Igaz, hogy már az ötödik fordulót rendezték meg a hétvégén a Championshipben, de ez egyáltalán nem akadályoz meg minket abban, hogy csak most álljunk elő szezonelőzetesünkkel. Az első néhány forduló (főleg amíg még a transfer window is nyitva van) úgyis olyan, mint egy kicsit meghosszabbított felkészülési időszak: ha nem indul jól a szezon, még körbe lehet nézni az átigazolási piacon és az utolsó percekben egy-két pánikszerű üzletet gyorsan nyélbeütni, aminek persze mondani sem kell, sosincs jó vége.

A Championship idei szezonja nagy valószínűséggel még a tavalyinál is izgalmasabbnak ígérkezik majd, mivel az előző idényben semelyik kieső sem tudott visszakapaszkodni az elsőosztályba, így egyszerre hat, a Premiershipből legutóbb kiesett csapat (Watford, Sheffield Utd, Charlton, Reading, Birmingham és Derby) próbálja majd megszerezni a feljutást érő helyek valamelyikét. Szóval iszonyatosan nagy tülekedés várható elöl, míg hátul akár olyan klubok is bajba kerülhetnek a végén, akik egyáltalán nem számítottak rá.

Lássuk tehát a klubokat egyenként a Barnsley-tól a Wolverhampton Wanderersig: röviden bemutatjuk, hogy mi történt velük a tavalyi bajnokság befejezése óta, kiket igazoltak, és főleg, hogy mire számít tőlük a Rúgd és fuss! az idei szezonban.

BARNSLEY
A tavalyi év kupabravúrja elhomályosította az újabb gyenge bajnoki szereplést: a Korcsokat ugyanis egymás után másodszor érintette meg a kiesés szele. Valamiért az az érzésünk, hogy ez az idei szezonban sem lesz másként, bár Simon Davey menedzsernek sikerült nagyjából együtt tartania a keretet (az irányító középpályás Brian Howard megtartása meg egyenesen olyan, mintha legalább három új játékost igazolt volna), sőt szinte minden csapatrészt meg is tudott erősíteni. Így végleg a Barnsley-hoz került a fiatal kapus, a tavalyi kupamenetelés egyik hőse, Luke Steele (aki előreláthatóan nagy harcot fog vívni a csapatbakerülésért a sérüléséből felgyógyuló német Heinz Müllerrel), leigazolták a sokat próbált belső védőt, Darren Moore-t a Derbyból, valamint klubrekordért jött át a kiesett Leicestertől a kanadai csatár, Iain Hume. Talán éppen az ő góljai fogják idén is benntartani a Korcsokat? A Rúgd és fuss! jóslata: 20.

BIRMINGHAM CITY
Az utóbbi években a birminghami kékek rendre az első és a másodosztály között lifteznek és valószínűleg nem tévedünk nagyot, ha úgy véljük, hogy idén azt a gombot nyomják majd meg, amire az van írva: Premiership. A meglepően vékonyka, 21 játékosból álló keret csak néhány helyen változott: a középpályáról Fabrice Muamba a Boltonhoz, míg Olivier Kapo a Wiganhez szerződött. A helyükre egyedül a harcos Lee Carsley érkezett egyenesen az Everton kezdőcsapatából, akit nagy tapasztalára (és Damien Johnson sérülésére) tekintettel azonnal csapatkapitánynak is jelöltek. A Birmingham rendelkezik a mezőny legerősebb támadósorával: a két skót válogatott, James McFadden és Garry O'Connor mellett bevethető a még mindig nagyon fiatal Cameron Jerome, valamint jött az örök epizodista Marcus Bent a Charltonból és a pályafutása során a harmadik birminghami klubot is kipróbáló Kevin Phillips a West Bromtól. És úgy véljük ez bőven elegendőnek fog bizonyulni az egyik automatikus feljutást érő hely megszerzéséhez. A Rúgd és fuss! jóslata: 2.

BLACKPOOL
A kaszinóváros csapata volt a tavalyi év Colchestere, azaz feljutóként a szakértőket, a bukikat és a szurkolókat is meglepve menekültek meg a kieséstől. A tavalyi év meglepetéscsapatából azonban két meghatározó játékos is távozott: Wes Hoolahant a Norwich csábította el, míg a tavalyi szezonban rendre a forduló csapatába jelölt lett jobbhátvéd, Kaspars Gorkss hosszadalmas hercehurcát követően a Loftus Roadon kötött ki. Érte viszont nemcsak pénz került a kasszába, hanem két játékos is érkezett a QPR-tól: a védő Zesh Rehman és a csatár Daniel Nardiello. Az érkezők azonban nem fogják a távozókat megfelelően pótolni és a Blackpoolt idén viszont már semmi sem menti meg a kieséstől. A tavaly döntetlenre hozott meccsek (a Blackpool volt a tavalyi szezon döntetlen-specialistája) rendre vereséggel fognak végződni, így a Tengerpartiak a tavalyi szezon után idén is lekopírozzák a Colchester szereplését, azaz utolsó helyezettként fognak a másodosztályból kipottyanni. A Rúgd és fuss! jóslata: 24.

BRISTOL CITY
A tavalyi szezon meglepetéscsapata igazán nehéz idénynek vág neki, mivel nagyjából már minden ellenfél fel van már készülve arra, hogy mit is várhat Gary Johnson csapatától. Csak remélni tudjuk, hogy ez a tavaly megszokott, néha már-már szemrevaló, sokpasszos támadófutball lesz, ha lehet, talán egy kicsit több szerzett góllal. A bohókás menedzser, Gary Johnson is nagyon jól tudta, hogy a csapat éppenhogy pozitív gólkülönbsége bizony annak tudható be, hogy a csatárok nem nagyon remekeltek (Lee Trundle és Darren Byfield szinte alig találtak a hálóba, míg a fontos gólokat szerző Enoch Showunmi télen a Sheffield Wednesdayhez ment köcsönbe, majd szinte az átigazolási időszak első napján átszerződött Leedsbe), így a nyáron az elsődleges cél egy góllövő csatár leigazolása volt. Miután Johnson sokáig kacérkodott a máltai Mifsud leigazolásával (akinek megszerzéséről végül azért mondott le, mert csak egy mihaszna haszonlesőnak tartja), sokak meglepetésére a Crewe Alexandra tehetséges fiatalját, Nicky Maynardot több érdeklődő orra elől végül neki sikerült megszereznie. A Bristol nem lesz rossz csapat idén sem és nem fog csalódást okozni, de valamiért az az érzésünk, hogy a tavalyi bravúrt nem sikerül majd megismételniük. A Rúgd és fuss! jóslata: 11.

BURNLEY
Ha van tipikus középcsapat, amelyik egyértelműen nem szól bele a rájátszást érő helyekért folytatott küzdelembe, de a kiesés veszélye sem fogja fenyegetni, akkor az a Burnley. Ha nem engedték volna el télen a gólfelelős Andy Grayt a Charltonba, valamint röviddel a bajnokság vége után Kyle Laffertyt a Rangershez, akkor talán más lenne a helyzet. Így a tavalyi kieső Scunthorpe csatára, az északír Martin Paterson és egyébként a nyár egyik legizgalmasabbnak ígérkező átigazolása, a Man Unitednél mellőzött örök ígéret Chris Eagles nagy valószínűséggel csupán a távozók pótlására lesznek elegendők. Erősítésről igazából akkor beszélhetnénk, ha a csatársort Gray és Paterson alkotná, míg a középpályán Lafferty és Eagles egyszerre lépne pályára. A csapat gerincét még mindig a tavaly idényközben távozott menedzser, Steve Cotterill által vásárolt játékosok alkotják, míg utóda, az egyébként rendkívül rokonszenves Owen Coyle (aki egy George Clooney hasonmásversenyen tutira dobogós helyezést érne el) egyelőre adós mindazzal, amiért a fiatal Bill Shanklyhez hasonlította őt a Burnley elnöke, bármit is akarjon ez jelenteni. A Rúgd és fuss! jóslata: 16.

CARDIFF CITY
Igazi nagytakarítás zajlott a nyáron Walesben: az egy évvel korábban nagy dérrel-durral beharangozott sztárok (Trevor Sinclair, Robbie Fowler és Hasselbaink) nem váltották be igazán a hozzájuk fűzött reményeket és így az új idényt már egyikük sem Cardiffban kezdi meg. Sőt, nemcsak a nagy öregek, hanem az egyik sajátnevelésű tehetség is távozott: Aaron Ramsey az őt körüludvarló menedzserek közül végül az őt nyáron az EB helyszínén vendégül látó Hetvenéves Vénasszony mellett döntött. És ha mindez még nem lett volna elég: a klub holland védőjét, Glenn Loovenst alig a bajnokság megkezdése után szipkázta el a Celtic (na persze Dave Jones menedzser sem tétovázott sokáig és a lepényszájú védő pótlására szinte azonnal egy málészájút igazolt, Gyepes Gábor személyében). Úgy tűnik, hogy a csapat motorja, Joe Ledley a Rúgd és fuss! korábbi jóslata ellenére egyelőre mégis marad Walesben, de hiába van rajta kívül még egy-két tehetséges játékos (a válogatottságról a napokban lemondó Paul Parry, a korábbi Villa-játékos Peter Whittingham és az új Ramseynek kikiáltott Darcy Blake), igazi vérbeli góllövő csatár (bár a friss igazolás, a skót Ross McCormack akár még ránk is cáfohat) nélkül nem fog sikerülni a tavalyi helyezésnél előrébb lépni a tabellán. A Rúgd és fuss! jóslata: 15.

CHARLTON ATHLETIC
A londoniaknak sem néz ki egy nagyon emlékezetes idény, amit az is alátámasztani látszik, hogy Alan Pardew nem volt valami aktív az átigazolási piacon: igaz, hogy a helyi rivális Palace-tól sikerült megszerezni a stabil és gólképes középső védőt, Mark Hudsont, valamint az egykori Watford-játékos, Hameur Bouazza (aki igazán sosem tudott meggyőzni minket) is érkezett kölcsönbe a Fulhamtől, de az igazán komoly nevek idén nyáron elkerülték a Valleyt. Bár az is igaz, amit a szakértők mondogatnak, hogy Pardewnak a West Ham Unitedot is másodjára sikerült visszakormányozni az elitbe, úgyhogy még nincs lekésve semmiről. Ami igazából aggasztó lehet, az inkább az, hogy semmilyen csapat nem alakult ki Pardew keze alatt, és a tavalyi idényben meghatározó játékosok közül (Andy Reid, Chris Iwelumo, Leroy Lita, Greg Halford) mindenki távozott már a londoniaktól. A jelenlegi, kicsit megfáradtnak tűnő keret nem valószínű, hogy elegendő lesz a rájátszásba jutáshoz, bár az átigazolási időszak utolsó óráiban a Portsmouthtól kölcsönbe megszerzett U21-es válogatott védő, Martin Cranie mindenféleképpen erősítést jelent. A Rúgd és fuss! jóslata: 10.

COVENTRY CITY
Az Égszínkékek életében új időszámítás kezdődik: a bentmaradást kizárólag annak köszönhette a Coventry, hogy a tavalyi szezon utolsó fordulójában (miután sima vereséget sznvedtek a Charlton otthonában) a Leicester képtelen volt megszerezni a győztes találatot a Stoke ellen. A tavaly évközben érkezett menedzser, Chris Coleman (akitől korábbi klubjánál, a baszk Real Sociedadnál állítólag azért váltak meg, mert túlzásba vitte a diszkóbajárást) és az új tulajdonos, a futballistából lett üzletember, Ray Ranson (aki szinte percekkel a csőd bejelentése előtt vásárolta meg a klubot) azonban új tervekkel és új játékosokkal vágnak neki az idei szezonnak. Coleman miután az általa feleslegesnek tartott játékosoknak (Arjan De Zeeuw, Michael Hughes, Wayne Andrews) ajtót mutatott, rögtön az első szerzeményével éreztette, hogy más szelek fognak majd fújdogálni idén a Ricoh Arenában, ugyanis leszerződtette azt a Freddy Eastwoodot, aki a Wolvesnál érthetetlenül csak a padot koptatta. A Carlisle tehetséges kapusa, Keiren Westwood mellett (nagyon sokat izgultunk, hogy végül összejöjjön: Eastwood és Westwood egy csapatban!), Colemannek még egy sokatpróbált gólvágót sikerült igazolnia: a Palace tavalyi házi gólkirálya, Clinton Morrison érkezése azt mondatja velünk, hogy a Coventry lesz a szezon egyik meglepetéscsapata! A Rúgd és fuss! jóslata: 8.

CRYSTAL PALACE
Nem vállalunk nagy kockázatot azzal, ha azt jósoljuk, hogy a Palace nem fogja szinte meg sem közelíteni a tavalyi szereplését. A színfalak mögött valami nagyon nem lehet rendben, mivel a tavaly remekül hajrázó londoni alakulat gerincét alkotó játékosok közül három nem a Palace-nál képzelte el a folytatást: a csapatkapitány Hudson a Charltonhoz, míg a gólok nagy részét jegyző Clinton Morrison a Coventryhez igazolt ugye, a korábbi utánpótlásválogatott, Tom Soares az átigazolási időszak utolsó napján pedig átment a Stoke-hoz, míg a hasonló fizimiskája miatt a Prince Harry becenevet viselő Ben Watson is bejelentette, hogy ha lehet akkor inkább ő is máshol folytatná (egyelőre azonban nem megy sehová, ráadásul azóta már gólt is szerzett a legutóbbi fordulóban). Igaz, hogy Paddy McCarthy gyakorlatilag helyet cserélt Hudsonnal és jött az indián Nick Carle a Bristoltól, de egy vérbeli csatárra nagyon nagy szüksége lesz a nagypofájú Neil Warnocknak (Warnock pedig pont arról volt híres korábbi klubjainál, hogy ész nélkül összevásárolt egy csapatra való csatárt), mivel mind Victor Moses, mind Sean Scannell sokkal inkább fürge szélsőnek mondhatók, mint idényenként akár húsz gólt is simán szerző befejező csatárnak. És ilyet nem lesz egyszerű leakasztani (Alan Lee-t ugyan nagyon szeretjük, de jobban örültünk volna, ha marad az Ipswichnél), ami meg is fog látszani a Palace szezonján, tehetséges fiatalok ide, sármőr klubelnök oda. A Rúgd és fuss! jóslata: 12.

DERBY COUNTY
Komikusnak tűnik, de így van: a Derby sokkal erősebb kerettel vág neki az idei Championship-szezonnak, mint tette azt egy éve a Premiershipben. Nemcsak a menedzser személye lett más (a sótlan Billy Daviest a korábban a Bradfordot és a Wigant is az elsőosztályig juttató Paul Jewell váltotta még tavaly), hanem szinte a teljes keret is kicserélődött. Igy a nyáron egy komplett középpálya (Kris Commons, Jordan Stewart, Paul Green) és csatársor (Rob Hulse és Nathan Ellington) is érkezett a Pride Parkba, míg a védelem sem lett gyengébb a dán Martin Albrechtsen (WBA) és Paul Connoly (Plymouth) megszerzésével. A tavalyi rémálom után kijárna a Kosoknak és hűségesen kitartó és főleg humoros (ki ne emlékezne arra, amikor a tavalyi idényben az egyik nagyarányú vereséggel végződőtt mérkőzésen egyszercsak ünneplésbe kezdtek, mintha saját csapatuk szerzett volna gólt) szurkolóiknak egy igazán jó idény, sok győzelemmel végződő mérkőzéssel, amiből ugye az előző szezonban nem valami sok akadt. A vadiúj keretnek azonban nem kevés időre lesz szüksége az összeszokáshoz, ami véleményünk szerint gyakorlatilag kizárja az automatikus feljutás lehetőségét, de a play-off helyek valamelyikét simán megkaparinthatják a Kosok, és utána még bármi lehet. A Rúgd és fuss! jóslata: 5.

DONCASTER ROVERS
Salgótarján testvérvárosának futballklubja több mint ötven éve várt arra, hogy újra az angol ligafutball második vonalában szerepelhessen, bár ha őszinték akarunk lenni, mi ennek a májusi play-off győzelemnek a Leeds United ellen nem tudtunk valahogy szívből örülni. A csapat tavaly stílusos és szórakoztató játékkal rukkolt elő, ami miatt a szakértők a Donnyt a League One Arsenaljának kiáltották ki. A tavalyi csapat húzóemberei közül Paul Green már a Derby fedezetsorában fog izzítani az idén, de a többi hős, élükön a kapus Neil Sullivannel és a Man United nevelés Richie Wellensszel (aki még sose szerepelt a harmadosztálynál feljebb, de már több mint 300 ligameccset tudhat a háta mögött!) maradtak Dél-Yorkshire-ben. Az anyagilag még Championship-szinten sem valami jól eleresztett Doncaster menedzsere, Sean O'Driscoll okos igazolásokkal erősített a nyáron: klubrekordot jelentő 300 ezer fontért elcsábította a teljes tavalyi szezont kölcsönben már úgyis a Doncasternél töltő tehetséges középhátvédet, Matt Millst a Man Citytől, és két csatárt is igazolt Darren Byfield (Bristol City) és Tomi Ameobi (Leeds United) személyében. Azonban így is rettentően nehéz évad elé néz a Donny, aminek a végén nagy valószínűséggel el kell majd búcsúzniuk a Championshiptől, de az is biztos, hogy senki nem fog idén könnyedén három ponttal gazdagabban távozni a 2007-ben felavatott Keepmoat Stadiumból. A Rúgd és fuss! jóslata: 23.

IPSWICH TOWN
A tavalyi idény végén még azt gondoltuk, hogy a keret egyben tartásával és az új tulajdonos, Marcus Evans által rendelkezésre bocsátott fontmilliókért vásárolt egy-két rokonszenves játékossal, semmi sem menti meg majd az idén a Traktoros Fiúkat a play-off idegölő küzdelmeitől. Ezt ugyan még most is így gondoljuk, de ami a rokonszenves igazolásokat illeti, ott úgy néz ki, hogy nagyot kellett tévednünk. A mindezidáig igazán belevaló menedzserként tevékenykedő Jim Magilton ugyanis úgy gondolta, hogy a tavalyi idegenbeli sikertelenségi széria nem az elhibázott szállodafoglalásoknak, a nem megfelelő közlekedési eszköz kiválasztásának, vagy akár a meccs előtt elfogyasztott menüsornak tudható be, hanem kipróbált, a Premiershipben is tapasztalatokat szerzett játékosok hiányának. Így sikerült leigazolni minden idők egyik leghaszontalanabb angliai idegenlégiósát, Ivan Campót, a klub sajátnevelésű kapusát, a korábban az angol válogatottnál is megforduló Richard Wrightot, valamint azt a Ben Thatchert, aki Pedro Mendest még a Man City játékosaként könyökkel brutálisan letarolta. Csak remélni tudjuk, hogy Magilton hamar rájön, hogy az ilyen Ivan Campo-féle alakok semmire sem jók, és inkább a klub utánpótlás akadémiájáról hoz fel egy-két srácot az első csapathoz, mivel kár lenne elrontani az egyébként ügyes fiatalokból (Garvan, Trotter, Haynes, Rhodes) álló keretet. Az átigazolási szezon utolsó napján a Sheffield Unitedtől átcsábított hórihorgas center, Jonathan Stead pedig lehet, hogy pont a tavalyi bajnokságban hiányzó láncszem? A Rúgd és fuss! jóslata: 6.

NORWICH CITY
A Kanárikhoz tavaly idényközben érkezett menedzser, Glenn Roeder azt a feladatot, amiért a tulajdonosok kinevezték teljesítette: sikerült benntartania a Norwichot a rettenetesen gyatra szezonkezdet ellenére. Kritikusai pont azt róják fel Roedernek, hogy korábbi klubjainál a tűzoltást mindig sikerrel hajtotta végre (emlékezzünk csak a Newcastle 2005-2006-os szezonjára), de azt követően a nehezebb feladat, azaz egy ütőképes csapat kialakítása már rendre meghaladta a képességeit. Most viszont remek alkalom nyílik arra, hogy Roeder rácáfoljon a huhogókra, bár a vén csataló Dion Dublin visszavonulása és a fenegyerek Darren Huckerby elszerződése a tengerentúlra nem lesz segítségére az egyszer biztos. Az viszont igen, hogy nem tétlenkedett a nyári átigazolási szezonban: megszerezte a Blackpoolt tavaly szinte egyedül benntartó Wes Hoolahant, a korábban az Arsenalnál nevelkedett és a Derbynál is megfordult gólvágót, Arturo Lupolit kölcsönbe a Fiorentinától, valamint az egyre lehetetlenebb helyzetbe kerülő és szinte az összes tehetségét aprópénzért eladó Lutontól, a szélső David Bellt. Na de az igazi nagy dobás az átigazolási időszak utolsó napjára maradt: Roeder egy évre köcsönbevette a Wigantől a francia Sibierskit, akit egyébként még a Newcastle-hoz is ő vitt oda. Az új szerzeményeket számbavéve izgalmas szezon elé néznek a Kanárik, sőt úgy tűnik, hogy akár a legendás támadófutball is visszatérhet a Carrow Roadra. És, hogy az öröm teljes legyen, most derült ki, hogy a tulajdonos Delia Smith a legújabb szakácskönyve után kapott jogdíjat a klub számlájára utalja át! A Rúgd és fuss! jóslata: 9.

NOTTINGHAM FOREST
Három hosszú és kínkeserves szezon után végre visszajutott a sokkal szebb napokat látott alakulat az angol futball második vonalába. Két éve a rájátszás elődöntőjében buktak el csúfosan, míg idén áprilisban pár fordulóval a vége előtt még mi sem tettünk volna fel egy lyukas garast sem arra, hogy a Forest egyeneságon jut fel a Championshipbe. Na de egy fantasztikus hajrával (a Forest az utolsó öt meccsét mind megnyerte) sikerült elcsípni a második helyet és ez a menedzser, a korábbi Spurs-védő, Colin Calderwood állását is megmentette. A sherwoodi erdő környékén azóta már egy újabb feljutásról suttognak, de talán nem vagyunk ünneprontók, ha azt mondjuk, ez talán még egy kicsit korai. Egyelőre már az is remek eredmény lenne, ha a Forest elsőre megszilárdítaná a helyét a másodosztályban stabil középcsapattá válva, ami végignézve a keretet alkotó játékosok névsorán reális célkitűzésnek tűnik. A helyi rivális Derby County-hoz szerződőtt ugyan az utóbbi idők egyik legtehetségesebb Forest-játékosa, a középpályás Kris Commons, azonban épp a Kosoktól jött a Championship-szinten igazi gólvágónak számító, önző walesi törpe, Rob Earnshaw, valamint leszerződött a város szülöttje, a karrierje talán utolsó szezonját megkezdő veterán Andrew Cole (a korábban még Andy-ként ismert csatár pár éve kijelentette, hogy őt ezentúl Andrew-nak kell hívni). Ráadásul a szezon elején éppen Calderwood tudta rátenni a kezét a Man Utd ifjú tehetségére, Lee Martinra (aki remek kettőst alkothat a sajátnevelésű Lewis McGugannel), úgyhogy a City Ground közönsége akár még pazar támadójátékra is számíthat idén. A Rúgd és fuss! jóslata: 14.

PLYMOUTH ARGYLE
Szegény Zarándokokat úgy néz ki még az ág is húzza: nem elég, hogy röpke fél év alatt az összes épkézláb játékosukat kiárusították, ennek fejébe még az is napvilágot látott, hogy a menedzser, Paul "Füles" Sturrock Parkinson-kórban szenved már egy jó ideje. Egészen elképesztő belegondolni abba, hogy a tavalyi szezon előtt még titkon a rájátszásra is esélyesnek tartott gárdából szinte a teljes kezdőcsapat távozott. A korábban távozók (Buzsáky, Ebanks-Blake, Norris, Gosling, Hayles) után nyáron ugye Halmosi a Hullhoz szerződött, a kapus Luke McCormickkal a klub bontott szerződést miután kiderült hogy ittasan két kisgyereket gázolt halálra, a jobbhátvéd Connolly a Derbyhoz, a francia fedezet Nalis a Swindonhoz távozott (a legfrissebb hírek szerint az éppen egy éve leszerződtetett Jermaine Easter pedig magánéleti okok miatt kívánja elhagyni Devont). Ha ehhez hozzávesszük, hogy helyükre az egyébként tehetséges szélső, Jason Puncheon (Barnet), az eddigi pályafutása során kizárólag egy klub mezében pályára lépő védő Karl Duguid (Colchester), a topless modell Nicola T pasijaként hírnevet szerzett védő, Simon Walton (QPR), a pályafutását állandóan különböző kluboknál kölcsönben töltő örök ígéret, Paul Gallagher (Blackburn), valamint a teljesen haszontalan, Emile Mpenza (Man City) érkeztek, akkor valószínüleg nem tévedünk nagyot, ha azt mondjuk: a Zarándokok idén nem a rájátszást érő helyekért, hanem a kiesés elkerüléséért fognak nagy harcot vívni, sajnos nem túl sok sikerrel. A Rúgd és fuss! jóslata: 22.

PRESTON NORTH END
A PNE gyakorlatilag bármit is csinál az idén, képtelenség, hogy olyan rossz szezonja legyen, mint a tavalyi volt. A tavaly novemberben menesztett Paul Simpson helyére érkezett halkszavú skót menedzser, Alan Irvine (aki korábban Moyes segítője volt az Evertonnál és ne felejtsük el, hogy Moyes éppen a Prestontól érkezett a Goodison Parkba!) csendben teszi a dolgát és lehet, hogy ennek idén végül meg is lesz az eredménye. Az előző szezon első harmadát gyakorlatilag a kiesőzónában töltő csapat végül tavasszal megtáltosodott és sorozatos győzelmeivel még a bajnokság vége előtt bebiztosította magát. Ez azonban nem terelheti el a figyelmet arról, hogy a Preston bizony csatárgondokkal küzdött az előző szezonban szinte végig, és a tavaly nyáron a Portsmouth kispadjára (vagy még oda sem) szerződő David Nugent utódját még mindig nem sikerült megtalálni a Deepdale házatáján. Pedig a csatárok mögött remek, technikás és ráadásul gólképes játékosokból álló fedezetsor (Chaplow, Carter, McKenna, valamint a nyáron az Aberdeentől igazolt skót válogatott, Barry Nicholson) húzódik meg, amely kihagyhatatlan labdákkal tömhetné a csatárokat (akik az ex-liverpooli közönségkedvenc, Neil Mellor, a még Sunderland-játékosként szexbotrányba keveredő Chris Brown, valamint az utolsó napon igazolt ír válogatott Stephen Elliot és a rögbijátékos kinézetű Jon Parkin közül kerülhetnek ki). És ha ez a recept tavaly végül nem vált be, attól még miért ne válhatna be idén? A Rúgd és fuss! jóslata: 13.

QUEENS PARK RANGERS
Sajnos nagyot kellett tévednünk, amikor azt hittük, hogy az Ecclestone-Briatore-Mittal hármas által fémjelzett befektetőcsoport nem fogja elszakítani teljesen a nyugat-londoni klubot a múltjától, a lelkétől és a rockandrolltól. Hát de bizony. A tavalyi szezon úgy ért véget, hogy bemutatták a klasszikus három egymásbafonódó betűt ábrázoló logót váltó új címert, ami úgy néz ki és legalább annyira korszerű, mint egy középkori lovagi torna győztesének címerpajzsa, de az új hívószó, London legalább szerepel rajta. A következő megdöbbentő lépés Iain Dowie menedzserré (a hivatalos titulusa azonban sokatmondó: first team coach) való kinevezése volt. Nincsen semmi bajunk Dowie-val, sőt, de valahogy nem passzolt az újonnan kialakított kozmopolita brandbe az utóbbi időkben minden klubjával (Charlton, Coventry) rendre megbukó és a külföldi játékosok számára totálisan érthetetlen, erős cockney akcentusáról híres korábbi erőcsatár. A legnagyobb vicc persze az lett volna, ha még a bajnokság kezdete előtt kirúgják, mivel nem értett egyet egy meg nem nevezett közel-keleti játékos leigazolásával. Így is érkezett azonban egy rakás olasz, spanyol és argentin tinédzser (Alberti, Di Carmine, Parejo és Ledesma), akiknek a megszerzéséhez biztos, hogy nem Dowie ragaszkodott. A Rúgd és fuss! azonban nem hajlandó beállni a sorba és egyáltalán nem osztja a bukmékerek és a szakértők várakozását: ez nem az a bajnokság, ahol ismeretlen olasz suhancokkal bajnoki címet lehet nyerni vagy a feljutást egykönnyen kiharcolni. A Rúgd és fuss! jóslata: 7.

READING
Kevesen maradtak hírmondónak a két éve rekordpontszámmal bajnokságot nyert és így a Premiershipbe feljutott csapat gerincét alkotó játékosokból: Glenn Little, Nicky Shorey és Dave Kitson a nyáron ugye továbbálltak és kevés választotta el James Harpert, Stephen Huntot és Kevin Doyle-t ugyanettől. Utóbbiak maradtak egyelőre, de ne legyenek kétségeink afelől, hogy a Reading bajnoki szereplésétől függően jövő januárban akár már más csapat szerelésében futnak majd ki a pályára. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy Steve Coppell (aki egyébként soha nem számított a transfer window császárának) csak Stephen Hunt öccsét, Noelt hozta el a Dundee Unitedtől a távozók helyére, és kihagyjuk a számításból, hogy két ügyes játékos tért vissza a Charltontól a Madejski Stadiumba: a korábbi utánpótlás válogatott csatár, Leroy Lita és a masszív középső védő, Sam Sodje, aki az utóbbi éveket rendre kölcsönben töltötte más csapatoknál. Idén viszont nagy valószínűséggel szükség is lesz a szolgálataira, mivel az eddigi fordulókban védő létére több gólt is szerző Ibrahima Sonkót meglepő módon elpasszolták a Stoke-nak (Coppell a biztonság kedvéért rögvest le is igazolt egy védőt, méghozzá Chris Armstrongot a Sheffield Unitedtől). A tulajdonos John Madejski a kedélyek lecsillapítására gyorsan ki is adott egy kommunikét arról, hogy a Reading egy prudens gazdálkodást folytató klub, amelyet ugyan nem vet fel a pénz, de a többi Championship-klubbal összehasonlítva legalább stabil anyagi helyzetben van. Ez lefordítva nagyjából annyit jelent, hogy baromira nincs pénz új játékost igazolni. Mindezek ellenére azonban úgy véljük, hogy a play-offra még így is oda fognak érni majd Steve Coppell tanítványai. A Rúgd és fuss! jóslata: 4.

SHEFFIELD UNITED
Ha tavaly Bryan Robsont nem februárban, hanem már novemberben kipenderítik az állásából, akkor nem ebben a posztban kellene a Pengék idei esélyeit latolgatni, ugyanis a Kevin Blackwell által átvett gárda egy hajszállal maradt le a rájátszásról. A tavalyi bajnokság végén úgy véltük, ha a keretet sikerül egybentartani, akkor a Pengék akár még a bajnokságra is esélyesek lesznek. A két nagy öreg, Speed és Gillespie maradtak, sőt a sheffieldi melegközösség idoljának számító James Beattie sem gondolta úgy, hogy egy év után feltétlenül vissza kell térnie a Premiershipbe. A korábban a Leedsnél és a Lutonnál megfordult menedzser, Kevin Blackwell néhány ponton továbberősítette a Championship klubjai között gyengének nem mondható keretét: a szinte minden szezont más és más klubnál kölcsönben töltő Greg Halford (Sunderland), az angol futball legelső kínai játékosa Sun Jihai (Man City), valamint a bekotort gólok nagymestere Darius Henderson (Watford) érkeztek a nyáron a Pengékhez. Blackwell viszont igazi nagytakarítást is végrehajtott és az elődei (főleg Warnock) által felhalmozott nagyszámú támadó közül a nyár folyamán Rob Hulse, Luton Shelton és Jon Stead is odébbállt a Bramall Lane-ről. Sokkal egységesebbnek és kiegyensúlyozottabnak tűnik nekünk ez a csapat, mint a tavalyi volt (bár Michael Tonge elengedése még óriási hibának is bizonyulhat!), és az új menedzser keze alatt az önbizalmát visszanyerő Billy Sharp ontani fogja a gólokat, ami feltétlenül bizakodásra adhat majd okot. A Rúgd és fuss! jóslata: 3.

SHEFFIELD WEDNESDAY 
A tavalyi bajnokság rajtjánál teljesen beragadó Baglyok (az első hat meccsüket mind elvesztették) szinte ugyanazzal a kerettel vágnak neki az idei szezonnak, mint amelyik az utolsó fordulóban kiharcolta a bennmaradást. Brian Laws nem nagy költségvetéssel dolgozik és úgy tűnik, hogy ezen egy különböző brit üzletemberekből álló konzorcium sem fog egyelőre segíteni, pedig a nyáron szinte már mindenki biztosra vette a klub felvásárlását. A Baglyok aktivitása az átigazolási piacon idén is olyan volt mint nagyjából mindig, azaz legkevésbé sem mondható viharosnak. Az egyedüli igazolásnak James O'Connnor (Burnley) megszerzése számít, de az is hozzátartozik az ügyhöz, hogy lejárt szerződésű középpályásért egy pennyt sem kellett fizetni. Brian Laws a Premiership-kluboknál is körbenézett, hátha egy-két tehetséget el tud csábítani kölcsönbe: így került a Baglyokhoz a Mourinho által egykor a Stamford Bridge mintagyerekének kikiáltott támadó középpályás, Jimmy Smith, valamint a Borótól a 2004-ben FA Youth Cupot nyerő csapat kapitánya, a védő Tony McMahon. Egyébként a védelmet erősítő Frankie Simek és a még mindig csak 18 éves Mark Beevers megtartása is felér legalább két új igazolással, de nem árulunk el nagy titkot azzal, hogy idén sem hátul lesznek Brian Lawsnak a legnagyobb gondjai. A csatársorban bevethető játékosok közül Franny Jeffers többet sérült mint nem, míg a hathónapos kihagyást követően a bajnokságot rögtön egy duplával kezdő Akpo Sodje (igen, ő a Reading-hátvéd Sam öccse) újra megsérült. Gólok nélkül pedig megint könnyen bajba kerühetnek majd a Baglyok. A Rúgd és fuss! jóslata: 19.

SOUTHAMPTON
Nagy változások zajlanak az egykor még az elsőosztály állandó résztvevőjének számító Szenteknél, ami mögött pénzügyi okok húzódnak meg. A gondok már egy jóideje láthatóak voltak, hiszen gyakorlatilag a klubnak szép sorban el kellett adnia a legjobb játékosait (Theo Walcott, Gareth Bale, Kenwyne Jones), hogy a csődöt elkerülje. Ebben a helyzetben a korábbi menedzser, George Burley sem sokáig tétovázott, amikor februárban otthagyta a Southamptont a skót válogatott szövetségi kapitányi posztjáért. A Szenteknek aztán valahogy mégis sikerült elkerülni a kiesést, de a csapatot felrázó Nigel Pearsonra a vezetés az új szezonban már nem tartott igényt. A klubhoz visszatérő Rupert Lowe (aki korábban már tíz éven keresztül a Southampton elnöke volt) úgy tűnik, hogy folytatja a szurkolók által rengeteget kritizált ellentmondásos tevékenységét, ugyanis mindenki legnagyobb megdöbbenésére a holland másodosztályból (tegye fel a kezét, aki hallott már valaha a Helmond Sport nevű klubról!) hozatott menedzsert, az egyébként játékosként a 1978-as Mundiált is megjárt Jan Poortvliet személyében. A holland edző a várakozásokkal ellentétben nem nagyon hozott játékosokat a kontinensről a francia tinédzser, Morgan Schneiderlin kivételével, aki viszont végigjárta a francia korosztályos válogatottakat. Poortvliet szerencséje azonban pont ez lehet: mivel nem sok pénz jut játékosvásárlásra, az utánpótlás akadémiáról érkező tehetséges fiatalokból építhet csapatot. Ha ez nem is tudatos döntés eredménye, de mindenesetre rokonszenves kísérletnek tűnik: ki ne szeretné, ha kedvenc csapatát helyi srácok alkotnák, akik mindent megtesznek a siker érdekében? Márpedig mi mást várhatunk Adam Lallanától, Andrew Surmantől, David McGoldricktól, vagy akár Nathan Dyertől? A Rúgd és fuss! jóslata: 18.

SWANSEA CITY
A Hattyúk több mint huszonöt éve nem értek el olyan nagy sikert mint tavaly, amikor toronymagasan, szinte az első fordulótól végig az első helyen állva nyerték meg a harmadosztály, a League One küzdelmeit. A nyolcvanas évek elején ugyanis két évet is lehúztak az elsőosztályban a jelenlegi walesi szövetségi kapitány, John Toshack irányítása alatt, de a két időpont közti periódus nem bővelkedett a sikerekben. Az újkori sikerek azonban nem egy walesi, hanem egy spanyol menedzser, bizonyos Roberto Martínez nevéhez fűződnek. A játékosként csak Spanyol Bobnak becézett szakember azonban nem egy éve jött a madridi géppel: még a Wigan igazolta le a kilencvenes évek közepén az addig spanyol alsóbbosztályú kluboknál izzító középpályást. A vagány kétsoros felöltője miatt mindenféleképpen Mourinho utódjának számító Martínez klassz kis csapatot rakott össze: a skót St. Johnstone-tól igazolt Jason Scotland várhatóan a Championshipben is termelni fogja a gólokat, a holland fedezetet, Ferrie Boddét pedig annak ellenére sikerült megtartani (nem úgy, mint a középpálya motorját, Andy Robinsont, aki még a tavalyi szezon befejezése előtt aláírt a Leedshez), hogy Paul Jewell egész nyáron udvarolt neki. A nyáron Spanyol Bob azért a biztonság kedvéért egy rakás honfitársát hozta el a Swansea-hez, de úgy tűnik az akklimatizáció nem megy nekik olyan gyorsan és egyelőre hálistennek csak a kispadra férnek oda. Sokan úgy vélik, hogy a Swansea hasonló meglepetést fog okozni, mint tavaly a Bristol, de ebben megmondjuk őszintén, mi nem nagyon hiszünk. A Rúgd és fuss! jóslata: 21.

WATFORD
Úgy tűnik, hogy a Watfordnál nagy baj van. A két évvel ezelőtt nagy meglepetésre a rájátszáson keresztül a Premiershipbe jutó gárda azóta sem tudja nagyon feldolgozni a még Aidy Boothroyd menedzser terveihez képest is túl korán jött sikert. A tavalyi szezonban ugyan sokáig úgy tűnt, hogy a Lódarazsak nem bízzák a véletlenre a dolgot és egy hidegvérű bérgyilkos magabiztosságával hozták is a meccseiket, de amíg az első 15 fordulóban 35 pontot tudtak szerezni, a másik 35 már 31 forduló alatt jött össze. A rájátszásig így is eljutottak, de ott az azóta a Premiershipben vitézkedő Hull City verte őket oda-vissza. A gólvágó Marlon King téli távozásának okára igazából nyáron derült fény: úgy tűnik, hogy a túlélésért el kell adni a legjobb játékosokat. A nyáron Henderson a Sheffield Unitedhez, Dan Shittu a Boltonhoz, Nathan Ellington és Jordan Stewart pedig a Debyhoz távozott, a helyükre meg valószínűleg ugyanabból az okból nem nagyon jött senki, csak az egykori Chelsea-balhátvéd John Harley Burnley-től és az óriás lengyel, Gregorz Rasiak a Southamptontól. Utóbbi valószínűleg kizárólag azért, hogy Priskin Tamást, ha lehet ne kelljen Boothroyd mesternek a pályára küldenie. Nem azt mondjuk, hogy egyáltalán nem maradtak technikás játékosok (Tommy Smith, Jobi McAnuff, vagy akár John-Joe O'Toole) a csapatnál, de ez az idény kifejezetten cudarnak ígérkezik a Vicarage Roadon. A Rúgd és fuss! jóslata: 17.

WOLVERHAMPTON WANDERERS
Mick McCarthy a harmadik idényét kezdte meg a Farkasok menedzsereként, és ő van a leginkább tisztában azzal, ha idén sem sikerül a feljutás, akkor ez a harmadik bizony egyben az utolsó is lesz. Ennek megfelelően vágott neki az egyébként nagyon tehetséges fiatalokból álló csapata tökéletesítéséhez. Elsőként elhozta a Derbytól a Man Utd nevelés David Jonest az Olofinjana távozásával meggyengült középpályára, majd a tavaly kiesett Leicester City angol U21-es válogatott hátvédjét, a wolverhamptoni születésű Richard Stearmant is megszerezte. És ha ez még mind nem lett volna elég, az eddig sem kimondottan gyenge, Michael Kightly, Andy Keogh, és Sylvan Ebanks-Blake fémjelezte támadószekciót is megerősítette: a hórihorgas Chris Iwelumo a Charltontól, míg a walesi tinédzser (az azóta már az első válogatottbeli gólját is megszerző) Sam Vokes a League One-ból kipottyant Bournemouthtól érkezett a Molineux-be. A Farkasokat kicsit több, mint egy éve jelképesen 10 fontért felvásárló, egyébként közismerten Pool-drukker Steve Morgan előtt egyelőre le a kalappal: csakúgy mint egy osztállyal feljebb Randy Lerner, a csendes amerikai, kitart a menedzsere mellett és finanszírozza annak hóbortját, azaz tehetséges brit fiatalok egy csapatba való összegyűjtését. És ennek idén végre meg is lesz az eredménye, ugyanis ez a csapat meg fogja nyerni a bajnokságot. A Rúgd és fuss! jóslata: 1.