Hát őrületes izgalmakkal, de véget ért a League One 46 fordulós küzdelemsorozata idén, és már csak a rájátszás van hátra. Bár az már eldőlt korábban, hogy a Swansea menthetetlenül megnyeri idén a bajnokságot, mint ahogy az is, hogy a Leeds United nem kapja vissza a levont 15 pontját, ezzel maradt számukra a rájátszás. Ha visszakapta volna, akkor lényegesen kevesebb a kérdőjel az utolsó fordulóra, hiszen ebben az esetben a yorkshire-i klub kéz a kézben jutott volna fel a walesiekkel, ami tükrözné is az erőviszonyokat, ám nem így történt, és így valódi thrillernek bizonyult az utolsó játéknap.
Ugyebár néhány hete mi leírtuk a Nottingham Forestet, mint az egyenes feljutásra esélyes csapatot, ám az azóta eltelt fordulók ránk cáfoltak – de ettől még örül a Rúgd és fuss! teljes alkotógárdája. A már-már páholyban levő Carlisle ugyanis megtette azt a szívességet, hogy egymás után háromszor is kikapott, így az utolsó fordulóra az erőn felül teljesítő Doncaster és az egy ponttal mögötte álló Forest is beelőzte a Carlisle-t, amelynek így már nem a saját kezében volt a sorsa.
Egyszerű volt a képlet: ha a Doncaster nyer a Cheltenham otthonában, akkor feljut. Ha nem, akkor a Forest léphet előre győzelem esetén, és a vele azonos pontszámú, de jóval gyengébb gólkülönbségű Carlisle-nak csak az első kettő bukása esetén lett volna esélye. A tábla alsó fele is érdekes volt: a Luton és a Port Vale már kiesett, de a csodával határos módon menekülő Bournemouth-nak megvolt az esélye a bennmaradásra, ehhez vagy a Crewe, vagy a már említett Cheltenham gárdáját kellett volna megelőznie, míg a náluk egy ponttal kevesebbet gyűjtő Gillingham már csak óriási szerencsével maradhatott bent.
Az várható volt, hogy a Doncasterre pokoli nehéz feladat vár az életéért küzdő Cheltenham ellen, míg a Forest a már biztonságban levő Yeovilt fogadta – igen, azt a csapatot, amely tavaly egy ötössel szégyenítette meg a Nottinghamet saját szurkolói előtt a playoffban. A Carlisle-nak a szintén menekülő Bournemouth jutott, a Gillingham Leedsben próbált csodát tenni, míg a Crewe a playoffról lemaradó Oldham ellen bizonyíthatott. Nem tette, az Oldham hamar elhúzott, és végül egy négyest osztott ki az Alexnek, amely innentől kezdve csak a többi eredményben bízhatott.
A Cheltenham is hamar megszerezte a vezetést, és onnantól irtózatos küzdelem indult meg a pályán. A Donny – köszönhetően főként a Stock, Wellens kettősnek a középpályán – a kapujukhoz szögezte a házigazdákat, de csak helyzetekig jutott. Eközben a Forest gyorsan kétgólos előnyre tett szert a Yeovil ellen, és amikor a vendégek szépítettek, Lewis McGugan egy szép szabadrúgásgóllal újra visszaállította rendet. A Carlisle meccsén nem esett gól, viszont a Gillingham egy-nullra vezetni tudott az Elland Roadon. A szünetben tehát a Forest volt a direkt feljutó, a Gillingham imádkozhatott, hogy a Doncaster fordítson, és a Bournemouth ne szerezzen gólt.
A második félidőben aztán egy darabig csend volt, csak a Carlisle szerezte meg a vezetést, hogy aztán a Cherries tíz percre rá kiegyenlítsen, míg a Leeds Bradley Johnson szép kapásgóljával egalizált. Aztán negyedórával a vége előtt felpörögtek az események: Paul Green berúgta a Doncaster sokadik helyzetét, és nem sokkal később a Yeovil is talált még egy gólt, így a Forest szurkolói kezdhették rágni a körmüket. A nottinghami játékosok is elkezdtek pánikolni, félő volt, hogy a nyomás nélkül játszó Yeovil talál még egy gólt, miközben a Doncaster minden erejével a győzelmet hajszolta a Cheltenham ellen. Hiába lőttek azonban kapufát, gólt a Cheltenham csatára, Paul Connor szerzett egy ritka ellenakció végén, és mivel az eredmény már egyik pályán sem változott az automatára hajtó csapatok meccsein, a Forest két év után visszakerült a Championshipbe!
A Leeds a végén még sót dörzsölt a Gillingham sebeibe, és Trésor Kandol révén a győzelmet is megszerezte. És mivel az ötödik Southend sovány döntetlent játszott a kieső Port Vale-lel, mindez azt jelentette, hogy Gary McAllister legényei beelőztek, és ők játszhatnak majd a tavaszt csúnyán elszúró Carlisle-lal, míg a csalódott Doncasternek a Southend jut majd. A hősies Cheltenham mellett a leszereplő Crewe is megúszta a kiesést, szegény Bournemouth pedig az elmúlt hetek erőfeszítései dacára mégis búcsúzni kénytelen.
Néhány szó még a harmadosztály idei idényéről: azt senki sem vitatta, hogy idén a Swansea teljes mértékben rászolgált a feljutásra. A spanyol Roberto Martinez – korábban a klub játékosa is volt – rögtön első managerként töltött évében sikerre vitte csapatát, és a spanyol és holland futballistákkal megerősödött Swansea októbertől kezdve végig ott volt az élbolyban, szinte végig kiemelkedve a mezőnyből. Hogy a Championshipben ez mire lesz elég, az odébb van, mindenesetre a csapat trinidadi gólgyárosa, Jason Scotland (aki tényleg skót csapattól, a St. Johnstone-tól érkezett múlt nyáron) igazi egyéniség lehet egy osztállyal feljebb is.
A Nottingham nagyon úgy tűnt, hogy idén is képes elcseszni a feljutást, és a többiek bénázása is kellett ahhoz, hogy végül ne így legyen. Colin Calderwood nagyon fiatal és tehetséges keretet hozott össze, melyben van perspektíva, mi inkább magát a managert érezzük gyenge láncszemnek, de remélhetőleg tanult az elmúlt két év hullámvasútjából, és egy-két tapasztalt harcos leigazolásával jövőre nem a kiesés ellen fog majd küzdeni a Forest.
Le a kalappal a Doncaster előtt: lesz ami lesz a playoffban, számunkra Martinez mellett Sean O’Driscoll az év managere. Korlátozott anyagi erőforrások mellett egy stílusosan focizó, egységes csapatot rakott össze a Bournemouth-tól érkező ír edző, és tényleg kevésen múlott a feljutás. A drámai bukás viszont nem hinnénk, hogy jó hangulatba hozza a fiúkat a playoffra, mi inkább az unalmas pontgyűjtő Southendet tartjuk esélyesnek a győzelemre. Steve Tilson együtt tartotta a tavaly még a Championshipben vitézkedő csapat magját, és még a gólgyáros Freddy Eastwoodot is sikeresen pótolta a Spurs nevelés Lee Barnard révén. Nincs is komolyabb bajunk a Rákászokkal, de azért lehetőleg ne ők jussanak fel, na.
A másik párosításban szinte minden a Leeds mellett szól. A pillanatnyi forma, az elmúlt hetek eredményei, a pályán elért eredmények (ne feledjük, pontlevonás nélkül a Leeds jó tíz pontot verne a Carlisle-ra), a játékoskeret – ezek mind a Fehérek sikerét ígérik, de azért ne írjuk le a Carlisle csapatát sem. A cumbriai klub az év elején azzal keltett feltűnést, hogy rögtön az első forduló után (!) kirúgta a managert, Neil McDonaldot – aki most éppen a Leeds edzői teamjében dolgozik McAllister mellett. Utódja, a szigorú arcú John Ward a Cheltenham csapatát hagyta ott a komolyabb ambíciókat dédelgető Carlisle kedvéért, és egészen április elejéig úgy is tűnt, felviszi a legészakibb angol város csapatát a másodosztályba, de aztán jött a bolondos hónap katasztrofális eredménysora. Nem jött jókor a rekordigazolás, a Blackburnből érkező csatár, Joe Garner kiesése sem – a mindössze húszéves támadó 14 gólt szerzett az idényben, mielőtt megsérült volna február végén. Az a sejtésünk, hogy akármi is lesz a klubjával, őt rövidesen magasan osztályban láthatjuk majd.
Említést érdemel a hoppon maradottak közül még az Oldham: John Sheridan csapata jó focit játszott, elsőként verte meg a Leedset az Elland Roadon, és kiverte az FA kupából az Evertont. Az újságokba leginkább viszont annak kapcsán került be, hogy itt játszik az a Lee Hughes, aki hároméves börtönbüntetése utána az Oldhamnél térhetett vissza a profi futballba, és a bizalmat nyolc góllal hálálta meg. Az év meglepetéscsapata lehetett volna a Brighton, ha kicsit hamarabb ébred, így a Ray Wilkins öccse, Dean által vezetett klub éppen csak, de lemaradt a rájátszásról. Hosszú hónapokig úgy nézett ki, hogy a londoni kiscsapat, a Leyton Orient lesz a bajnokság hőse, ám a Martin Ling vezette csapat parádés szezonkezdet után télen kipukkadt, és a helyére került. Örülünk, hogy bennmaradt a brit futball egyik utánpótlás-nevelő fellegvára, a Crewe Alexandra (egyebek között Dean Ashton és Danny Murphy is a klub akadémiájának növendéke), viszont vérzik a szívünk a Bournemouthért. A csődközeli helyzetben is csaknem csodát tevő Cseresznyéket visszavárjuk jövőre, de vélhetően ezt a harcot már a 18 éves walesi tinicsatár, a Premier League klubok által figyelt Sam Vokes nélkül kell megvívniuk. A szintén pontlevonással sújtott Luton Town története még szomorúbb, főleg, ha azt nézzük, hogy két éve ilyenkor még egy sokra hivatott kerettel és managerrel csatázott a Championshipben. Azóta viszont se játékosok, se Mike Newell, se Championship. Kár.
Ugyebár néhány hete mi leírtuk a Nottingham Forestet, mint az egyenes feljutásra esélyes csapatot, ám az azóta eltelt fordulók ránk cáfoltak – de ettől még örül a Rúgd és fuss! teljes alkotógárdája. A már-már páholyban levő Carlisle ugyanis megtette azt a szívességet, hogy egymás után háromszor is kikapott, így az utolsó fordulóra az erőn felül teljesítő Doncaster és az egy ponttal mögötte álló Forest is beelőzte a Carlisle-t, amelynek így már nem a saját kezében volt a sorsa.
Egyszerű volt a képlet: ha a Doncaster nyer a Cheltenham otthonában, akkor feljut. Ha nem, akkor a Forest léphet előre győzelem esetén, és a vele azonos pontszámú, de jóval gyengébb gólkülönbségű Carlisle-nak csak az első kettő bukása esetén lett volna esélye. A tábla alsó fele is érdekes volt: a Luton és a Port Vale már kiesett, de a csodával határos módon menekülő Bournemouth-nak megvolt az esélye a bennmaradásra, ehhez vagy a Crewe, vagy a már említett Cheltenham gárdáját kellett volna megelőznie, míg a náluk egy ponttal kevesebbet gyűjtő Gillingham már csak óriási szerencsével maradhatott bent.
Az várható volt, hogy a Doncasterre pokoli nehéz feladat vár az életéért küzdő Cheltenham ellen, míg a Forest a már biztonságban levő Yeovilt fogadta – igen, azt a csapatot, amely tavaly egy ötössel szégyenítette meg a Nottinghamet saját szurkolói előtt a playoffban. A Carlisle-nak a szintén menekülő Bournemouth jutott, a Gillingham Leedsben próbált csodát tenni, míg a Crewe a playoffról lemaradó Oldham ellen bizonyíthatott. Nem tette, az Oldham hamar elhúzott, és végül egy négyest osztott ki az Alexnek, amely innentől kezdve csak a többi eredményben bízhatott.
A Cheltenham is hamar megszerezte a vezetést, és onnantól irtózatos küzdelem indult meg a pályán. A Donny – köszönhetően főként a Stock, Wellens kettősnek a középpályán – a kapujukhoz szögezte a házigazdákat, de csak helyzetekig jutott. Eközben a Forest gyorsan kétgólos előnyre tett szert a Yeovil ellen, és amikor a vendégek szépítettek, Lewis McGugan egy szép szabadrúgásgóllal újra visszaállította rendet. A Carlisle meccsén nem esett gól, viszont a Gillingham egy-nullra vezetni tudott az Elland Roadon. A szünetben tehát a Forest volt a direkt feljutó, a Gillingham imádkozhatott, hogy a Doncaster fordítson, és a Bournemouth ne szerezzen gólt.
A második félidőben aztán egy darabig csend volt, csak a Carlisle szerezte meg a vezetést, hogy aztán a Cherries tíz percre rá kiegyenlítsen, míg a Leeds Bradley Johnson szép kapásgóljával egalizált. Aztán negyedórával a vége előtt felpörögtek az események: Paul Green berúgta a Doncaster sokadik helyzetét, és nem sokkal később a Yeovil is talált még egy gólt, így a Forest szurkolói kezdhették rágni a körmüket. A nottinghami játékosok is elkezdtek pánikolni, félő volt, hogy a nyomás nélkül játszó Yeovil talál még egy gólt, miközben a Doncaster minden erejével a győzelmet hajszolta a Cheltenham ellen. Hiába lőttek azonban kapufát, gólt a Cheltenham csatára, Paul Connor szerzett egy ritka ellenakció végén, és mivel az eredmény már egyik pályán sem változott az automatára hajtó csapatok meccsein, a Forest két év után visszakerült a Championshipbe!
A Leeds a végén még sót dörzsölt a Gillingham sebeibe, és Trésor Kandol révén a győzelmet is megszerezte. És mivel az ötödik Southend sovány döntetlent játszott a kieső Port Vale-lel, mindez azt jelentette, hogy Gary McAllister legényei beelőztek, és ők játszhatnak majd a tavaszt csúnyán elszúró Carlisle-lal, míg a csalódott Doncasternek a Southend jut majd. A hősies Cheltenham mellett a leszereplő Crewe is megúszta a kiesést, szegény Bournemouth pedig az elmúlt hetek erőfeszítései dacára mégis búcsúzni kénytelen.
Néhány szó még a harmadosztály idei idényéről: azt senki sem vitatta, hogy idén a Swansea teljes mértékben rászolgált a feljutásra. A spanyol Roberto Martinez – korábban a klub játékosa is volt – rögtön első managerként töltött évében sikerre vitte csapatát, és a spanyol és holland futballistákkal megerősödött Swansea októbertől kezdve végig ott volt az élbolyban, szinte végig kiemelkedve a mezőnyből. Hogy a Championshipben ez mire lesz elég, az odébb van, mindenesetre a csapat trinidadi gólgyárosa, Jason Scotland (aki tényleg skót csapattól, a St. Johnstone-tól érkezett múlt nyáron) igazi egyéniség lehet egy osztállyal feljebb is.
A Nottingham nagyon úgy tűnt, hogy idén is képes elcseszni a feljutást, és a többiek bénázása is kellett ahhoz, hogy végül ne így legyen. Colin Calderwood nagyon fiatal és tehetséges keretet hozott össze, melyben van perspektíva, mi inkább magát a managert érezzük gyenge láncszemnek, de remélhetőleg tanult az elmúlt két év hullámvasútjából, és egy-két tapasztalt harcos leigazolásával jövőre nem a kiesés ellen fog majd küzdeni a Forest.
Le a kalappal a Doncaster előtt: lesz ami lesz a playoffban, számunkra Martinez mellett Sean O’Driscoll az év managere. Korlátozott anyagi erőforrások mellett egy stílusosan focizó, egységes csapatot rakott össze a Bournemouth-tól érkező ír edző, és tényleg kevésen múlott a feljutás. A drámai bukás viszont nem hinnénk, hogy jó hangulatba hozza a fiúkat a playoffra, mi inkább az unalmas pontgyűjtő Southendet tartjuk esélyesnek a győzelemre. Steve Tilson együtt tartotta a tavaly még a Championshipben vitézkedő csapat magját, és még a gólgyáros Freddy Eastwoodot is sikeresen pótolta a Spurs nevelés Lee Barnard révén. Nincs is komolyabb bajunk a Rákászokkal, de azért lehetőleg ne ők jussanak fel, na.
A másik párosításban szinte minden a Leeds mellett szól. A pillanatnyi forma, az elmúlt hetek eredményei, a pályán elért eredmények (ne feledjük, pontlevonás nélkül a Leeds jó tíz pontot verne a Carlisle-ra), a játékoskeret – ezek mind a Fehérek sikerét ígérik, de azért ne írjuk le a Carlisle csapatát sem. A cumbriai klub az év elején azzal keltett feltűnést, hogy rögtön az első forduló után (!) kirúgta a managert, Neil McDonaldot – aki most éppen a Leeds edzői teamjében dolgozik McAllister mellett. Utódja, a szigorú arcú John Ward a Cheltenham csapatát hagyta ott a komolyabb ambíciókat dédelgető Carlisle kedvéért, és egészen április elejéig úgy is tűnt, felviszi a legészakibb angol város csapatát a másodosztályba, de aztán jött a bolondos hónap katasztrofális eredménysora. Nem jött jókor a rekordigazolás, a Blackburnből érkező csatár, Joe Garner kiesése sem – a mindössze húszéves támadó 14 gólt szerzett az idényben, mielőtt megsérült volna február végén. Az a sejtésünk, hogy akármi is lesz a klubjával, őt rövidesen magasan osztályban láthatjuk majd.
Említést érdemel a hoppon maradottak közül még az Oldham: John Sheridan csapata jó focit játszott, elsőként verte meg a Leedset az Elland Roadon, és kiverte az FA kupából az Evertont. Az újságokba leginkább viszont annak kapcsán került be, hogy itt játszik az a Lee Hughes, aki hároméves börtönbüntetése utána az Oldhamnél térhetett vissza a profi futballba, és a bizalmat nyolc góllal hálálta meg. Az év meglepetéscsapata lehetett volna a Brighton, ha kicsit hamarabb ébred, így a Ray Wilkins öccse, Dean által vezetett klub éppen csak, de lemaradt a rájátszásról. Hosszú hónapokig úgy nézett ki, hogy a londoni kiscsapat, a Leyton Orient lesz a bajnokság hőse, ám a Martin Ling vezette csapat parádés szezonkezdet után télen kipukkadt, és a helyére került. Örülünk, hogy bennmaradt a brit futball egyik utánpótlás-nevelő fellegvára, a Crewe Alexandra (egyebek között Dean Ashton és Danny Murphy is a klub akadémiájának növendéke), viszont vérzik a szívünk a Bournemouthért. A csődközeli helyzetben is csaknem csodát tevő Cseresznyéket visszavárjuk jövőre, de vélhetően ezt a harcot már a 18 éves walesi tinicsatár, a Premier League klubok által figyelt Sam Vokes nélkül kell megvívniuk. A szintén pontlevonással sújtott Luton Town története még szomorúbb, főleg, ha azt nézzük, hogy két éve ilyenkor még egy sokra hivatott kerettel és managerrel csatázott a Championshipben. Azóta viszont se játékosok, se Mike Newell, se Championship. Kár.
Utolsó kommentek