megfigyelőket küldött a Barnsley meccsére, a 23 éves Adam Hammill miatt. Lehet, hogy már elkésett ezzel, ugyanis a Sky úgy tudja, a Wolverhampton áll a legközelebb az 500 ezer fontért vihető remek szélső leigazolásához.

Ha a Liverpool mégis komolyan ringbe szállna Hammillért, az pikáns lenne, hiszen a klub saját nevelésű játékosáról van szó, aki 2009 augusztusáig állt a csapat alkalmazásában. Sőt, tagja volt a 2006-ban ifjúsági FA kupát nyert csapatnak is, de felnőtt tétmeccsen nem kapott lehetőséget a Liverpoolban. Hammill eddig is biztatóan játszott, de tavaly valósággal kivirágzott a Barnsleyban, és nem véletlenül lett a Championship egyik legkeresettebb játékosa. Ráadásul egy gyors, gólerős, jól cselező szélsőről van szó - pont ilyet nagyítóval is hiába keresnénk a Liverpool keretében.

Hogy Hammill akkor is itt tartana-e, ha annak idején Rafa Benitez nem mond le róla, azt persze senki sem tudja, az viszont tény, hogy valamiért abból a bizonyos ifjúsági FA kupagyőztes csapatból senkinek sem sikerült az áttörés, pedig a Liverpool egymás után két évben is megnyerte a sorozatot. Akkor sokan reménykedtek abban, hogy itt az új liverpooli aranygeneráció, ehhez képest az egy szem Jay Spearingen kívül senki nem került az első csapat közelébe sem, pedig, hogy mást ne mondjunk, Adam Johnson, Jack Wilshere, David Wheater vagy Daniel Sturridge is megnyerte a sorozatot egykor a csapatával. Az egykori liverpooli hősök közül Hammill mellett Jack Hobbs (Leicester) és Paul Anderson (Nottingham Forest) játszanak még a másodosztályban, a többieket lejjebb kell keresni. Van olyan klub (a League Two alsó felében található Accrington Stanley), ahol négyen (!) is játszanak az egykori győztes csapatból: Jimmy Ryan, Charlie Barnett, Ray Putterill és Craig Lindfield. Hogy a liverpooli fiatalokból miért nem került ki új Carragher vagy Gerrard, arra csak Rafa Benitez és a fiatalok egykori edzője, Steve Heighway tudhatja a választ.

Most viszont Hammill bizonyíthat, vélhetően a Wolvesnál. Más kérdés, hogy a spekulációban szintén erős Daily Mail tudni véli, hogy Hammill érkezése megnyithatja az utat a hasonló stílusban játszó Matt Jarvis előtt - akit szerintük épp a Liverpool figyel...

Nagyon nehezen akartuk elhinni, hogy Darren Bent képes pont az Aston Villa kedvéért otthagyni a Sunderlandet, de most már tény: Bent mától a Villáé, ráadásul rekordösszegért. A Sunderland nemcsak, hogy sokkal stabilabb, jobb csapat idén, de még simán esélyes egy Európa Liga-helyezésre, a Villa épp, hogy nincs kieső helyen, és Gérard Houllier helyzete még mindig nem tekinthető biztosnak. Bent viszont - ugyan az utóbbi hónapokban kicsit visszaesett a teljesítménye - a Premier League egyik legmegbízhatóbb góllövője, és a Villából pont egy ilyen csatár hiányzott mostanáig. A kérdés már csak az, mit kezd ezzel az ölébe pottyant 18 millió fonttal a Sunderland. Évközben nagyon nehéz olyan, a célnak megfelelő csatárt találni, akit el lehet hozni, viszont a Fekete Macskákról ugyebár mindenki tudja, hogy most van pénzük bőven. Ha mi lennénk Steve "Hájfejű Mank Geci" Bruce helyében (akit egyébként nagyra becsülünk), nem szégyellnénk fityiszt mutatni a Rodallegával meg Benzemával dobálózó hülyéknek, hanem vagy megpróbálnánk Robbie Keane-t elhozni kölcsönben, vagy a Champóban néznénk körül (Jay Bothroyd például elég olcsón elhozható). De alig tíz nap és minden kiderül!

Sajtóértesülések szerint Martin O'Neill mégsem váltja Avram Grantet a West Ham kispadján, mert annyira felbosszantották az idő előtt napvilágra került hírek. Szombaton ugyebár a BBC és a Skysports is többé-kevésbé tényként kezelte, hogy az Arsenal elleni meccs után Grant megy, és a tulajdonosok O'Neillt hozzák a helyére. Most azonban úgy tűnik, hogy az északír mester visszakozik, mert ilyen körülmények között inkább nem szeretne a Kalapácsosokhoz menni. Marad tehát a bizonytalanság a West Hamnél, számunkra meg az elhatározás, hogy csak megerősített híreket közlünk majd tényként a továbbiakban.

A hétvégén elhunyt Nat Lofthouse, az angol futball egyik legendás alakja, akit egyébként itt a blogon is többször emlegettünk már, amikor a régimódi, tankszerű középcsatárokról írtunk. Lofthouse éppen ennek az ízig-vérig brit játékostípusnak volt a tökéletes megtestesítője, aki a saját testi épségét sem kímélte a védőkkel vívott párharcok során, sőt a hátvédek is joggal rettegtek tőle, és bizony nem csak azért, mert párosával rúgta a gólokat. Lofthouse bivalyerős volt, de mindemelett rettentő robbanékony is, és tökéletes időzítéssel érkezett a kapu elé, nem véletlen, hogy a meccseiről szóló beszámolókban nagyon ritkán nem szerepelt a neve a gólszerzők mellett.